Magyarországon (legalábbis más, esetenként nagyobb befogadói körrel rendelkező országokhoz viszonyítva) nincs rózsás helyzetben a képregény-kultúra és ez a külföldi képregények hazai kiadásainak számán is megmutatkozik. A prímet természetesen a KINGPIN viszi: a MARVEL+, A HIHETETLEN PÓKEMBER és a BATMAN sorozatok kiadója tényleg minden lehetőséget kihasznál a rajongók kiszolgálására és a repertoárja bővítésére (különszámok, MARVEL BOX). Azonban (a tényleg kis számú magyar, más európai és ázsiai kiadványokról most nem is szólva) az "amerikai comics" még ezzel együtt is mostoha helyzetben van: a KINGPIN egyeduralma mellett eddig csak az idehaza igen népszerű, egy válságból már kilábaló THE WALKING DEAD sorozat, valamint a (meglepő módon) magánkiadásban újjáéledő SPAWN képviselteti magát. Most azonban tovább javult a helyzet: a nálunk is meglehetősen sikeres, olasz DYLAN DOG (valamint ez évtől a - korábban a FUMAXnál rövid ideig futott -  DAMPYR) kiadója, a FRIKE COMICS vállalkozott amerikai kommersz képregény kiadására, bátor módon nem a népszerű szuperhősös stílusból, hanem a nálunk valamiért kevésbé sikeres, leginkább felnőtteknek szóló ( és ha szabad ezt írni: összetettebb és igényesebb történetű) zsánerképregények közül választva. Az eredetileg az IMAGE COMICS gondozásában megjelent OUTCAST kiadása merész, de mindenképpen örömteli lépés a kiadótól.

Azért ne higgyük, hogy a FRIKE orosz rulettet játszik: mind az IMAGE, mind pedig (a THE WALKING DEADet is jegyző) Robert Kirkman író igen népszerű nálunk, utóbbi neve a világ minden táján márkanév, az OUTCASTból pedig filmsorozat is készült, amely hazai megjelenésének köszönhetően (bár megosztja a közönséget) népszerűsítő erővel is bír. A sorozatnak tehát minden esélye megvan a sikerre, de persze ez önmagában kevés: sokkal-sokkal népszerűbb (és jobb) képregény-szériák buktak már meg idehaza.

Az OUTCAST jövőbeli sikere nagyban (bár sajnálatos módon nem kizárólagosan) függ a képregény, mint mű minőségétől és a művet hordozó, bemutató kiadvány formájától. Előbbi az alkotói gárda, utóbbi a kiadói, szerkesztői stáb felelőssége. Vizsgáljuk meg a képregényt mindkét szempontból!

A képregény Robert Kirkman (író), Paul Azaceta (rajzoló) és Elizabeth Breitweiser (színező) alkotók munkája, először 2014-ben jelent meg, jelenleg a 19. számnál tart. A FRIKE-féle kiadás az első, dupla számot tartalmazza.

A történet alapját az ördögűzés adja. A témában már sok-sok film készült, a hivatkozási alap persze az ÖRDÖGŰZŐ (THE EXORCIST, 1973), de emlékezetes még az ÖRDÖGŰZÉS EMILY ROSE ÜDVÉÉRT (THE EXORCISM OF EMILY ROSE, 2005). Bár a tematika sok szempontból körüljárható, összességében azért kijelenthető, hogy az ördögűzős sztorik nem variálhatók és nem húzhatók el a végtelenségig, ám ez tökéletesen igaz az élő-halott/zombi témára is - és láss csodát! Ha csak az írón múlik, az OUTCAST hosszú életű, sikeres sorozat lesz - ha nem is annyira, mint a lassan 160. számához érő "nagy testvére".

Az első részben megismerkedünk a főhősökkel, a fontos mellékszereplőkkel, kapunk egy megoldandó esetet, szövegben, képben egyaránt felidéződik több múltbéli tragédia és nagyjából, de nem világosan kirajzolódik a "status quo" is.

A történet első számú mozgatórugója természetesen a "megszállásos eset", amelynek megoldására Anderson atyát kérik fel. A démoni erők által megszállt kisfiú azonban túl ellenállónak bizonyul, így a lelkész Kyle Barnes-t hívja segítségül, aki - amennyire az az utalásokból kiderül - többször kénytelen volt szembeszállni "megszállottakkal" és mindannyiszor túlélte.
A két főhős jellemrajzának egy érdekes aspektusát adja hasonló élményekből fakadó, ám jelentős mértékben eltérő világnézetük. Míg a pap a "pokoli erők" munkálkodásában "Isten hatalmának" bizonyítékát látja, addig Kyle csak a rossz, ártalmas természetfölötti erő létezését ismeri el (hiszen csak azt tapasztalta meg) és nem feltételez azzal szemben álló, egyenértékű "jó erőt". Érdekes konfliktus.
Néhány szót érdemes említeni a mellékszereplőkről: bár jellemük értelemszerűen nem kidolgozott (még), talán egy sincs köztük akinek múltjáról, motivációiról, esetleg a főhőshöz való viszonyáról nem tudunk meg legalább egy keveset. Természetesen leginkább a Barnes magánéletének szereplői érdekesek.
A történet előrehaladtával lassan, de biztosan kirajzolódik egy "háttér-mitológia", amiről még korai lenne bármit is mondani, de figyelemfelkeltő utalások már most vannak rá.

A szövegkönyv az író profizmusáról vall: nincs egy fölösleges mondat, ami nem az adott karakter jellemére vagy egy fontosabb, meghatározó múltbéli eseményre utal. Ezek az utalások azonban nem erőltetettek, nem didaktikusak, sok kérdést nyitva is hagynak szerencsére. Nem véletlenül tekintik sokan Kirkmant zseninek - vitathatatlan tény, hogy kiváló író.

