Bár a blog hivatalosan 2016. január 10-én született meg, én pályafutását mégis az első bejegyzés megjelenésétől, azaz április 6.-ától számolom. Ma egy éves a RANDOMKULT!

Nem is tudom, miért kezdtem blogot írni. Korábban már szerkesztettem egyet, de nem volt túl aktív és nem sokáig tartott. Valamiért már akkor úgy éreztem, hogy írnom kell bizonyos témákról, amelyekkel más (sokszor nem véletlenül) nem foglalkozik. Ekkor kezdtek érdekelni az amatőr, kezdő, vagy más okból csak szűkebb réteget érdeklő kulturális aktivitások, alkotói tevékenységek. Évekkel később kerültem kapcsolatba (szigorúan csak műkedvelőként, befogadóként, olvasóként) a hazai képregény-kultúrával és számos olyan lelkes alkotóval, alkotói csoporttal ismerkedtem meg, akik figyelemre méltó tevékenységet folytattak, erőn felüli, áldozatos munkát végeztek, de mégsem számíthattak, csak egy szűk réteg elismerésére. Azt hiszem a hazai képregényes viszonyokkal való szembesülés miatt határoztam el, hogy le akarom írni a gondolataimat azokról a képregényekről, amelyek engem érdekelnek, de rajtam kívül biztosan kevesek fognak velük foglalkozni. Valamiért már ekkor úgy döntöttem, hogy nem csak képregényekről akarok írni, de hogy miért, azt nem tudom. A blog sokáig nem indult be, a képregényes és egyéb alkotói körökkel a kommunikáció facebook-on keresztül zajlott. Többen megköszönték lelkesítő szavaimat, kritikáimat, többekkel nézeteltérésbe keveredtem, de alapvetően jól éreztem magam.

Egyik nap csak úgy csatlakoztam a H. P. Lovecraft - Kerekasztal facebook csoporthoz. Ekkortájt ismertem meg a THE BLACK AETHER oldalt és megtudtam, hogy egy irodalmi magazint szeretnének megjelentetni BLACK AETHER címen. Semmi különös, vártam a fejleményeket, mint mindenki, akit érdekelt a dolog. Aztán egy nap értesültem róla, hogy másvalaki is (mint megtudtam, a hosszú ideig, de ma már nem csak archívumként funkcionáló Magyar H. P. Lovecraft Portál szerkesztője, Somogyi Gábor) készül kiadni egy lovecrafti tematikájú magazint, AZILUM címen. Magát Tomasics Józsefet, a THE BLACK AETHER szerkesztőjét kérdeztem, hogy mit tud az új magazinról, érdemes-e beszereznem? Emlékszem, azt válaszolta, hogy habozás nélkül rendeljem meg, mert ismeri a "szerkesztőséget" és értékes, igényes magazin lesz. Így is tettem, hamarosan meg is érkezett az első szám és így esett, hogy a RANDOMKULT első bejegyzése az AZILUM lovecarfti magazin első számáról szólt.

Hogy a hazai lovecrafti színtérhez való kötődésem végül milyen eredményeket szült, arra mindjárt rátérek. Ebből azonban eleinte csak annyi mutatkozott, hogy az AZILUM és a BLACK AETHER minden számáról rendre írtam egy-egy bejegyzést. Mindkettőnek tetszett a formája, a megjelenési módja: egyszerűen látszott rajtuk, hogy nagyon lelkes alkotók és szerkesztők, igényes, kis pénzből, de rengeteg tehetséggel véghezvitt munkája. Az AZILUM inkább ismeretterjesztő hangnemet ütött meg (akkor még), a fikciós művek terén pedig a klasszikusok hiánypótló közlése a fő profilja a mai napig. Egyszerűen egy olyan irodalmi stílust ápol, aminek a hazai kiadástörténete erősen hézagos.
A BLACK AETHER ezzel szemben magyar (amatőr, fél-profi, profi) alkotók lovecrafti szellemiségben íródott horror novelláit, rémtörténeteit közölte. Tehetséggondozó szerepe, nyitottsága miatt nyűgöz le azóta is. A magazin számairól szóló olvasói véleményeimben kötelességemnek éreztem, hogy minden, a válogatásban szereplő szerző kapjon pár jó szót, biztató, építő jellegű kritikát. Azaz nem csak szemezgettem a művek között, de mindegyiken alaposan átrágtam magam. Gondolom, első sorban ez tűnt fel Tomasics Józsefnek, a magazin főszerkesztőjének.

