AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE - Szujó Norbert blogja

MÁSODIK ELJÖVETEL

TODD MCFARLANE SPAWN (2016; Breitenbaumer László) #2 (2016/2)

2016. július 07. - Szujó Norbert

Május elején hirtelen robbant be a köztudatba, hogy újraindult Magyarországon a szép múltú és sokak által hiányolt SPAWN képregénysorozat, ezúttal TODD MCFARLANE SPAWN címmel, Breitenbaumer László magánkiadásában. A vállalkozás mindenképpen tiszteletreméltó, a bemutatkozás azonban felemás volt - ennek ellenére, a célközönség soraiban még elevenen élő nosztalgikus rajongásnak is köszönhetően, az első szám fogadtatása csaknem teljesen pozitív volt, az "értő befogadók" hozzáállása pedig példaértékűen jóindulatúnak mutatkozott: értékes tanácsokkal, építő jellegű kritikákkal segítették a kiadó munkáját. A folytatásra tehát nem kisebb feladat hárul, mint az első szám hibáinak kijavítása és az olvasók megtartása.

A KÉPEKÉRT KÖSZÖNET A KIADÓNAK!

Nem tudom leírni, mennyire örülök ennek a sorozatnak. Nem azért, mert jó (csak az IMAGE COMICStól, a SPAWN eredeti kiadójától tudok tucatnyi jobbat), hanem mert nincs ehhez fogható a hazai kínálatban. A "pokolivadék" történeteinek van egy olyan klasszikus, őseredeti esszenciája, ami (ha más szempontból nem is) kiemeli az unásig ismert sémákra épülő szuperhős-képregények közül. Mi, magyar olvasók, pedig különösen "szerencsések vagyunk", mert a hosszú éveken át futó sorozat régi fényének sajnálatos, ám elkerülhetetlen megkopásának sem lehettünk tanúi. Amikor (mondjuk épp' ebben a számban) SPAWN előlép az árnyak közül, halálra rémítve egy csöppet sem jobb sorsra érdemes embertársunkat, akkor jó eséllyel ugyanazt a borzongást érezzük, mint régen. A lángnyelvként lobogó köpenyébe burkolózó, súlyos, ám sokszor lebegni, vagy kígyó módra tekeregni tetsző láncokkal felfegyverzett, komor harcos karaktere még most sem szánalomra méltó.

A második számban két olyan történetet olvashatunk, amik "hozzák a megszokott SPAWN-élményt", amellett, hogy felvázolják az új alapfelállást. Az előző számban (amiről ÉN IS ÍRTAM) ugyanis hősünk mintegy kivonult a pokolbéli és mennyei hatalmasságok játszmájából, pedig annak kulcsfigurája volt. Mint a folytatásból kiderül, három éve visszavonultan él, néha fel-fel tünedezik itt-ott, de lényegében tevékenységét az ismeretlenség homálya fedi. Ettől függetlenül azért teszi a dolgát: az első részben egy kislányt terrorizáló, iszákos nevelőapát, a másodikban egy pedofil bírót tesz el láb alól. Ezúttal azonban gondosan ügyel rá, hogy ne keltsen feltűnést: semmi "Hókusz-pókusz, csoki, kókusz...", semmi látványos hullakompozíció, tevékenységét rendre balesetnek vagy öngyilkosságnak álcázza.
Mindeközben a háttérben munkálkodó hatalmak azon tanakodnak, hogyan vehetnék rá a "tékozló fiút", hogy változtasson nemkívánatos magatartásán. Mint kiderül, nincs egyszerű feladatuk - az új "status quo" még a Pokol hercegének is feladja a leckét.

Brian Holguin kellően izgalmas forgatókönyvét nagyon erős, igényes szövegkönyv támogatja meg: a narráció helyenként egy (zsáner)regény szintjét is megüti, a dialógusok jók. A felvonultatott nem kevés karakter érdekes, motivációik sokfélék és izgalmasak. Maga SPAWN most kissé háttérbe szorul, hideg precizitással végzi a dolgát, de ez szerintem jól áll neki.

Greg Capullo rajzai általában lenyűgözőek, tekintélyesnek, hatalmasnak mutatják a főhőst, az átlagemberek karikatúra vagy rajzfilm-figura benyomását keltik ugyan, de arckifejezéseik, gesztusaik, testtartásuk felismerhető érzelmeket és gondolatokat közvetítenek. Néhány elnagyolt, sőt kifejezetten félresikerült rajzot leszámítva általában részletgazdag, mozgalmas, dinamikus és gazdag képeket kapunk.

spw201.jpg

Összességében tehát ismét egy olyan számot kapunk, ami jó eséllyel nem fog csalódást okozni a sorozat kedvelőinek. Sokkal fontosabb azonban, hogy vajon az előző füzet hibái javításra kerültek-e? Nos Breitenbaumer László nem bízta a véletlenre a dolgot: ezúttal profi stábbal dolgozott (a köszönetnyilvánítás nem az én feladatom, de muszáj itt megemlítenem Benes Attila és Petrezselyem Lóránt nevét - mély tisztelet!), az eredmény pedig látványos: a beírás ezúttal nem érinti a buborékok szélét, a betűtípusok szerintem jók, a fordítás szintén. Emellett három oldalnyi dokumentációt (nagyon kellett!) és egy levelezési rovatot is kapunk. Ezt összevetve a korábban is lenyűgöző nyomdai minőséggel, kijelenthetjük, hogy egy olyan folytatást kapunk, ami méltán tekinthető majd etalonnak a sorozat későbbi történetében.

Különösen érdemes átböngészni a levelezési rovatot, mert érdekes dolgok derülnek ki a sorozat ideális jövőjét illetően. A kötetes megjelenésű kimaradt számok (az elejétől!), a különszámok és esetleg a HAUNT sorozat még nagyon-nagyon távoli eshetőségek, de csak szurkolni tudok a kiadónak! Első sorban leginkább azt remélem, hogy a TODD MCFARLANE SPAWN még sokáig megörvendezteti olvasóit!

LINKEK (többségében az első számmal kapcsolatban):

A  sorozat HIVATALOS FACEBOOK OLDALa.

INTERJÚ A BREITENBAUMER LÁSZLÓVAL a KILENCEDIK.HU oldalon (Farkas Dávid kérdezett).

COMIC_GUY INTERJÚJA a kiadóval.

BAYER ANTAL KRITIKÁJA.

A GALAKTIKA ISMERTETŐJE.

 

SPAWN, Todd McFarlane (2016) cím (első megjelenés éve)

BREITENBAUMER László kiadó

2. (2016/2) sorszám (számozás adott évben)

52. old, sz. füzet formátum

890 Ft ár

facebook / spawnhungary@gmail.com info / kapcsolat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://randomkult.blog.hu/api/trackback/id/tr258865444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.