AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE - Szujó Norbert blogja

A WEIRD FICTION ELJÖVETELE

Interjú Veres Attilával, az Odakint sötétebb (2017; Agave) szerzőjével

2017. június 08. - Szujó Norbert

Veres Attila írói munkásságával a Black Aether lovecrafti irodalmi magazin lapjain ismerkedhettünk meg. Novellái nem kimondottan követik a lap alapvető koncepcióját (H. P. Lovecraft alkotói hagyatékát csak kiindulási alapként kezelik), ám egyedi látásmódjuk, modern "weird" stílusuk azonnal megfogta az olvasókat. Ráadásul a "weird fiction" egy olyan irodalmi stílus, ami a Black Aether előtt nem igazán képviseltette magát a magyar irodalomtörténetben.
Írói pályájának ezen szakaszával kapcsolatban már készíthettem interjút a szerzővel a The Black Aether online magazin részére.

Most pedig Veres Attila munkássága egy új mérföldkőhöz érkezett: regénye jelenhetett meg az Agave kiadó gondozásában.

Az Odakint sötétebb című regényt óriási várakozás előzte meg, és most abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy meginterjúvolhattam az írót a kötettel kapcsolatban!

Veres Attila Odakint sötétebb című regénye megrendelhető a kiadótól!

veresa.pngA szerző, Veres Attila (forrás: https://www.facebook.com/agavekonyvek/)

Odakint sötétebb című regényed megjelenése alkotói pályád figyelemre méltó állomása. Milyen út vezetett idáig? Hogyan kerültél kapcsolatba a The Black Aetherrel és az Agave kiadóval?

Veres Attila: Évek óta dolgozom novellákon. Olyan történetek ezek, amiket azért írok meg, mert nem vagyok benne biztos, hogy meg lehet írni őket, illetve kíváncsi vagyok, hogyan lehet. Szerettem volna megjelenési felületet találni nekik, de az országban akkor még nem volt olyan magazin vagy portál, ami teret adott volna ezeknek az egyébként egyre hosszabbá és furcsábbá váló novelláknak. Én azért tovább írtam, mert bár szeretném, hogy a történeteim megjelenjenek, de akkor is megírom őket, ha fiókban maradnak. Amikor a regényen dolgozni kezdtem, aktívan kerestem neki kiadót, és úgy találtam, hogy csak az Agave lehet megfelelő otthon a regénynek, mert az ő kiadványaik állnak a legközelebb ahhoz, amit én csinálok. Írtam nekik egy levelet, amihez csatoltam az életrajzom, a regény szinopszisát és novellákat referenciának. Szerencsémre Velkei Zoliék (Velkei Zoltán kiadóvezető, Agave – Sz.N.) lelkiismeretesen elolvasták az anyagot és megtetszett nekik. Leültünk beszélgetni, és megállapodtunk, hogy a regény náluk jelenik majd meg. Ezután kezdtem el az igazi munkát a könyvön; és nagyjából ugyanekkor tűnt fel a Black Aether első Facebook posztja. Történeteket kerestek. Elküldtem Tomasics Józsinak (főszerkesztő, The Black Aether – Sz.N.) A présházban c. sztorit, gondoltam, ezután vagy nem áll velem szóba soha, vagy szeretni fogja. Nagyon szerette, a történeteim pedig otthonra találtak. Így a Black Aether és a regény írása egymással párhuzamos dolgok, hiszen a novellák már régen készen voltak a megjelenés előtt. Kivételt képez a legutóbbi, a Szorozva nullával, ami az első új novellám a regény befejezése óta.

A Black Aether magazinban megjelent műveid alapján magabiztosan kezeled a rövidpróza elbeszélő eszközeit. Miért döntöttél úgy, hogy regényt írsz? Mik az egyik és mik a másik műforma előnyei, hátrányai?

V.A.: A regény és a novella már ötletként is másképp működik. Mindkét formát nagyon szeretem, de egészen máshogy ül le az ember egyiket vagy másikat írni. Az ötlet megjelenésének pillanatánál tudom, hogy novella vagy regény lesz-e belőle. A novellánál az ötlet, a téma, a forma zárt. Egy egységként gondolok a novellára, mikor leülök írni, sűrű anyagként, amit formába kell önteni. Azért kell így gondolnom rá, mert a novellában nincs sok idő; haladni kell, de úgy, hogy közben a megfelelő tempót és ritmust is megtalálja az ember. Ez egy koncentrált elbeszélési mód. A regénynél ötletek sorát látom egy nyitottabb rendszerben, tehát csak sejtem, hogy milyen módon kapcsolódnak össze ezek az elemek. Több idő van kibontani dolgokat, a tempó és a ritmus szakaszonként változhat, sőt, változnia is kell, hogy az olvasót a regényben tartsam. A regényben több erős ötletre, hangulatra, karakterre is szükség van, viszont nem lehet olyan sűrű a szöveg, mint egy novellánál. Abba elfáradna az olvasó. Az Odakint sötétebb azért lett regény, mert az első pillanattól fogva regényként jelent meg a fejemben. Egymástól távol álló ötletek álltak benne össze, és tudtam, a főszereplőnek, és vele együtt a világnak akkora utat kell bejárnia, amihez egy novella nem ad elég teret.

