AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE - Szujó Norbert blogja

Újabb Awesome lehetőség a jótékonykodásra (és Te sem jársz rosszul!)

2019. december 11. - Szujó Norbert

Pápai Gábor, alias Awesomniac nem először tesz azért, hogy a rajzokért, képregényekért és úgy általában a pop-kultúráért rajongó közönsége aktívan tegyen mások jólétéért, boldogságáért. Persze tennénk mi alapból is, de ha frankó cuccokkal gazdagíthatjuk gyűjteményünket, az még inkább awesome!

A grafikus, Pápai Gábor felhívása:

Inktober 2019 - Tales of Awesome - Az eredeti rajzok mind megvásárolhatóak egy jótékonysági árverés keretén belül. Méretük A4. Kezdőösszeg/ rajz: 1500,- Ft, licitlépcső: 500,- Ft. Az árverés vége: 2019 12. 14., 15:00 óra. Licitálni az adott kép alatt lehet hozzászólás formájában. Átvétel Budapest és Keszthely. Minden képet névre szólóan dedikálok! A rajzokból befolyt teljes összeg egy hátrányos helyzetű gyermekeket tanító iskolának kerül majd átutalásra! Köszönöm nektek, hogy szebbé teszitek pár gyerek Karácsonyát!

CSAK AZ AWESOMNIAC FACEBOOK-OLDALÁN MEGJELENT, EREDETI POSZTBAN MEGTEKINTHETŐ KÉPEK ALATT TEHETŐ ÉRVÉNYES AJÁNLAT! KATTINTS IDE A RÉSZLETEKÉRT!

Maga a Tales of Awesome kiadvány a 2019-es Inktober kihívásra készült rajzokat tartalmazza. Érdekessége, hogy a különböző hívószavakra készült rajzok egy egységes, sci-fi/horror történetet alkotnak.

Ízelítő a Tales of Awesome-ból:

Míg a jótékonysági árverés tárgyai az eredeti rajzok, addig ettől függetlenül még a limitált példányszámban kinyomott füzet is megvásárolható, képregényes rendezvényeken átvehető! Írj üzenetet a Awesomniac facebook-oldalon keresztül, ha érdekel a dolog.

Mivel Pápai Gábor a F.I.O.K. (Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör) oszlopos tagja, egy a fantasztikus irodalmi közösséget is megmozgató akcióval is kedveskedik. Egy bizonyos jelige bemondásával a Tales of Awesome akciós áron vásárolható meg! A jelige kiderül a F.I.O.K. vonatkozó bejegyzéseiből.

De ezzel még nincs vége a jó híreknek:

Awesomniac szóban forgó, valamint néhány korábbi kiadványa megvásárolható lesz, az Awesome rajzos jótékonykodáson, amely 2019. december 21-én, a Vault37 AcadeBar-ban kerül megrendezésre. Itt az aukció során bezsebelt rajzokat is át lehet venni, de lesz tombola is.
AZ ESEMÉNY FACEBOOK-OLDALA.

Mit is mondhatnék még? Ennél jobb alkalom ritkán adódik, hogy új darabokkal bővítsük gyűjteményünket, miközben másoknak is örömet okozunk!

KI NE HAGYD AZ ÉV EGYIK LEGFONTOSABB FANTASZTIKUS IRODALMI ESEMÉNYÉT!

Október 19. szombat: I. Országos H. P. Lovecraft Találkozó

Bár már hosszú ideje nem volt szó a blogon a hazai lovecrafti/weird színtér kiadványairól, ez nem azt jelenti, hogy szakítottam a témával! Az Azilum valamennyi számát, és a The Black Aether minden kiadványát megveszem és elolvasom továbbra is, valamint még mindig azt vallom, hogy...

az H. P. Lovecraft életműve és öröksége köré, valamint az általa, elődei és követői által képviselt fantasztikus irodalmi irányzatok köré szerveződött, hazai alkotói és befogadói színtér még mindig az egyik legaktívabb és leginspirálóbb fantasztikus-tábor, amitől más táborok is bátran vehetnének példát.

 

Úgyhogy lesz még szó a RandomKulton bőséggel a témáról: az Azilum legújabb számairól, az Árnyak az időn túlról antológiákról, arról, hogy mennyire beindult a Dunwich Market, az Aether Atroxról, és úgy általában Howard Phillips Lovecraft személyéről és munkásságáról.

Most azonban sürget az idő, hogy felhívjam a látogatók figyelmét az év egyik legfontosabb fantasztikus irodalmi rendezvényére: most szombaton, azaz 2019. október 19-én kerül megrendezésre az...

esemeny_fb.jpg

Bár kisebb találkozók, összeröffenések már voltak korábban (jó példa erre a The Black Aether Találkozó is, és szerepjátékos, egyéb tematikus estek is foglalkoztak már a lovecrafti rémirodalommal), az író munkásságát szakmai, irodalomtörténeti, befogadáslélektani szempontból vizsgáló, lényegében konferencia jellegű, országos rendezvény a témában most először lesz. Nem kell tovább ecsetelnem, hogy mennyire jelentős eseményről van szó, mindennél többet mond ugyanis a programlista, ami előadások mellett, szórakoztató blokkokat is tartalmaz.

Minden előadás körülbelül 40 percig fog tartani, az előadások közt 10 perc szünetet tartunk. Az ebédszünetet 12:30-tól 13:30-ig fog tartani, illetve lesz egy további 30 perces szünet 16:30-tól.