Idő közben persze nem csak irodalmi művekkel, de képregényekkel is foglalkoztam, ahogyan azt előre el is terveztem. Próbáltam ezen a téren sem a fősodorbeli, kommersz címekre koncentrálni. Az első képregényes témájú bejegyzés  a blogon a Prim Dániel Attila által írt és többek által rajzolt BLENDER, ami egy kissé sci-fibe hajló, néha humoros, de alapvetően kompromisszumok nélküli, mélylélektani horror. Azóta is folyamatosan figyelemmel kísérem a FREE FANTASY COMICS munkáját.
Írtam még (többek között) a 5PANELS, a ZSIGER.HU, a KINGPIN, az AWESOMNIAC, a KAMÉLEON KOMIX, a FRIKE képregényeiről – többségében alacsony példányszámban megjelenő címekről, egyszer-kétszer igazi sikerekről, külföldi képregények hazai kiadásairól.
A 2016-os év egyik legérdekesebb képregényes fejleménye volt a SPAWN c. amerikai képregénysorozat újbóli elindulása itthon, ami Breitenbaumer Lászlónak és tehetséges szerkesztőtársainak köszönhető. Valószínűleg lesz még szó a TODD MCFARLANE SPAWN vagy a SPAWN: KEZDETEK számairól a RANDOMKULTon.

Bár tettem kirándulást az amatőr, rajongói mozgókép és a fórumos szerepjátékok világába is, alapvetően a mai napig az IRODALOM és a KÉPREGÉNY az a két fő téma, ami meghatározza a blog tartalmát. Hamar rájöttem, és a mai napig örömmel tölt el a tudat, hogy bár a blog (a kapcsolati háttér valamint szakértelem, tapasztalat hiánya és írói képességeim nem kiemelkedő volta miatt) sohasem számíthat széles közönségre, mégis felhasználhatom nem csak a feldolgozott témák befogadóival, de az alkotókkal való kommunikációra is.
Ez két dologban nyilvánul meg: egyrészt az alkotókkal készített interjúkban, másrészt más, online szerkesztői, alkotói körökben végzett "vendégszerepléseimben".

A RANDOMKULT életének egyik nagyon fontos mérföldköve volt az ÉNKÉPTÁR interjúsorozat elindulása. Korábban egész egyszerűen nem is gondoltam volna, hogy alkotók, írók, rajzolók egyáltalán szóba állnának velem, nemhogy nyilvánosan is válaszoljanak a kérdéseimre. Első sorban persze közeli ismerősöket kértem fel, de velük együtt összesen hatan mondtak "igent" és senki sem utasított vissza. Minden biztató jel ellenére ez az interjúsorozat a tehetségemet meghaladóan nagy vállalás volt, így három rész után sajnos abbamaradt. Egyszerűen mindent meg akartam kérdezni az alanyoktól, ami eszembe jutott és amatőrségem egyéb módon is megnyilvánulhatott az elkészült anyagokban. Ennek ellenére a sorozat részei nagyon is sok olvasót vonzottak. Az első rész, melyben Vig József grafikust kérdeztem munkásságáról és alkotói szemléletéről, a mai napig az egyik legolvasottabb bejegyzés. Józsefnek köszönhető egyébként a blog színes fejléce, amit ajándékba adott és amit csak akkor fogok lecserélni, ha lesz pénzem újat rendelni tőle.

Egy szó mint száz, az ÉNKÉPTÁR sorozat ebben a "mindent bele" formában nem folytatódhatott, de tapasztalatszerzésnek kiváló volt: Vigh Józsefnek, Prim Dániel Attilának és Tomasics Józsefnek köszönöm a részvételt! Akiket pedig, pozitív hozzáállásuk ellenére, végül mégsem kerestem fel, biztosan meginvitálom majd egy-egy beszélgetésre, amint alkalom adódik rá.
A RANDOMKULT biztosan nem marad interjúk nélkül: már fut a magyar képregényes körök, alkotók éppen készülő, ígéretes munkáival kapcsolatos interjúsorozat. Hat megkérdezett alkotóból és alkotói csoportból hat vállalta a szereplést és már most látom az esélyt a bővülésre. És természetesen nem csak képregényes személyiségekkel szeretnék interjút készíteni.