A Black Aether indította el azt a folyamatot, aminek a regényed most plusz lendületet adhat, és amit túlzás nélkül a weird fiction hazai eljövetelének nevezhetünk. Miért fontos, hogy ez a stílus teret kapjon itthon?

V.A.: Mert ez egy releváns fogalmazásmód, amiben a világról és magunkról beszélhetünk. Örülök, ha a regényem talán fontos állomás, de csak azért lehet az, mert mostanra találtunk nevet ennek a módnak. De például én már Trenka Csaba Gábor írásait is weirdnek tartom, pedig ő a korai 90-es évektől alkot, persze más hangnemben, mint én (vagy egyébként akárki más). A Lovecraft munkásságából fakadó, de attól elszakadó elbeszélésmód, a kozmikus horror itthoni megjelenése viszont valóban az Aetherhez, és talán most az Odakint sötétebbhez köthető. Ugyanakkor remélem, hogy még számos író felbukkan majd, akik természetes közegüknek tekintik a hazai spekulatív elbeszélésmódot; akiknek Magyarország nem kellemetlen kulissza, hanem olyan tér, amiben lehet és érdemes történeteket mesélni.

veresa.JPGA weird fiction egyik fontos sajátossága, hogy nem sorolható be (már csak irodalomtörténeti gyökerei miatt sem) egyetlen zsánerbe. Ám elkerülhetetlen, hogy sok olvasó a sci-fi, fantasy, vagy horror irányából közelítsen a regényedhez. Melyek azok az előítéletek, amiket mindenképpen félre kell tennie azoknak, akik meg akarnak ismerkedni a munkásságoddal?

V.A.: Nem hiszem, hogy félre kell tenni bármilyen előítéletet. Talán az a legszerencsésebb, ha úgy ül le az ember a könyvhöz, hogy nem vár el tőle semmit. Tudja, hogy fantasztikus lesz, hogy talán kicsit ijesztő, de aztán ne számítson semmi olyasmire, amit más regényekben már olvasott. Ez nem olyan, mint egy ismert angolszász regény magyarított verziója, vagy egy ismert zsáner magyar közegre történő átültetése. Ez egy magyar történet, a magyar városokból, falvakból, tájakból, emberekből, nyelvből fakad. Ahogy az angolszász zsánerirodalom is az írók természetes közegéből, tájaiból, valóságából nőtt ki, úgy ez a regény is itthon termett, a hazai valóságból. Tehát ne várja senki azt, hogy a horror Lovecraft vagy King toposzainak magyar közegbe helyezése. Ez valami egészen más. Ugyanez áll a novellákra is, csak ott egyszerűbb a helyzet, mert rövidebbek; az olvasónak kevesebb előítéletet kell leküzdenie, hiszen kevesebb energiát fektet egy novella elolvasásába, mint egy regény megvásárlásába.

Markovics Botond (Brandon Hackett), az írói oldalán tett nyilatkozatában, egyfajta „2017-es magyar SF-trendhez” sorolta a művedet, saját készülő és László Zoltán már megjelent regényével való hasonlósága alapján. A hasonlóság talán véletlen, de csak én érzem ki a választott témából az aktuális geopolitikai események hatását?

V.A.: Teljesen véletlen. Én is úgy szembesültem vele, hogy meglátogattam az Agave standját a Millenárison, a Könyvvásár hetében, és épp László Zoltán dedikált. Megjelent Botond is, és Csurgó Csaba akkor közölte mindannyiunkkal, hogy a regényeink ugyanabból az alapfelvetésből indulnak ki. Ezen sokat nevettünk. Ugyanakkor nem tudtunk egymás könyveiről miközben dolgoztunk, abban a pillanatban derült ki számunkra a hasonlóság. Hogy ki miért választotta ezt a témát, nem tudom, de nálam nem játszott szerepet az aktuálpolitika vagy a menekültekhez kapcsolódó hírek. Mikor kitaláltam a sztorit, még messze voltunk a jelenlegi helyzettől, amikor pedig mindez vezető hírré és beszédtémává vált, akkorra a regény lényegi cselekménye már állt. Egész más irányból találtam ki az egészet, mint a bevándorlás, és nem is szeretném, hogy összekapcsolódjon a regényem ezzel a témával, mert hibás következtetéseket vonnának le belőle az elemzőbb olvasók. Nem félnék amúgy erről a témáról beszélni, de csak akkor, ha megvan a mondanivalóm és a megfelelő kifejezési módom, történetem hozzá. Íróként most jobban érdekelnek a külföldre szakadt magyarok, mint a Magyarországra szakadt külföldiek.

Néhány nyilatkozatodban, de a regény első oldalain is erős kritikával illeted a magyar „néplelket” és gondolkodásmódot. Dolgozott benned valamiféle kijózanító vagy nevelőszándék írás közben, vagy egyszerűen csak a maga pőre valóságában mutatsz be bizonyos társadalmi jelenségeket?