A rendezvény házigazdája: Sütő Fanni

  • 10:30 – 11:00 Megnyitó: Tomasics József elnök
  • 11:00 – 11:40 Előadás: Somogyi Gábor és Tomasics József
    • A magyarországi lovecraftiánus magazinkiadás 2019-ben
  • 11:50 – 12:30 Előadás – Pető Zoltán
    • Az univerzum mitologikus szemlélete – Lovecraft és Clark Ashton Smith művészete 
  • 12:30 – 13:30 Ebédszünet
  • 13:30 – 14:10 Előadás – Dr. Szabó István Zoltán
    • Lovecraft a hazai oktatásban
  • 14:20 – 15:00 Előadás – Kornya Zsolt
    • Hamarosan…
  • 15:10 – 15:50 Előadás – Farkas Balázs
    • Az őrület mechanikái – Lovecrafti kozmicizmus videojátékokban
  • 16:00 – 16:30 Kulturális műsor – Széldárda
    • A Széldárda zenekar irodalmi estje
  • 16:30 – 17:00 Szünet
  • 17:00 – 17:30 Kvízjáték, HPL totó
  • 17:30 – 18:10 Előadás – Hartyándi Mátyás
    • Kozmikus magány vs Csupacsáp – Lovecraft értelmezések az asztali szerepjátékok világában
  • 18:10 – 18:50 Előadás – Nemes Z. Márió
    • H. P: Lovecraft és a poszthumán esztétika
  • 19:00 – 19:40 Előadás – Molnár András
    • Hatásszorongáson innen és túl: Poe befolyása Lovecraft munkásságára
  • 20:00 – 20:30/20:45 Koncert – Renner Péter (Nameless City)
    • Nameless City Live / Zenei utazás a Lovecraft történetei által ihletett Downtempo és Psyethno elektronikus világába. Előadó: Renner Péter
  • 20:45 Kvízjáték eredményhirdetés, nyeremények átadása, elköszönés

Bár a konferencia 20:15-kor véget ér, ne siess haza, maradj még velünk a Három Hollóban, hiszen egészen éjfélig lehetőség lesz még a kötetlen beszélgetésre.

forrás: lovecraft.hu

A helyszínen (Három Holló Kávézó, Budapest Piarista köz 1. Az Erzsébet híd lábánál) a témához passzoló képzőművészeti alkotások is kiállításra kerülnek.

Részletes tájékoztató a Magyar H. P. Lovecraft Társaság oldalán olvasható!

plakat_a4_black.jpg

ELHAGYNI SOHAORSZÁGOT

Promised Neverland (Yakusoku no Neverland; 2019) ANIME bemutató

ERŐSEN SPOILERES BEMUTATÓ!

 

Bár az anime-nézés egy olyan hobbi, amire egy egész életet rá lehet áldozni, én szezononként csak egy-két számomra érdekes címet nézek meg. Az utóbbi időben ilyen volt a Carole and Tuesday (amiről még lesz szó itt) és jelen bejegyzés tárgya: a Promised Neverland.

A Promised Neverland (Yakusoku no Neverland) című japán rajzfilmsorozat 2019 januárjában indult (az első évad márciusban, a 12. epizóddal zárult, folytatás jövőre várható), és az azonos című, 2016-os képregényt dolgozza fel (író: Kaiu Shirai; rajz: Posuka Demizu).
A történetről már az előtt olvastam, hogy megnéztem volna egy részt is, így nem kevés prekoncepcióval fogtam hozzá.
Egy titokzatos árvaházban gyerekek egy csoportja, nevelőnő felügyelete alatt éli boldogságban és vidámságban mindennapjait. Csak néhány furcsaság utal arra, hogy valami nincs rendben. Az idilli álomvilág akkor omlik össze végérvényesen, amikor néhány tehetséges gyerek fényt derít az otthon sötét titkára. Innentől spoileresen folytatom, majd leírom, miért is ajánlom mindenkinek, hogy legalább próbaképpen vágjon bele a sorozat megnézésébe.

002.jpg

Érdemes már az első epizód megnézése előtt félretenni az előzetes elvárásokat a beígért váratlan fordulat kapcsán. Én legalábbis valamiért sci-fis alapkoncepciót vártam, de már a nyitó epizód világossá teszi, hogy a Promised Neverland bizony groteszk, a japán folklórból... nos, táplálkozó weird-horror. Miután nyilvánvalóvá válik nem csak az, hogy az árvaházból "nevelőszülőkhöz" adott gyerekek valójában semmi jóra nem számíthatnak, de az is, hogy az egész külvilágot szó szerint is démoni erők tartják markukban, a sorozat a nagy szökés megtervezéséről szól.
A titokra fényt derítő három gyermek, Emma, Norman és Ray, az otthon legtehetségesebb, legidősebb, legügyesebb és legbátrabb lakói. Ők kezdik tervezni a szabaduláshoz vezető utat, és miközben tudják, hogy ha kijutnak a fallal körülvett "rezervátumból", akkor egy még kilátástalanabb élet vár rájuk, soha, egy percre sem adják fel. Ray képviseli a hideg logikát a csapatban, Ő az aki kész összetörni társai naiv álmait, ha a cél leghatékonyabb eléréséről van szó. Emme a csapat szíve: miközben tehetségben nem múlja alul fiú társait, mindig visszabillenti a mérleget a puszta értelem oldaláról, az emberség irányába. Norman kettejük között az tengely, mindenre képes a szabadulásért, de érzelmei egyértelműen Emma felé húznak. Bár ez a felállás elég tipikusnak tűnik, idővel minden karakter extra réteget, extra mélységet kap. Később hármukhoz többen is csatlakoznak, a cél pedig mindvégig valamennyi gyermek kimentése.

Nincs könnyű dolguk, ugyanis nem elég, hogy a háttérben természetfölötti erők munkálkodnak, az azoknak behódoló emberektől ugyanúgy tartaniuk kel. Mamáról, a gyermekotthont vezető nevelőnőről már az első részben kiderül, hogy nem az, akinek mutatja magát. Később kap egy segédet maga mellé, aki amellett, hogy saját tervei vannak, még lelkivilága is súlyosan terhelt. Ahogyan megismerjük kettejük viszonyát, titkos motivációit és érzelmeit, világossá válik, hogy a színfalak mögött folytatott játszma ezerszer összetettebb, mint hittük. Csak szegény gyerekeknek fatálisan egyszerű a helyzetük.

