AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE - Szujó Norbert blogja

MEGHOZTA A LÖKÉSHULLÁM

VILÁGVÉGI MESÉK (2016; Kaméleon Komix)

2016. december 16. - Szujó Norbert

A hangos kritikai visszhangot keltő, sikeres és népszerű, CAFÉ POSTNUCLEAR című, színes, csillogó, a poszt-kommunista nosztalgiát és a poszt-apokaliptikus akció-zsáner népszerűségét kihasználó képregényt íróként (Budai Dénes rajzolóval) jegyző Szűcs Gyula, a köréje gyűlt tehetséges alkotói kör segédletével, a frissiben alapított KAMÉLEON KOMIX égisze alatt tető alá hozott egy bemutatkozó kiadványt, ami nem titkoltan és remélhetőleg egy sorozat nyitódarabja is egyben (Kaméleon Komix #1-ként hivatkozik rá az impresszum, de önálló mű).

A VILÁGVÉGI MESÉK még mindig a "nagy előd" lökéshullámából merít energiát, nem is próbálja beelőzni azt, ugyanakkor nem az esélytelenek nyugalmával indul - sőt, kifejezetten fontos szerepet vállal.

img_20161213_105641.jpgA VILÁGVÉGI MESÉK egy antológia, három képregényt tartalmaz, amelyek csak stílusukat tekintve hasonlóak: mindegyik mű a poszt-apokaliptikus zsánert képviseli, annak is a közkedvelt, jól felismerhető, a Mad Max filmekkel fémjelzett változatát: a sivatagos, karavános, autós akciót, amelyben a klasszikus western kelléktár eszközei jól felismerhetőek.

A kötetet nyitó és nagy részét elfoglaló PANELDZSUNGEL Wajzer Csaba (Chavez, író) és a GOMBALOVAS alkotópáros (Békefi Ákos és Békefi Tamás, rajzolók) munkája. Igazi "poszt-RANDOM" alkotás tehát (mint egyébként a CAFÉ POSTNUCLEAR is), abban a tekintetben, hogy alkotói korábban a (mára sajnos megszűnt) RANDOM online képregényes csapat sorait erősítették. Én nem tudom megérteni, hogy miért, de Magyarországon az elektronikus képregényeket csaknem teljes érdektelenség övezi a befogadók részéről. Ezt nem csak az, egyébként minden ízében populáris, VIGRID példája is mutatja, de az a tény is, hogy a PANELDZSUNGEL is online jelent meg először, de (ahogyan a VILÁGVÉGI MESÉK, Szűcs Gyula, mint sorozatszerkesztő által írt előszavából kiderül) lényegében nem érkezett rá visszajelzés.
A szóban forgó mű tulajdonképpen egy rövid, véges történetű, világégés utáni környezetben játszódó, drámai hangvételű thriller. Hősei, az atomkatasztrófa-sújtotta Magyarországból (merre máshová?) nyugatra menekülni vágyó szerelmespár. A forgatókönyv felvonultatja a hasonló történetek összes sablonját, tehát elvileg semmi meglepetést nem tartogat - azonban a felhasznált alapanyagok olyan ügyesen lettek összerakva, hogy röstelleném felfedni a történet fordulatait. Lényegében minden benne van, ami kell és mindenből annyi, amennyi kell ahhoz, hogy a végeredmény megfeleljen az egyszeri, bár nem kimondottan könnyed szórakozáshoz. A sztori egyébként, bár vannak benne "verdák" és "punkok", nem pörgős, inkább feszült, az akció-szekvenciák nem a bazári mulattatást szolgálják: erőszakosak és agresszívek.
Mindehhez kellemes látvány társul: a GOMBALOVAS alkotói csapat stílusában. Bár szerintem jobban illik hozzájuk a szimbolikus fantasy és sci-fi (tündérszerű lényekkel, démonokkal, idegenekkel - amelyeknek rideg ábrázata, kissé túlságosan is árulkodó módon, rendre a PANELDZSUNGEL antagonistáiról néz vissza ránk), a profizmusuk vitathatatlan. Néhány suta, merev mozdulatot leszámítva energikus, kemény képregényt alkottak, az erőszak ábrázolásánál pedig különösen kitettek magukért: a puskagolyók nyomán úgy robban a hús, ahogy a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli akció filmekben soha. A záró mészárlás-orgia hatásos.
A szövegkönyv egyszerű, de célszerű: sablonossága ellenére is jól működik.
Ami a képregény nagy erénye, az a színvilág, ami nem reális, de nem is szürreálisan, álomszerűen cifra: inkább egyszerű, de hatásos. Gyakoriak a sötét terek, amelyeket egy központi fényforrás, általában tűz világít meg. Ilyenkor a vörös és a sárga színei játszanak a részben a sötétségbe vesző alakokon. Az összkép tetszetős.
A PANELDZSUNGEL pont annyit vállal, amennyit elbír: magyar helyszínt és életérzést vegyít a klasszikus zsánerelemekkel és a hamisítatlan, "világvége utáni" hangulattal, a keményebb akciófilmeket, de a drámaibb, komorabb alkotásokat is megidézve. Szórakoztató, kemény "posztapok" sztori.