Az alkotókkal, szerkesztőkkel való kapcsolattartás másik módja volt, hogy néha kifejtettem a véleményem olyan témában is, ami más blogokat, híroldalakat érdekel. A 2016-os év a Galaktika-mizéria éve volt, aminek eredményeképpen pont az nem történt meg, aminek meg kellett volna történnie: hogy egyesek pozitív alkotói energiát merítenek a fejleményekből. Nem így történt, minden oldalról nevetséges érveket olvastam, akik pedig józanul álltak a témába, valószínűleg belefáradtak. Én azt mondom, ami késik, nem múlik. Én többször foglalkoztam olyan (fantasztikus) irodalmi tevékenységekkel, amik a fősodor mellett, ám nem kevésbé magasztos (sőt) utat választottak. Pl. a PRÓZA NOSTRA elektronikus antológiája vagy az ÚJ GALAXIS. Az utóbbival (pontosabban a magyar fantasztikum helyzetével) kapcsolatos néhány gondolatom felkeltette Pintér Bence, a MANDINER.SCI-FI szerkesztőjének érdeklődését és megkért, hogy fejtsem ki véleményem néhány bekezdésben készülő, A MAGYAR FANTASZTIKUM HELYZETE című cikksorozatuk keretében. Mondanom sem kell: ÓRIÁSI MEGTISZTELTETÉS! A hazai sci-fi és fantasy meghatározó alakjai, újságírók, bloggerek, alkotók mellett az én véleményem is helyet kapott a sorozatban, így szélesebb közönség előtt is az egyszeri, laikus olvasó véleményét képviselhettem.

A cikksorozat elektronikus könyv formájában is megjelent, ami innen letölthető. Köszönöm a lehetőséget Pintér Bencének és a MANDINER.SCI_FI oldalnak! Ígérem, ha szűkös lehetőségeim ellenére úgy látom, pumpálhatok egy kis friss vért a hazai fantasztikus életbe, engem nem futamít meg néhány fanyalgó vélemény!

Azonban a RANDOMKULTtal való foglalatosságom legnagyobb eredménye kétség kívül, a THE BLACK AETHERrel való együttműködés. Első körben Tomasics József, a népszerű, H. P. Lovecraft életével és munkásságával foglalkozó oldal főszerkesztője felkért, hogy interjúvoljam meg a BLACK AETHER nyomtatott irodalmi magazin néhány alkotóját, amatőr, fél amatőr és nem egy esetben profi írókat. Ehhez csak szigorúan Lovecraft alkotói látásmódját feltáró, azt témájában érintő kérdéseket kellett írnom első sorban, de lényegében kitérhettem bármire, ami érdekelt egy-egy interjúalannyal kapcsolatban. Így történt, hogy munkásságáról és a Lovecrafthoz, illetve a "weird" és rémirodalmi stílusokhoz fűződő viszonyáról kérdezhettem Lir Morlan, Cotter Blackstone, Farkas Balázs, Veres Attila és Vidra Gyula írókat, valamint Vígh Dávid Gr4ss grafikust.
A THE BLACK AETHER születésnapjához közeledve pedig az a megtiszteltetés ért, hogy Tomasics József megkért, csatlakozzak az oldal szerkesztői stábjához. Vidra Gyula és Dajka Gábor mellett tehát immár Én is tagja vagyok ennek a fantasztikus kulturális missziónak, amelynek célja Howard Phillips Lovecraft író életművének, munkásságának ápolása, feltárása és az általa képviselt fantasztikus irodalmi stílus hazai alkotói színtéren való meghonosítása! Azaz dupla (tripla, milliószoros...) jóság! Azóta már nem csak a lenyűgöző műveltségű, tapasztalt fordítóval, Galamb Zoltánnal készíthettem interjút, de írhattam a nagyszerű FUMAX kiadó egyik könyvéről, és egyik kedvenc Lovecraft-novellámról is. Ezen kívül a TBA több nagyon fontos projektjében is részt vehetek! Köszönöm a lehetőséget!

Néhány eredményről, amit a RANDOMKULTon keresztül értem el, nem beszélhetek, mert csak a jövőben lesz eredménye. A lényeg, hogy fantasztikus emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek hálával tartozom és akiknek a munkásságát a jövőben is figyelemmel kísérem!