Intrikák, árulások, összeesküvések és a külvilágból néha beszűrődő rémképek terhelik az egyébként nyomozással, tervezgetéssel teli, izgalmas forgatókönyvet. Minden epizódra jut egy fordulat, bár némelyik talán kiszámítható, vagy jól ismert, összességében én nem találok kivetni valót a feszültség adagolásában és a bonyodalom kibontásában. Bár néha kicsit fura, hogy a gyerekek mindig rájönnek a felvázolt tervek gyenge pontjaira és mindenre van válaszuk, reakciójuk, ez magyarázható azzal, hogy az árvaház eleve a különösen tehetséges gyerekek kinevelésére jött létre. Ahogyan egyre több információ  derül ki a történések hátteréről, egyre több a titok is. Szóval van min agyalni bőven. Befogadóként különösen élvezetes összeilleszteni az elejtett puzzle-darabkákat.

003.png

Emellett a történet összetett mondanivalóval is rendelkezik. Az interneten leginkább az egyik értelmezési síkról olvastam: a gyerekek sorsa, ahogyan nevelik őket, gondoskodnak róluk, majd amit végül tesznek velük, természetesen egyértelműen párhuzamba vonható azzal, ahogyan a vágóállatokkal bánunk (írja ezt egy húsevő). Szerintem azonban (ha nem is fontosabb) hangsúlyosabb egy másik aspektus: a gyermekbántalmazás különböző megjelenési formáinak ábrázolása. Mert van itt minden (sőt, mintha folyamatában látnánk) a titkolt hátsó szándéktól, a módszeresen adagolt lelki terroron át, egészen a fizikai bántalmazásig. Mert hiába tudjuk, amit tudunk például Mamáról, a történet anyafigurájáról, csak Emma (a család legfürgébb tagja, mindenki nővérkéje) lába eltörésének szimbolikus erejű aktusa az, ami tudatosítja bennünk az igazságot. Nem hittük el, hogy megtörténhet, pedig a jelek mutatkoztak.
A gyermekkori traumákat szimbolizálja a gyerekjátékok, játékbabák visszatérő motívuma, ami leginkább Krone nevelőnő alakjában fejeződik ki.

A család (a modern horroroktól amúgy nem szokatlan módon) vezérmotívum a sorozatban: a gyerekek családnak nevezik közösségüket, nevelőjük Mama (amúgy Isabella), a nevelőnők feje a Nagymama. De még hosszasan lehetne boncolgatni a Promised Neverland mélységeit. (például már az első évadban felsejlik egy a démonokat kiszolgáló disztópikus emberi társadalom rémképe, valamint úgy tűnik, a nevelőnők közvetlenül felelősek azért, hogy a gyerekek az árvaházakba kerülnek), de nagyon sok minden úgyis a későbbiekben kerül majd kibontásra.

004.jpg

A látványvilág tetszetős, erős felső-középmezőny (nekem a Carole and Tuesday után kicsit átlagosnak tűnik), de igazodik a hangulathoz és van pár jó megoldás benne. Például a ház körüli, szép zöld parkot idéző környezet és a ház belsejének szürkesége és a barna fa elemek érdekes kontrasztot adnak. Gyakori, hogy a szereplők az erdőben vagy a házban titokban találkoznak egymással. Az ilyen jeleneteket sokszor olyan nézőpontból látjuk (ablak üvegén keresztül, ajtó mögül), mintha valaki lesben állna és figyelne. Nem ritkán ez be is igazolódik.

A záróepizód egészen az utolsó percig tartogat meglepetést és előrevetíti a folytatást: kitágul a világ, új távlatok nyílnak meg.

Nem hibátlan darab a Promised Neverland, messze áll az agyzsibbasztóan összetett konfliktusukról és szédítő társadalom-pszichológiai mélységükről híressé vált kultaniméktől. De mégsem tudok mást írni, mint hogy ajánlom mindenkinek, aki szereti az elgondolkodtató, érzelmes történeteket, szereti a kalandot, a rejtélyeket, és nem retten vissza a weird-horrortól sem. Ha tetszett az első pár rész, a többiben sem fogtok csalódni szerintem, és ne legyetek restek többféle nézőpontból megvizsgálni ezt a művet.

Nekem minden esetre feledhetetlen élmény volt az első évad, és számomra Sohaország szimbóluma (anélkül, hogy ismerném eredeti jelentését) immár végérvényesen egyet jelent az örömöktől, de traumáktól sem mentes gyermekkortól való fájdalmas és visszavonhatatlan szakítással.

001.png

A Promised Neverland anime Kaiu Shirai és Posuka Demizu mangája alapján készült. A képregénysorozat 2016-ban indult útjára. Én sajnos még nem olvastam, de amikor utánanéztem, egy érdekes ténnyel szembesültem: a sorozat a mai napig él és jelenleg a 151. fejezeténél tart (a 16. gyűjteményes kötet idén októberben jelenik meg!).
Tehát van még mit elmesélnie a rajzfilm-sorozatnak is, de azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy az első évad önállóan is élvezhető, szép lezárást kapott.
Belenéztem a manga néhány későbbi fejezetébe, és hát lesz fejlemény, de stílusváltás is bőven.

 

 

A KÉTSÉGBEESÉS ESCHER-LABIRINTUSA

Blame!

Szerintem alig akad valaki a japán képregények és rajzfilmek hazai kedvelői közül, aki legalább ne hallott volna Nihei Cutomu kultklasszis mangájáról, a Blame!-ről. Nemrég én is ledaráltam belőle egy jó adagot – avagy engem darált be, ha így jobban tetszik.