img_20161213_105710.jpgA könyvben szereplő második mű, a SPEED LIMIT 50, Lakatos István (LENCSILÁNY) munkája. Rövid, mindössze két oldalas képregény: a szó szoros értelmében vett "one shot". Célja nem a meghökkentés, hanem az "elragadás". Erősen bevezető jellegű alkotás, hőseivel elvileg később, hosszabb történetekben is találkozhatunk majd. Most nem is jut idő, csak bemutatkozásra: megismerhetjük a lepusztult tájat lepusztult Volkswagen kisbusszal járó zombi-vadász nyulat és hű társát, aki egy (gazdájával ellentétben nem emberi tulajdonságokkal megáldott, hanem átlagos) kiskutya. A képregény legnagyobb erénye (az ötletes alapkoncepción túl persze) a rajzstílusa, amely ügyesen ötvözi a klasszikus világvégi filmek, játékok és képregények fegyver- és verdamániáját, a kötelező "halott tájjal" és a gyermekkönyvek rajstílusával - zaklatott vonalakkal és "koszos" színezéssel oldva a "rajzfilmes" látványt.
Nagyon ígéretes ötlet, de bízom benne, hogy a folytatás a kellő hangnemet fogja megütni: egy plüssállatos böllérfesztivál akkor működik a legjobban, ha komolyan vehető, de anélkül is átélhető, élvezhető. Majd meglátjuk: az alkotó profi, nagyon nem aggódom.

A harmadik opus szintén "felvezető", ám nem egy tervezett képregénysorozathoz, hanem a SALTLANDS-hez, a magyar ANTLER GAMES írgéretes társasjátékához, amely már elő is rendelhető (ezt nem biztos, de a kapcsolt marketing-termékként értelmezhető e-könyvet talán "kipróbálom"). Igényes, céltudatos fejlesztésről van szó és pontosan ez mondható el a FELPERZSELT SÓról is, ami az öt fős fejlesztői körből Csátvák Soma (író) és Lossonczy Bazsó (grafikus, tervező) munkája. Képileg talán  a legérettebb darabja, sokat merít filmes elődeitől, látványvilága igényes és (amennyire az egy bazi-nagy sósivatagban lehetséges) részletgazdag, a poszt-apokaliptikus hangulatot jól megteremti. A színezése visszafogott, jellemzőek a fehér (só), a szürke, a fekete, a mély kék és a barna színek, néhány pasztell árnyalattal kísérve. Itt is megjelenik a láng motívuma, ami a sötétségbe baljóslatú derengést hoz.
Nagyobb baj, csak a szövegkönyvvel van, ami olyan, mintha nem is lenne. Szerintem amúgy (az egyébként nem túl szép, digitális mezőkbe írt) szöveg nélkül is működött volna a képregény. Ez az apróbb hiányosság valószínűleg épp' a stílus rajongóit nem fogja zavarni.
A FELPERZSELT SÓ egyáltalán nem rossz képregény, de számomra csak arra elég, hogy a társasjáték (és nem a karakterek előélete, vagy a világ háttértörténete) iránt felkeltse az érdeklődésemet - de, gondolom, pontosan ez volt  a cél.

img_20161213_105729_1.jpg

A VILÁGVÉGI MESÉK nagyalakú, karton fedlapos, fényes lapokra nyomott, gerinces albumban jelent meg, ami a KITTENBERGER rajongói számára már ismerős lehet - gyönyörű! Nekem speciel jobban tetszik, mint a CAFÉ POSTNUCLEAR "Mi, micsoda?-album" stílusú megjelenése. A borítót Budai Dénes rajza díszíti, amely egyszerűségében is magában hordoz mindent, ami a forrásmű (PANELDZSUNGEL) erénye is. És nem utolsó sorban (leginkább a vörös színnek és  a nagy címfeliratnak köszönhetően) feltűnő, messziről szembeötlő.
A kötet ára 2990 Ft, ami talán kicsit soknak tűnhet (amúgy a formátumhoz képest nem az), de rendezvényen vagy webshopon keresztül beszerezve olcsóbb.

És, hogy mit mutat az összkép? Érdemes-e beszerezni a VILÁGVÉGI MESÉKET? Nos, a képregény sok szempontból egyfajta bemutatkozásnak tetszik, nem próbál olyan lehengerlő lenni, mint "nagyobbik testvére", de talán épp ez adja a báját. A legfontosabb erénye azonban az, hogy alkotói nem felejtették el, hogy honnan jöttek. mind a RANDOM öröksége, mind a LENCSILÁNY díjazása, mind pedig a SALTLANDS mögött húzódó irdatlan sok munka olyan alázatra tanította  a kötet szerzőit, amely szemmel láthatóan nem hátrány, ha valaki jó képregényt akar letenni az asztalra.
Mélyebb, összetettebb munkákat talán más alkotói köröktől várunk majd, de a KAMÉLEON KOMIX (Szűcs Gyula sorozatszerkesztő vezényletében) az igényes szórakoztatás zászlóvivője lehet képregényes fronton.

Látogassatok el a KAMÉLEON COMIX FACEBOOK OLDALÁRA!
Vagy habozás nélkül rendeljétek meg a képregényt a FEMINASHOP WEBSHOPBÓL!

És ne feledjétek: a SALTLANDS már előrendelhető az ANTLER GAMES HONLAPJÁN.

img_20161213_105710_1.jpg  

 Képek fentről lefelé: Buadi Dénes: Világvági mesék (címlap); Gombalovas: Paneldzsungel; Lossonczy Bazsó: Felperzselt só; Lakatos István: Speed limit 50

 

 

 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://randomkult.blog.hu/api/trackback/id/tr2212044367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.