AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE - Szujó Norbert blogja

"TISZTÁN LÁSSATOK"

Nyugat-Zombik - Tragikomédia (exkluzív kiadvány a 13. Budapesti Nemzetközi Képregény Fesztivál alkalmából)

2017. május 16. - Szujó Norbert

A Nyugat-(azaz mínusz)Zombik alkotói úgy szólnak be Csepella Olivérnek, hogy amit neki mondanak, az mindnyájunkra igaz.

A Nyugat+(azaz plusz)Zombik mizériáról mindenki tud már, aki kicsit is érdeklődik a magyar képregénykultúra iránt. Én magam nem támogattam (bár ötletesnek és érdekesnek tartottam) Csepella Olivér képregény-projektjét, de örültem a sikerének, hiszen minden magyar képregény sikerének örülök. Éppen csak annyira látok bele az eseményekbe, hogy néhány alapvető tévedést eloszlassak magamban:

Nem, nem lépett le senki, semmilyen pénzzel – az az Ő jogos tulajdona!
Nem, senki sem követelheti vissza törvényesen azt a pénzt.

Ez utóbbi állítás nem teljesen fedi a valóságot! Bayer Antal (fordító, kiadó, szerkesztő) kiigazítása:
"Az Indiegogo szabályzata mossa ugyan a kezeit, de azt is hozzáteszi, hogy nem-teljesítés esetén az adott ország bíróságához lehet fordulni (csak éppen őket lesznek szívesek kihagyni belőle). Persze biztos nem könnyű érvényt szerezni a követelésnek, de lehetőség van rá."

Ezúton is köszönöm a pontosítást!

Igen, el fog készülni a Nyugat+Zombik (hiszen semmi okom azt feltételezni, hogy másképp lesz).
És igen, nagyon jó lesz (bár erre nincs garancia, ahogy eddig se volt).

Az egyetlen dolog, ami mégis felróható Olivérnek, az az, hogy az NY+Z esete sajnálatos módon némileg rányomta a bélyegét más hazai tervezetek közösségi finanszírozással kapcsolatos próbálkozásaira. Amennyire tudom, azóta sem sikerült ilyen módon képregényre pénzt keresnie senkinek (de azt is tudom, hogy sikertelen kampány során befolyt részösszeg "segített" már megjelenni magyar kiadványt).

img_20170515_094350_1.jpgEbben az ügyben hosszú ideje az egyetlen érdemleges fejlemény a bejegyzés tárgya, a Nyugat-Zombik - Tragikomédia című fanzine (bár a "fan" szó ebben is benne van, mégis helyesebb, mint a "fan made" kifejezés) megjelenése. A mindösszesen nyolc oldalas, nyolc alkotótól, nyolc rajzot tartalmazó füzet ironikus válasz az NY+Z esetére és egyben üzenet a régóta készülő képregény gazdájának. Jellemző, hogy már a fanzin bejelentése is kommentáradatot eredményezett: sokaknak nem tetszett az ötlet, mert negatív reklámot csinál Olivér munkájának, holott az már szót sem érdemel. A dolog odáig fajult, hogy a legtöbb vélemény végül már nem is az NY-Z-ről szólt, hanem (megint) az NY+Z-ről.

Azt kell látni, hogy a reflexió, az irónia, a szatíra szerves része minden egészséges képregénykultúrának. Tény, hogy vannak arra érdemesebb témák is, de ha ez kellett ahhoz, hogy valami érdekes történjen végre, akkor ez kellett.
Kicsit talán eltúlzom, a Nyugat-Zombik jelentőségét, ám az ellenvetések is túlzóak voltak. Akkor sem váltott volna ki ennyi hozzászólást a kiadvány, ha Mohamed próféta lenne a címlapján.

Utólag bevallom, azért bennem is volt némi félelem. Attól tartottam, hogy kicsit túl erős (vagy nem túl értelmes) lesz a kritika, ám annyira azért bíztam a magyar képregényesek szépérzékében, hogy nem fognak durván odaszólni. És el kell ismernem, az alkotók elegáns megoldást választottak.
Kiragadtak egy-egy jelentős írót, költőt a Nyugat folyóirat első nemzedékéből, tőlük pedig egy-egy idézetet, ami a témához illik.
Ám az alkotók azt sem felejtették el, hogy Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Csáth Géza, Karinthy Frigyes és Babits Mihály szavai nem Csepella Olivérnek szólnak, hanem nekünk, mindannyiunknak! A nagy igazságok hatóköréből nem vonhatjuk ki magunkat. Az legdirektebb módon a Nyugat+Zombik esetére utaló oldalon (Madarász Gergely rajzán) a háttérben betörni készülő zombi-olvasók pontosan azt szimbolizálják, amit a zombik modern (azaz romerói) értelemben mindig: minket, fogyasztókat.

img_20170515_094356.jpg

Az ötletgazda Bayer Antal (nem tudom, mennyire szólt bele a rajzolók munkájába, ő választotta-e az idézeteket, stb., de már az ötletért is jár az elismerés!), a nyomdai kivitelezés Kovács Milánnak (Zsiger.hu) köszönhető.
A füzetben a következő alkotók munkái láthatók:
Budai Dénes, Lakatos István, Fábián István, Fritz Zoltán, Dudás Győző, Pápai Gábor, Madarász Gergely, Laczinger Mátyás.

img_20170515_094434_1.jpg

A képeken fentről lefelé: Budai Dénes (címlap), Fritz Zoltán (Móricz Zsigmond soraival), Dudás Győző (Tóth Árpád soraival) és Laczinger Mátyás (Babits Mihály soraival) munkái láthatók.

A bejegyzés trackback címe:

http://randomkult.blog.hu/api/trackback/id/tr3812506203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szujó Norbert 2017.05.17. 18:00:15

Azért ne essék félreértés: akik támogatták az ötletet, azok nem üres ígérgetéseknek dőltek be, hanem egy konkrét, felvázolt és példákkal illusztrált koncepciót tartottak megvalósulásra érdemesnek. Ez alapján Olivér nem tűnik tehetségtelennek és amit vállat, az NAGYON IDEÁLIS ESETBEN megvalósítható. Bosszantó a késés, meg akinek pénze is bánta, az még dühösebb lehet. Én is találtam volna jobb helyet annak a pénznek, de azért jó volt látni, hogy egy magyar képregényért összefognak az emberek. Sajnálom, hogy rosszul sült el.

És még valamiben ne essen félreértés:
A Radomkulton sem bejegyzésben, sem kommentben, sem sehogy nem szerepelhet rasszista, kirekesztő tartalom. Az már csak mellékes adalék, hogy ateista, evolucionistaként engem különösen sért, ha a faj szót – rendkívül korszerűtlen és hamis módon – valamely NÉPCSOPORT kirekesztésére alkalmazzák.
Sajnálom, hogy eddig nem voltak az oldalon "moderálási alapelvek". Hamarosan lesznek!