Elmúltak azok a "régi, szép idők", amikor hosszasan kellett magyarázni egy asztaltársaság tagjainak, hogy a manga nem stílus és nem műfaj. Médium, amelyen belül számos zsánerbe tartozó, millió különböző stílusú és a legkülönfélébb korosztályokat megszólító alkotás tartozik. Attól függően, hogy érzelmes vagy inkább elborult ismerősünket akartuk "megfertőzni", vagy egy kiváló "slice of life" opuszt, vagy valami brutális és letaglózó művet ajánlottunk neki (és persze létezett millió köztes és egyéb alternatíva is). És akkor se estünk túlságosan zavarba, ha azt kérdezték tőlünk, hogy egy scifi-fannak mit ajánlanánk? Egy szó, mint száz: ma már jó eséllyel az is fel tud sorolni pár legendás címet, aki még soha nem olvasott egyetlen japán képregényt sem, de egyébként nyitott a szórakoztató médiumokra. Aki pedig egyenesen keresi az ilyen olvasmányokat, az biztosan találkozott már a Ghost in The Shellel és társaival.

blamema1cov.jpgAzonban nekem a Blame! eddig kimaradt. Persze olvastam pár fejezetét korábban (a Mangazin rémlik valakinek?), de csak nemrég határoztam el, hogy mélyebben is belevetem magam a sorozatba. Azt hiszem, a Comixology-n megvásárolható, az első kilenc fejezetet (illetve logot) tartalmazó Master Edition vol. 1 a maga 396 oldalával kezdetnek bőven elég is volt. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szettem volna egyhuzamban végigolvasni egy ültő helyemben az egész, hat kötetes folyamot, de azért a Blame! nem könnyű olvasmány.  

Nihei Cutomu 1997 és 2003 között megjelent, eredetileg tíz kötetes sorozata az emberiség és a Föld(?) távoli jövőjébe kalauzol el minket, amikor is az egész bolygó felszínét egy gigantikus megastruktúra, a mesterséges intelligencia által vezérelt Város borítja. Belsejében emberek, mutánsok, kiborgok és egyéb bizarr szerzetek bolyonganak, mindannyian valamiféle programot követve. Magányos hősünk, Kyrii (Killy) egy irdatlan pusztítást végezni képes fegyverrel az oldalán járja a város zeg-zugait, valamilyen génmintát kutatva, amellyel csatlakozni lehet a megastruktúrát irányító hálózatra. Útját torzszülöttek, groteszk kreatúrák sokasága állja, akik aztán jellemzően csúfos véget érnek.

Kyrii első látásra a vadnyugati, néma pisztolyhősök leszármazottja. Szent küldetése, az említett génminta megtalálása, ugyan nemes célnak tűnik, a férfi erkölcsi érzéke nem túl fejlett, illetve nincs neki. Nem érdeklik az emberi gyarlóságok, gátlástalanul félresöpri a felé nyújtott baráti jobbot is, ha úgy adódik. Ridegsége olyannyira erőteljes vonása, hogy bizonyos tetteinek indíttatása és a mögöttük felsejlő, hideg logika csak később válik valamennyire világossá. Bár néhány jel arra utal, hogy Kyrii nem ember, kegyetlensége és kompromisszumkészségének szinte teljes hiánya inkább a körülményeknek tudható be: Cutomu egy olyan karaktert alkotott, akit lelkileg teljesen kiszipolyozott a világ, amelyben él.

blame003.jpg

Mert, ha esetleg nem derült volna ki eddig, a Város maga a Pokol. Nem valamiféle allegorikus értelemben: egyszerűen csak mindenki kárhozott, aki benne él. Elveszett lelkek, mozgó halottak, emberi mivoltuk utolsó szilánkjaiba hiába kapaszkodó nyomorultak lakják. A cyberpunk művek fő dilemmáit adó kérdések (mint: "Mi a különbség élő és élettelen, ember és gép között?", "Milyen mértékben képesek kizsigerelni, önmaguktól megfosztani az embereket a megavállalatok?") itt olyan nulla jelentőségű, kisszerű problémáknak tűnnek a "nagy egészhez" képest, hogy szinte meg se lepődünk, amikor elsöpri őket a lökéshullám.

Egy rám nagy hatást gyakorló részt emelnék most ki.

Az egyik jelentben Kyrii egy emberi embriókat nevelő, kaptárszerű létesítménybe jut. Amikor az azt őrző védelmi rendszer az életére tör, a férfi teszi a dolgát és meghúzza a ravaszt, levegőbe repítve ezzel az egész objektumot. Az élő entitások ilyen mértékű semmibevételét Cutomu úgy teszi hangsúlyossá, hogy a fegyver elsütése előtti pillanatban egy panel erejéig megidézi a tartályokban úszó embriók képét. Kyrii tehát habozik kioltani az életet, de éppen csak annyi ideig, hogy a saját élete (illetve a küldetése) ne kerüljön veszélybe. Később kiderül ugyan, hogy az embriók nem éppen az emberi faj fennmaradását szolgálták, ott és akkor csak az a fájdalmas lemondás maradt meg bennem, ami egyébként az egész történetre jellemző.

A történet során megismert emberek jellemzően valamilyen álomvilágban élnek, kilátástalan sorsuk elől menekülnének. Osztályrészük rendre a bukás és a megsemmisülés, egyikük sem üdvözül, de még az is megesik, hogy az utolsó pillanatban szembesülnek a ténnyel, hogy amiben életükben hittek, hazugság. Nehéz megérteni, hogy mi is az a világfájdalom, ami ehhez a kompromisszumot nem ismerő alkotói látásmódhoz vezetett, de akárhogy is: hátborzongatóan könnyű azonosulni vele.

blame002.jpg

Magába a sztoriba még bele is lehet kötni. Például a kiábrándultságnak és az értelmetlenségnek ezen tömény atmoszférája mellett legalábbis furcsán hat a főhős homályos eredetű küldetéstudata. Gyakran volt az az érzésem továbbá, hogy Kyrii egyszerűen vonzza a bajt, és az a rengeteg, testet-lelket megtépázó tragédia nem is történt volna meg, ha csak tisztes távolságból szemléli a dolgok menetét és nem folyik bele. Valamint a történetvezetés néhol egysíkú, igaz, a változatos tálalásnak köszönhetően nem feltűnően az. 