Ugyanígy a képregény összes többi eleme is a lehető legtökéletesebb végeredményt célozza meg. Ezt nem lehet túlragozni: az OUTCAST BY KIRKMAN & AZACETA (hivatalos cím!) nem zseniális, de mindenképpen PROFESSZIONÁLIS KÉPREGÉNY. Aki száz ilyet olvas évente, annak talán nem épp' ez lesz a kedvence, de aki "csak" szereti a jó képregényeket, annak ez is tetszeni fog.

Néhány szót azért megérdemel a látványvilág. Talán a hazai képregény-fanok egy részének nem fog tetszeni, alapvetően nincs vele gond - szerintem kifejezetten szép. Azaceta rajzai talán elnagyoltak és egyszerűek, ezt gyakran a fontosabb mozzanatokra, apró képrészletekre, lopott gesztusokra "ráközelítő" képkockákkal ellensúlyozza. A művész ezt a legegyszerűbb megoldástól (kormánykeréken doboló ujjak) az egészen átütő erejű, energikus képsorokig fokozza. Emberalakjai kellően karakteresek, gesztusaik, mimikájuk jól felismerhető érzelmeket közvetítenek. A hátterek gyakran csak jelzés értékűek, máskor egyenesen üresek. Ez utóbbi a színezőnek, Elizabeth Breitweizernek ad teret. A színvilág egyszerű, de hangulatos és nem unalmas. A "sötét múltat" bemutató mezők sötét szürke fátylat, az erőteljes, sokkhatásszerű jelenetek egyszínű, vörös hátteret kaptak.
A természetfölötti entitás vizualizációjában Azaceta (gondolom, Kirkman instrukcióit is követve) óvatos volt: "szellemalakja" (a szöveg nem konkretizálja a fenyegetés eredetét és mibenlétét) gomolygó, légies, ugyanakkor folyadékszerűen örvénylő és organikus jegyeket is mutat - meglehetősen félelmetes jelenség.
A képregényre egyébként nem jellemző az extrém brutalitás, a "gore", a képkockák (kevés kivétellel) nem tocsognak a vérben, a test-test elleni erőszak ábrázolása azonban agresszív és naturális, kiegészítve a fentebb már említett hatáskeltő látványelemekkel egészen sokkoló.

Csak nagyon röviden a filmről: állítólag nincs olyan jó, mint a képregény és ezt el is hiszem, ám a nyitányokat (a képregény első számát és a sorozat "pilot" epizódját) összehasonlítva nem feltűnő a különbség. Amennyire emlékszem, a sorozat első része kihagy egy nagyon fontos, az egyik főszereplő múltját és motivációit árnyaló monológot, a záróképen azonban kevésbé láttatja "cselekvésképtelen áldozatnak" a főhőst.

Szerintem az OUTCAST nem korszakalkotó, de kiváló képregény. Ez persze magában hordozza azt is, hogy bizonyos szempontból ízlés dolga a megítélése, vitathatatlan erényei ellenére nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Én abban hiszek, hogy hazai megjelenésének akkor is örülni kell, ha dúskálunk a hasonlóan színvonalas munkákban (egyébként nem dúskálunk).

Fontos kérdés még, hogy a FRIKE mit ad hozzá mindehhez, illetve milyen tálalásban teszi közzé ezt a nagyszerű művet? Nos a kiadói, szerkesztői stáb szakértelmében nem szabad kételkedni: rengeteg olvasó szavazott már bizalmat a DYLAN DOGnak és legutóbbi kiadványuk, a DAMPYR is egészen szépre sikeredett. Az OUTCAST negyvenhat oldalas, gerinces, természetesen színes kötet. Sokan talán nem szeretik, ha egy ilyen vékony képregény nem füzetes formát kap, de nekem a keskeny gerinc a KINGPIN-féle (vékony) FENEGYEREK óta tetszik. A borító lapminősége kiváló, a színei gyönyörűek. A belső oldalak minősége a DAMPYRéhoz hasonló, de érzésem szerint vékonyabbak a lapok. Összességében jó kézbe venni és lapozni a kiadványt, a fényes borítót érdemes megkímélni a mechanikai hatásoktól (ne a PÓKEMBER HC-val egy szatyorban szállítsuk!).
Amire panaszunk lehet, az a belső oldalak nyomdai minősége. Nem ismerem az eredeti kiadványt, de ha megnézzük a címlap gyönyörű színeit és a hátsó borító mély fekete képét, akkor érezhető, hogy mi a gond belül: fakó a színezés, leginkább a klasszikus SEMIC-füzetekre emlékeztető szinten. Pedig de szép lett volna a zárókép éjfeketében!
A képregény ára 1400 Ft, ami szerintem - a tartalom és a gerinces forma tekintetében - nem magas, de a hasonló terjedelmű, ám füzetes kiadványoknál picivel drágább. Fontos szempont még a megjelenés gyakorisága: bár ez esetben nem egy százegynéhány részes sorozat után kell loholni, azért ha két számonként haladunk, nem árt, ha nem évente egy megjelenést kapunk. Nos, ha jók az értesüléseim, még idén megjelenik a második rész. Ennél többet nem tudok, de ha a kiadó tudna tartani mondjuk évi három megjelenést, az azért nem lenne rossz. Azt meg senki nem várhatja el, hogy alternatív terjesztési formával felzárkózzunk egy havi megjelenésű, külföldi kiadványhoz.

Az OUTCAST első része megrendelhető a FRIKE COMICS kiadótól. Csak javasolni tudom a beszerzését! Ez ügyben érdemes a sorozat FACEBOOK OLDALán érdeklődni!

Interjú Kirkman-nel az INDEXen.