Fordult az év, 2017-et írunk. Elhatároztam, hogy idén kitüntetett figyelmet szentelek majd magyar írók (leginkább fantasztikus) alkotásainak, regényeinek. Ennek még egyelőre nincs látványos folyománya, de már olvasható a blogon Bogár Erika TULLIA MESÉI - ŐRZŐ című regényének, és Acsai Roland JIN ÉS JANG című verses fantasyjének ajánlója, és már olvasom Farkas Balázs ISMÉTLÉS című novellás kötetét, majd mások műveit.

És, hogy mit hoz a jövő?

Maradnak természetesen a megszokott témák, de mindig kell a bővülés, a látókör szélesítése. Bármit is értem el eddig a blog segítségével, NEM ELÉG, SOHASEM NYUGODHATOK. Higgyétek el, ha azt mondom, még az út elején járok! Meglepetésekre számíthattok tőlem, új témákra, rovatokra. Amíg a legkisebb értelmét is látom, addig a RANDOMKULT élni fog!

Köszönöm nektek, hogy életben tartjátok!

Utószó helyett még szeretnék valamit leszögezni, ami az eddigi bejegyzésekből, véleményekből talán nem derül ki, de nagyon fontos:

TERMÉSZETESEN NEM VAGYOK HÜLYE!

Tudom, hogy honnan jöttem, hol vagyok éppen... Tudom, hogy miből tudok főzni és tudom, hogy miből építkezhetem.
Elkezdtem írni ezt a blogot, mert "miért ne?", hiszen bárki megteheti! Még azt a hibát is elkövettem, amit amúgy mindenki elkövet, hogy eleinte kritikának, recenziónak neveztem azt, amiket írok. Néhány kijózanító tapasztalat kellett ahhoz, hogy tudjam: hol a helyem, de azt is tudatosítanom kellett, hogy VAN HELYEM. Valahol...

Írtam pár szót arról, hogy azért oda kellene figyelni arra, amit a MANDINER.SCI-FI ír a GALAKTIKÁról írt, mert azért ez mégsem olyan dolog, ami mellett el kell menni. Aztán kapok egy e-mailt és írók, kiadók, szerkesztők, IGAZI bloggerek neve mellett szerepel az én nevem is egy cikksorozatban, aminek szimplán csak annyi a címe, hogy A MAGYAR FANTASZTIKUM HELYZETE. Mi a szart keresek én itt? – kérdezhetném magamtól.

Meghívnak egy beszélgetésre és csakhamar egy zseniális grafikus és egy író, kiadó, szerkesztő társaságában találom magam egy asztalnál, egy kávézóban. Csak kapkodom a fejem és rájövök, hogy ezek komolyan beszélnek! Komolyan valami nagyon jó és értékes dolgot akarnak összehozni és azt szeretnék, ha én is részt vennék benne. Mi a szart keresek én itt? – kérdezhetném magamtól.

Magyarország egyetlen H. P. Lovecraft életével, munkásságával foglalkozó oldalának főszerkesztője megkeres, hogy csatlakozzak a szerkesztőséghez, írjak cikkeket, interjúkat, meg ami még jön... Mi a szart keresek én itt? – kérdezhetném magamtól.

Egy drága, de jó helyen üldögélek, sört iszok, szuper kaját eszek. Körülöttem egy képregénykiadó feje és grafikusok, más kiadók képviselői, néhány barát üldögél és dumcsizik. Mi a szart keresek én itt? – kérdezhetném magamtól.

Pontosabban: Miért hívtak meg ezek az emberek?
Ha minden reggel, amikor felébredek és először belenézek a tükörbe, azt kérdezném, hogy MI A SZART KERESEK ÉN ITT?, akkor előbb-utóbb bekattannék. Ha nem vagy biztos benne, hogy megérdemled azt a pár jó dolgot, amit kaptál az élettől, akkor NEM ÉRDEMLED MEG!

Ezrek élhetnek le úgy egy egész életet, hogy csak azért nem tettek valami jót, mert féltek kiállni mások elé. Az alkotó szándék semmit sem ér TENNI AKARÁS nélkül. A tenni akarást pedig az élet millió meg egy szarsága egy perc alatt elfojthatja. Emberi kötelességünk cselekvésre késztetni azokat, akikben az alkotó szándék legkisebb szikrája is él.

A RANDOMKULT AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE – EGY ÉVE, TÖRETLENÜL