Ami viszont az egészre a koronát felteszi, az a látványvilág.

Az egy ideig az építőiparban dolgozó szerző a Város képében egy olyan lélektelen, az emberiség irányában kíméletlenül közömbös entitást alkotott, ami láttán a rémirodalom nagyjai is elismerően csettintenének. De víziójának erejét nem grandiózussága, vagy kozmikus léptéke adja, hanem az, hogy a Város kifacsart, émelyítően groteszk idomaiban, az elveszett lelkek torzképeiben, a tébolynak e felfoghatatlan, escheri labirintusában úton-útfélen a saját realitásunkra ismerünk rá. Bár a vonalzóval megrajzolt, indusztriális látképek, valamint az H. R. Giger munkáit idéző, élőt és élettelent egybeolvasztó, szürreális objektumok, gépek és lények a végletekig eltúlzottak, a Blame! világa felismerhetően a mi világunk torzképe, Földünk apokaliptikus látomásból felsejlő, azonban megkockáztatom, hogy reális jövőképe.

blame001.jpg

A kongó acéllépcsők és falak labirintusába könnyű belelátni jelenkorunk kihívásait, de ennél beszédesebbek az olyan apró motívumok, amik mintha nem is tudatosan, inkább megérzésből kerültek volna bele a történetbe. Hangsúlyosnak tartom például, hogy a Blame! gigantikus világában villámgyorsan terjednek a hírek. Amit a főszereplő egyszer cselekedett az "nyomot hagy" az itt élők emlékezetben. Ha másképp nem, legendák, híresztelések formájában jelenik meg. Tehát mindenki egy információs hálóra csatlakozik, ami maga a Város. Az irdatlan fémtömeg, a biomechanikus burok, a kábelek és gégecsövek rengetege csupán test, amit Cutomu az emberi testtel von párhuzamba. Márpedig jellemzően kegyetlenül bánik a testekkel. Emberi alakjai legtöbbször szépek, de üres tekintetükben nem lakozik lélek, sem érzelmek. Testük csupán burok, külső váz, amit a Város sokszor démonikus megjelenésű avatárjai ízekre szednek vagy szétrobbantanak. Azonban pontosan ugyanebbe a "szerepkörbe" kerül maga a Város is a kilencedik fejezetben: a legfőbb kiber-agy gigantikus hullája elgondolkodtató látvány.

A Blame! egy nyomasztó és kegyetlen, ugyanakkor roppant szórakoztató történet az emberiségről, aki miután mindent bekebelezett, önmagát is felemésztette.

Érdekesség: bár én Escher önmagába forduló, paradox labirintusaihoz hasonlítottam a Blame! látványvilágát, nálam szakavatottabbak szerint Cutomu rengeteget merített Giovanni Battista Piranesi munkáiból. Elnézve a XVIII. századi rajzművész alkotásait, hajlamos vagyok elfogadni ezt.

 

"NEM LEHETÜNK MINDENBEN JÓK"

Interjú Pilcz Rolanddal, a Kalyber Joe és az Ykx alkotójával

Pilcz Roland Ykx, avagy Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai című képregénysorozata idén új résszel bővült. A kincskereső kalandor történetének folytatása a Kittenbergert is jegyző OneWay Media gondozásában jelent meg, és a Könyvhéten is kapható lesz.01.jpg
Pilcz Roland képregényalkotót Ykxről, korábbi munkásságáról és terveiről kérdeztem.

Magáról a kéregényről már írtam egy ajánlót, ami Premier Magazin legújabb számában olvasható! Kattints a képre a letöltéshez!

pmcov.png

RaKu: A magyar képregényművészet élő klasszikusaként már valószínűleg ezerszer hallottad ezt a kérdést, de a RandomKult olvasóit biztosan érdekli: mikor kezdtél képregényekkel foglalkozni, mik voltak az első ötleteid és hogyan jutottál el a nemzetközi hírnévig (színezői karrier, Tondora Judittal közös munka…)?

Pilcz Roland: A képregényeket mindig is csodáltam, mióta képes voltam értékelni az ilyesmit. A vizualitását, megoldásait, meg főleg azt, hogy a kezemben elfért egy egész színes, vibráló világ. Szerintem ez a képregény igazi csodája. De mint szerző, inkább a filmek ihlettek meg, és gyerekként a képregényes forma volt a legkézenfekvőbb az alkotásra, hiszen a próza nem is látványos, és gyerekként még talán nem is túl izgalmas.

Először mindenféle random ötletet dobáltam össze, főleg sci-fi hatásokra. Később elkezdtek érdekelni a földhözragadtabb témák, illetve humoros történetalkotás. Ebből lett Kalyber Joe, kinek kalandjait 1995-óta rajzolgattam, és szép lassan nőtte ki magát, addig, hogy 2005-ben már megjelent nyomtatásban is az első Hungarocomix-ra.

Aztán egyik dologból következett a másik, és úgy gondoltam, hogy az alkotás mellett a képregényszínezés egy jó kenyérkereset lenne. Mivel Tondora Judit már akkor rajzolt külföldre, így elkezdtünk együtt dolgozni, és a mai napig vannak közös munkáink.

RaKu: Kalyber Joe kalandjai sokszor emlegetett munkáid. Mit kell tudni erről a hősről? Várható folytatás vagy a korábbi részek újrakiadása?

