AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE - Szujó Norbert blogja

SZÍVHAJLÍTÓK

Acsai Roland: JIN ÉS JANG (2016; Főnix)

2017. március 01. - Szujó Norbert

Acsai Roland lírai fantasyje az összetartozásról mesél egy olyan korban, amikor divat "megosztónak" lenni.

Acsai Roland, többször díjazott (többek között a neves Móricz Zsigmond-ösztöndíj, a Zelk Zoltán- és a Radnóti-díj birtokosa, tavaly pedig Bárka-díjat kapott) költő, író, drámaíró, valamint szerkesztő, műfordító JIN ÉS JANG című művét tavaly jelentette meg a FŐNIX KÖNYVMŰHELY (egyébként korábban folytatásos műként jelent meg az interneten). A kiadó nevéhez számos sikeres, leginkább olvasásnépszerűsítő, szórakoztató, ifjúsági, illetve fiatal felnőttek szóló kiadvány fűződik. Acsai Roland kötete formáját tekintve kilóg a sorból, stílusában pedig némileg más közönséget céloz meg, ám teret enged a zsánerirodalmi olvasatnak: lényegében fantasy.

Két hőse (a Fiú és a Lány) egy lenyűgöző álomutazáson vesz részt. Céljuk, hogy a kislány elveszett ebihalait, Jint és Jangot megleljék. Útjuk során különös helyszínekre vetődnek, érdekes figurákkal találkoznak és a halálos veszedelemmel is szembe kell nézniük. Kalandozásuk nevelődéstörténet és útkeresés, mely végén közelebb kerülnek egymáshoz és önmagukhoz.

A történet tele van a távol-keleti, ősi, vallásos és világi filozófiákból, mitológiákból, legendákból átörökített szimbólumokkal és gondolatokkal. Emellett a szerző az ázsiai filmek, animációs filmek és képregények stílusát és látványvilágát is megidézi, de az európai, keresztény kultúrkincsből is merít. Nem csoda, hogy a MONDO magazin is felfigyelt rá: a mű erősen emlékeztet a GHIBLI stúdió rajzfilmjeire vagy az olyan, az ázsiai filmek, rajzfilmek markáns stílusjegyeit használó, a keleti (pop)kultúra előtt tisztelgő animációs filmekre, mint az AVATAR sorozat (a bejegyzés címe is erre utal, nem elírás), vagy legutóbb a KUDO ÉS A VARÁZSHÚROK.
A nem ritkán elvont, álomszerű jelenetek, a gondos, lényegre törő, olvasmányos leírásnak köszönhetően könnyen elképzelhetőek, ami segíti a befogadást. Az író egyébként is az erős látvány-élményként lecsapódó szimbólumokat részesíti előnyben, mint amilyen a cseresznyefavirágzás, a repülés, a kardpárbaj. Ezek mind-mind olyan motívumok, amelyek rendkívüli kifejezőerejüknek köszönhetően gyakorlatilag jelentésváltozás nélkül vészelték át a  viszontagságos évszázadokat. Tehát nem a "direkt animés" (nagyon is modern és nyugati gyökerű) stílusjegyek dominálnak, hanem a klasszikus értékeket továbbörökítő jelképtár elemei. Ez komoly értékrendre és jó arányérzékre vall.

Érdekes még a mű formája: a JIN ÉS JANG ugyanis kisregény terjedelmű vers, epikus léptékű, de nagyon is lírai mű. Persze a szerző életművét ismerve ez nem meglepő és az is "csupán" dicsérendő, hogy a kiadó nem zárkózik el ilyen művek kezelésétől sem. Ami igazán lényeges ebben, hogy működik. Persze egy komoly, kortárs lírától talán nem elvárás, hogy azonnal és mindenki számára befogadható legyen (vagy tévedek?), de Acsai Roland műve szórakoztató irodalmi alkotásként is kiválóan teljesít. Valószínűleg kompromisszumot kellett kötni az elbeszélésmód eszközeinek megválasztásánál, hogy a történet felépítménye stabil legyen és a kívánt mondanivalót is közvetítse. Ez szemmel láthatóan jól sikerült.

Pici hiányosságot egyedül a karakterek jellemrajzában éreztem. Természetes, hogy a két főhőst (érzéseit, vágyait) jobban megismerjük, mint a hirtelen belépő epizódszereplőket, mivel végigkísérjük őket a szöveg teljes hosszán, de még így is az volt az érzésem, hogy leginkább szimbolikus, "üzenethordozó" szerepükben érvényesülnek. Szerethetőek, mint minden hős, de nem "igaziak". Ez azért is fontos kérdés, mert a mű egy pontján kiderül, hogy saját múlttal, motivációval rendelkeznek.

bocsie.jpg

Bocsi Eszter egyik gyönyörű illusztrációja

(https://www.facebook.com/bocsi.eszter/)

Apróbb hibáival együtt is egy nagyon jó könyv a JIN ÉS JANG, és ami talán a fentiekből nem derült ki: jó olvasni. Nem nyakatekert művészkedés, nem rombol, nem szed szét, nem értelmez újra. Nagyon egyszerű, könnyen emészthető formában ad át egy nagyon is mély és összetett, örökérvényű mondanivalót. Ha feltétlenül animékhez kellene hasonlítanom, akkor az olyan címek jutnak eszembe, amiket valószínűleg soha nem fogok megnézni többször, de örökké emlékezni fogok rájuk.

Az egyébként egyszerű kivitelezésű kiadvány színvonalát jelentős mértékben emelik Bocsi Eszter gyönyörű, álomszerű rajzai, amelyek gazdagon illusztrálják a kötetet.

A fantasyt nagyon fontos zsánernek tartom, mert utat ad a fantázia szárnyalásának. - Acsai Roland

Interjú a szerzővel a BÁRKA ONLINE oldalon.

VERSVIDEÓ A NAPÚT ONLINE-ON!!

Interjú Bocsi Eszter illusztrátorral az ÜVEGHEGY irodalmi oldalon.

A könyv adatlapja a MOLYon.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://randomkult.blog.hu/api/trackback/id/tr1912185902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.