V.A.: Abszolút semmi nevelő szándék nem dolgozott bennem. Ki vagyok én, hogy neveljek? Azonban miután itthon játszódik a történet, Magyarország megjelenik benne úgy, ahogy én látom. Ezen a szemüvegen keresztül az ország nem jó vagy rossz, hanem valamilyen. Sok országban jártam már, és egyik sem tisztán jó vagy rossz. A főszereplőm is magyar, és olyan problémákkal küzd, amikkel a magyar fiatalok küzdeni szoktak. De ezekkel a problémákkal sok külföldi fiatal is küzd. A regény végére a táj végül is univerzálissá válik, ahogy a történet tétjei is, a személyes út és a világegyetem útja eggyé válik - épp ezért nincs is helye a népnevelő szándéknak. A főhősnek, ahogy a mi világunkban az országnak is, le kell győznie bizonyos gyengeségeit, kishitűségét, frusztrációit. De nem azzal segítünk ebben, ha az ember fejét belenyomjuk a problémákba, hanem ha megmutatjuk, le lehet győzni őket. Hiszen az ember először mindig a fikcióban győz, és csak aztán valóságban.

Tudjuk, miért került szóba veled kapcsolatban Lovecraft és VanderMeer neve; tudjuk, hogy nagyon sok író inspirált; de azt is tudjuk, hogy próbálod a saját hangod megtalálni. Hogyan írnád le a hamisítatlan Veres Attila-stílust?

V.A.: Mindig a történet igényeihez igyekszem igazítani a stílust, ettől függetlenül, úgy hallottam, felismerhetőek az én történeteim. A legtöbbre jellemző valamifajta rezignált humor; a hétköznapi és a fantasztikus elemek ugyanolyan módon kerülnek leírásra, így a valóság azonos platformján állnak. Visszatérő elem a vidéken vagy a panelben élő, enyhe anyagi gondokkal küzdő főhős, a szembesülés valami megérthetetlennel, egyfajta átalakulással, ami fellazítja az élet és a halál közötti átjárhatatlan falat  - amíg a fal átjárható nem lesz. Visszatérő elem a nemiség, az orgazmus és a szülés és születés aktusa, amik feltartóztathatatlan és érthetetlen folyamatként jelennek meg, végül mégis valami gyönyörűt teremtve. Gyakoriak a valami elérhetetlen után vágyakozó főhősök, akik elérnek valamit, amire egyébként nem vágytak, de megváltoznak tőle. Nagyon ritkán jelenik meg gonosz vagy ellenséges dolog - az iszonyat abból fakad, hogy a világ abszolút érthetetlenné válik, és ez az idegenség lesz ijesztő. Amennyiben mégis van gonosz, akkor gyakran az ő szemszögéből mesélem el a történetet, és ő is vágyakozik valami után, amit nem kaphat meg, így ugyanolyan esendő figura lesz, mint a többiek. A történetek mind Magyarországon játszódnak, és szinte soha nem nevezem meg a várost vagy a környéket. A következő ciklusban, azt hiszem, gyakoribbak lesznek a külföldön játszódó történetek, mint a Szorozva nullával; azonban csakúgy, mint ott, a főszereplők a saját idegenségükkel küzdenek majd egy idegen közegben.

Reméljük, még sokáig gazdagítod a Black Aether magazint novelláiddal, de azért kíváncsi vagyok, hogy szívesen látnád-e rövid prózáidat egy kötetbe rendezve?

V.A.: Hogyne. Az Agavének is úgy küldtem el őket, kötetté rendezve, szekciókra bontva. Az eddig írt novelláim összekapcsolódnak, szereplők, helyszínek vissza-visszatérnek, egy nagyobb történetet rajzolva fel. Nagyszerű lenne kötetbe rendezve látni őket, bár úgy érzem, hamarosan egy újabb halom friss történet születik, amik a saját kontinuitásukban léteznek majd. Nagyon szeretnék novelláskötetet, a weird fiction legerősebben amúgy is novellákban működik. Ez az olvasókon múlik amúgy; ha a regényeim nagyon jól fogynának, akkor lenne esély novelláskötet megjelentetésére. De amíg a Black Aether és társpublikációi megvannak, én boldogan megjelentetek mindent ott is. Remélem, rajtam és az eddig ott publikáló szerzőkön kívül is még sok friss hang bukkan majd fel az Aether hasábjain.

Mik a jövőbeli terveid? Ha szabad tudni, az Agave hosszú távon számít rád?

V.A.: Írok tovább. Most novellákon dolgozom, ősszel tervezem elkezdeni a második regény írását. Amennyire tudom, az Agave szeretné folytatni a könyveim kiadását, különösen, ha az Odakint sötétebb eladási mutatói nem kiemelkedően elkeserítőek.

Gratulálok a regényedhez és további sok sikert kívánok!

Veres Attila Odakint sötétebb című regénye megrendelhető a kiadótól!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://randomkult.blog.hu/api/trackback/id/tr9012576567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.