P. R.: Egy tizenegy éves gyerek agymenéséről van szó alapvetően, ami persze lassacskán velem együtt nőtte ki magát valami vállalható matériává. Végül is, ez a kettősség járja át az egészet. Agyament humor ötvözve komoly drámai felütésekkel; egyszerű vizualitás vegyül mélyebb karaktermomentumokkal. Kalyber kinézete kb. garfieldi szinten van, de ez úgy is értelmezhető, hogy az ő nagy szemei valójában ablakok a világra (illetve, csak egy ablak, mert egyfajta összetett szempárral rendelkezik...) . Ő a legkevésbé karakteres fizimiskájú szereplő, de ezáltal vele tudunk leginkább azonosulni. Míg Kay, Trenton, vagy épp Hugó már szélsőségesebb figurák mind vizuálisan, mind személyiségüket tekintve. Ez persze nem volt tudatos gyerekként, de pont azt szeretem az egészben, hogy kicsit mintha néha a képregény írná saját magát.

Egyelőre most Kay kalandjaira koncentrálok, de természetesen nincs elfelejtve Kalyber sem, és az ő története is várja a méltó befejezést, esetleg további folytatásokat. De a jelenlegi helyzetben nem merek semmi konkrétat ígérni, csak azt, hogy ha pusztán rajtam múlna, akkor őrült tempóval gyártanám az ő kalandjait is. Egyelőre csak az érdemi pénzkergetés sovány rései közé tudom beiktatni az alkotást, ami sajnos korántsem elég mindenre, amit szeretnék megvalósítani.

00.jpgRaKu: Yorn Kayrah Xemovrah karaktere a Kalyber Joe oldalain jelent meg először. Ki Ő és miért érdemel saját sorozatot?

P. R.: Igen. YKX, vagy egyszerűbben Kay a Kalyber 2. részében bukkant fel, és finoman szólva sem volt egy egyértelműen pozitív karakter. Egy megkeseredett, meggyötört lélek ő, de mindenképpen lélek, akit egy elég nehéz időszakában ismerhettünk meg (konkrétan az egyik szeme és az egyik keze elvesztése között). De a későbbiekben egyre kibontakozott a figura emberi oldala. Számomra ő volt mindig a legérdekesebb szereplőm. Egy amolyan majdnem-hős típus. De a majdnem-hősök a legveszélyesebb lények ezen a bolygón.

Mikor néhány éve úgy éreztem, hogy egy lépést távolodnom kell Kalybertől, azonnal Kay kopogtatott az ajtómon. Nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy az ő történetét akarom elmesélni Kalyberé mellett. Egy kicsit más formában, némileg más megközelítéssel; de ettől a világtól -úgy látszik- nem tudok, és nem is akarok elszakadni egyelőre.

RaKu: Adta magát a kérdés, hogy Kittenberger mellett elfér-e még egy kalandor a magyar piacon, de a választ a OneWay Mediával való együttműködésetek megadta. Hogy sikerült tető alá hozni ezt az “üzletet” és miért lehet előnyös ez az Ykx jövőjét tekintve?

P. R.: Mi, magyar képregényesek igen családias viszonyban állunk egymással, úgyhogy nem voltak öltönyös-limuzinos találkozásaink a sivatag szélén. Somogyi Gyuri egy rendezvényen való beszélgetésünkkor felvetette, hogy mi lenne, ha közösen csinálnánk ezt a dolgot. Én meg mondtam, hogy naná! Azóta szegény Gyuri már lehet, hogy megbánta, mert velem is állandóan valami baj van. Most például elrontom a vonalkódot a képregényen, aztán matricázhattam fel őket egyenként.

Apropó, ugyanitt, a szerző által matricázott példányok kaphatóak a Könyvhét idején a partnereinktől!

 

De ha már itt tartunk, hogy vannak a terjesztésben partnereink, és egyáltalán terjed valamilyen formában a munkám, az jelenleg az együttműködésünk gyümölcse. Én ezekhez a dolgokhoz már kevés lennék.

RaKu: Csak én érzem azt, hogy az Ykx (és különösen a második rész) a szerzői lét allegóriája? Mintha Kay egy alkotói válságból keresne kiutat.

P. R.: Én vagyok a legboldogabb, ha az olvasók különböző interpretációkat tapintanak ki a történetből, ami alapvetően egy mezei kalandponyva. Mindig akkor működnek szerintem ezek a történetek, ha van rajtuk egy adag fűszer. Ha van bennük egy kis csavar, de nincsenek túltolva. Indiana Jones is attól lett olyan ikonikus, hogy mást tudott adni, mint az őt megelőző ezer és ezer archetípus, és az őt követő utánzatok. S közben mégis az Indy sorozat a kalandfilmek alfája és omegája.

Az elvontabb rétegek akkor jók, ha kérdéseket vetnek fel, de mégsem igazán igényelnek magyarázatot. Na, ez is egy kettősség, de talán nem paradoxon!02.jpg

RaKu: Minden évben jön egy új rész a sorozatból? Vannak egyéb terveid?

P. R.: Az éves megjelenést legalább kéne tartani, de egy ilyen terjedelem mellett még az is rendkívül ritka. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ebben fejlődés álljon be. Persze én, mint alkotó elsősorban azt tudom tenni, hogy létrehozok –a világomnak és ízlésemnek megfelelően- valami jót, azután rábízom a világ többi részére, hogy értékelik-e azt. Na, tudom, hogy létezik olyan, hogy marketing, de arra is születni kell. Mindenesetre érzékelek lassú pozitív tendenciákat, úgyhogy próbálok egyenesben maradni, és tenni a dolgom, a többi pedig nem rajtam múlik! Ötleteim, terveim millió van, de szorosan tartom a saját gyeplőmet, mert ha valamit megtanultam az életem során, az az, hogy nem lehetünk mindenben jók. Ha valamiben viszont igazán jók akarunk lenni, akkor ahhoz véres áldozatok szükségesek. Én a képregényalkotást választottam, és még szeretnék kiúszni a próza cápáktól hemzsegő tengerőre is, aztán meglátjuk, hogy áldozatukká válok-e.

Látogassatok el a sorozat Facebook-oldalára!

Valamint látogassatok ki a 90. Ünnepi Könyvhétre, ahol a OneWay Media partnereinél az Ykx is kapható lesz!

SOHA NEM VOLT MENŐBB TÖRŐDNI MÁSOKKAL!

Careneval (2019.05.25. Ankert) FELHÍVÁS!

Május 25-én, azaz MOST SZOMBATON rendezik meg az első Careneval rendezvényt, Budapesten, az Ankert bazárban, ahol jótékonysági aukció mellett, vásár és családbarát programok is várják az érdeklődőket!

logo.jpg

Az aukció bevételei olyan jótékonysági szervezetekhez kerülnek, mint a Bátor Tábor, a Szívbeteg Gyermekek Védelmében Alapítvány, vagy az Együtt a daganatos gyermekekért alapítvány és sokan mások. A rendezvény szervezői tíz művészt (köztük festőt, grafikust, tetoválót...) kértek fel, hogy alkotásaikkal támogassák a rendezvényt.

Az egyik közülük Pápai Gábor "Papó" grafikus, képregényrajzoló, aki Awesomniac néven is tevékenykedik és nevéhez fűződik a Budapest Park Comic Market rendezvény is.
Papó egy képregénnyel, a Carezine-nel készül a jeles alkalomra. Akik a rendezvényen szép összeget fizetnek a füzetért, egyedi rajzot is kapnak tőle.

A kiadvány persze önmagában is érdekes – pláne, hogy vendégszerzők is rajzoltak hozzá –, de soha nem volt még ennyire menő jótékonykodni, szóval: CARENEVALRA FEL!

Pápai Gábor a projektről:

"Szóval lett ez a csodás Careneval, amit kezdetektől követtem, az időbeosztás azonban úgy hozta hogy őzikét sajnos nem tudtam rajzolni. De volt egy koncepcióm, egy mélyről jövő kis mese összetartásról és segítségről, misztikus erdőről és fura szörnyekről ami nem hagyott nyugodni. Papírra kellett vetnem! Ennek az eredménye lett ez a képregényes CareZine - a segítő zine, mely egy 15 oldalas általam írt és rajzolt történetet, "Az Erdő mélyén"-t tartalmazza, illetve öt darab vendégrajzot, pár nagyon tehetséges pályatárstól, név szerint: Kasza Magdolna, Lakatos István, Madarász Gergely, Szabolcs " Bartattoo" Barta, Szakály Anna Réka a " Lángosképű Lány és Tebeli "Brazil" Szabolcs. Az alkotás és közösségi munka élménye hatalmas, remélem át fog jönni a lapokból, és minél több Zine boldog tulajdonosára talál majd. A zine a rendezvény adománypultjában található majd meg és a bevétel teljes összegét jótékonysági célra ajánlom fel! Előre is köszönjük nektek! "

Képek a Carezine-ből:

Egy videóinterjú Poszpischek Noémivel, a Careneval alapítójával:

A HONTALAN LÉLEK

Nekronin 1-3 (Original Comix; 2017- )

Az idén egy öt napos rendezvénysorozat megkoronázásaként (most vasárnap) megrendezésre kerülő, kerek évszámot ünneplő Budapesti Nemzetközi Képregény Fesztivál sok-sok újdonsággal várja az érdeklődőket. A magyar képregényes színtér is aktivizálja magát: a korábban már bemutatott AllStar mellett, a rendezvényen lesz először kapható a Zorro első száma, az Ykx második része (mindről-mindről lesz még szó később a blogon), valamint a Nekronin képregénysorozat harmadik füzete is – hogy csak néhányat említsek a fantasztikus felhozatalból.

img_20190511_114715.jpgA Nekronin egy 2017-óta futó, akció-horror és dark fantasy alapanyagokkal bőven feldúsított, véres móka, amely a legjobb kardozós-bosszúállós, orgyilkosos, nindzsás-szamurájos animék, képregények és filmek, valamint a szörnyhentelős fantasyk nyomvonalán halad. A fesztiválon jelenik meg a harmadik füzet, amely sok szempontból "fejezetzárónak", vagy a "zárás nyitányának" tekinthető, de az első rész kibővített újranyomását is bezsebelhetik a rajongók.

Az első két részről írtam már egy rövid ajánlót a Premier amatőr kulturális magazin tavaly augusztusi számába, egy későbbi számban pedig egy interjú is olvasható az alkotókkal, Barta Szabolcs rajzolóval, Ilia Zsolt színezővel és Varga Bálint Bánk íróval.

A történet (Varga Bálint Bánk, Az Utoldó Előtti Huszár írójának munkája) főhőse egy névtelen nekromanta-barbár, aki elhagyta törzsét. A Nekronin gúnynevet a mellé szegülő íjász kalandornő adja neki. A főhős jellemrajzán és viselkedésében felismerhetők a "nagy elődök", a marcona akciósztárok, szótlan pisztoly- és kardhősök. Nekronin nem néma szépfiú, mint sok anime-hős: kemény odamond, ha kell, de amikor a cselekvés (értsd: a hentelés) ideje jön el, akkor inkább a keze jár, mint a szája. Jól kiegészíti őt "hű társa", a kardjában lakozó démon, aki egyszerre segítője, szolgája, józan eszének hangja, de élősködő parazitája is. Kettejük párbeszéde teszi összetettebbé, Nekró karakterét. Enélkül csak a visszaemlékezésekre hagyatkozhatnánk, amikből megismerhetjük a főszereplő múltját és motivációját. Utóbbi leginkább csak az útkeresés, valami értelmes cél meglelése. Miután ugyanis elárulta klánját és megölte testvérét, Anrót, Nekronin számkivetetté vált egy rideg világban. Személyében a posztapokaliptikus tájban némán, látszólag céltalanul, de eltökélten bolyongó hőstípus egy újabb példáját ismerhetjük meg.

A képregény világa posztapok-fantasy egyveleg: a Föld egy világégés utáni pusztaság, amelyen hemzsegnek a démonok és az élőholtak. A zord környezet új szabályokat szült, mindenki úgy él meg, ahogyan tud. A puszta túlélésnél nemesebb cél nem létezik, senki sem válogat az eszközökben. Nem is várhatunk mást, így talán spoilernek nevezni is túlzás, hogy hősünk a harmadik rész végén (megint) csapdába sétál és ez (megint) nem hozza zavarba.

A képregény vonzerejét a "kúlság-faktor" adja. Azt a közhelyet már sajnos ellőttem, hogy "legnagyobb erénye, hogy nem veszi magát komolyan", és talán nem is érződik olyan pozitív kritikának, mint amilyennek szánom. Ezért kicsit körülírom, hogy miről is van szó. A világ csak annyira kidolgozott, hogy jó "játéktér" legyen, múltja és jövője mérsékelten érdekelje az olvasót és hogy azért ne dőljön össze, mint a kártyavár. A démoni erők, a szörnyhordák, a mágia, a modern technika (jellemzően a legvagányabb) maradványai és a fantasy elemek együtt alkotják azt a Molotov-koktélt, amit a buli közepére dobva megteremti az alaphangulatot. Ezt támogatják meg az ötletes vizuális poénok és utalások. Bár a Nekrionin erőszakos képregény, ezért nem ajánlott mindenkinek, az az önfeledt lazaság, amivel az alkotók a témához nyúlnak, megkíméli a képregényt attól, hogy önmaga paródiájává váljon. Én már egy kicsit mélyebb, gondolkodósabb fejezetet várok, de a harmadik rész zárlata inkább egy gigantikus akció-orgiát ígér. Nagyobb bajunk ne legyen soha!

A Nekró képi világa ugyan kicsit rajzfilmes, néhol erősen stilizált (különösen feltűnő, hogy a főhős nevezetes kardjának alakja és mérete is változó), de azt nem lehet mondani, hogy elnagyolt, vagy nincs eléggé kidolgozva. A harcjelenetek persze főleg az ember- és szörnyalakokra, valamint éppen leszakadó testrészeikre összpontosítanak, de a tájak és helyszínek részletgazdagok, elidőzik rajtuk a szem. Barta Szabolcs rajzstílusa sokszor egy számon belül is változik, és bár ebben szerepet játszhat az időtakarékosság is, a különböző stílusok különböző jelenettípusokhoz (visszaemlékezések, harcjelenetek, álomképek) igazodnak. Ilia Zsolt színei ezt jól támogatják, a színezés változatos és kellemes, profi munka. Talán a második szám flashback-szekvenciája lett csak kissé sivár, de legalább behozza a fehér-ezüstszürke színt, ami kellemesen elüt a többi paneltől.

Meg kell még említenünk Nóthof Ferenc szemet gyönyörködtető wrap around borítóit, amelyek annyira vonzóvá teszik az igényes kivitelezésű kiadványokat. Nagy kár, hogy az első szám újranyomásához nem készült új borítórajz ebben a stílusban.

Az újranyomás egyébként bővített: a karácsonyi és a halloweeni rövid, vicces epizódokat tartalmazza. Gyűjtőknek (és persze azoknak, akik az első kiadásról lemaradtak) kötelező.

Leginkább az tetszik a Nekroninben, hogy igazi, szenvedéllyel készített szerelemprojekt. Érződik rajta, hogy az alkotók élvezik a vele töltött munkaórákat. Az éves megjelenés kicsit ritkának tűnhet, de Bánk, Szabolcs és Zsolt így is megfeszített tempóban dolgozhatnak, hogy tartani tudják a beígért éves adagot. Le a kalappal!

A Nekronin eddigi és a legújabb számait a holnapi Képregényfesztiválon vásárolhatják majd meg az érdeklődők.

Az olvasók figyelmébe ajánlom még az Original Comix Youtube-csatornáját, ami igazi csemege a képregény-fanoknak.

Info, megrendelés, stb. a kiadó honlapján!

 

 

A BENNÜNK ÉLŐ SZUPERHŐS

AllStar – Nem MindenCsillag Ragyog (ZSIGER.hu; 2019)

A ZSIGER.hu kiadó a hazai képregényes underground-színtér érdekes színfoltja. A Kovács Milán által alapított alkotóműhely egyedi, a fősodortól eltérő látásmódú munkáiról ismert. Míg a Nyugat-(mínusz)Zombik és a hamarosan új résszel jelentkező GOTTHEM görbe tükröt állít a mainstream képregényipar (de inkább befogadói) elé, addig az AllStar nem annyira paródia, mint inkább a médium iránti rajongás természetét vizsgáló, egyszerre könnyed, ugyanakkor elgondolkodtató, fejlődéslélektani képnovella.

A negyven oldalas füzet rajzait Fábián István készítette, az író Kovács Milán (a borítórajzban közreműködtek még: Garisa Zsolt és Varga Tamás; a beíró: Ambrus Izsák; egyéb rajz: Krausz Ármin). A történet főhőse Kezes Imre, tizenéves diák, aki a mindennapok nehézségei elől saját kis fantáziavilágába menekül. Szabadidejében egy képregényt rajzolgat, amiben az AllStar nevű szuperhős szörnyek és gonosztevők ellen küzd. Míg a fiú igyekszik kizárni a külvilág zajait, a valóság gyakran megfertőzi a képzeletet: Imre életének kulcsszereplői és -mozzanatai rendre megjelennek a panelek között is.

allstar1.jpgAz AllStar készülőben (forrás: https://www.facebook.com/AllStarComicBook/)

Míg olvasóként elmerülhetünk a szimpatikus, nagyon is ismerős főszereplő lelkivilágában, megismerhetjük érzéseit és motivációit, addig a képregény egy párhuzamos értelmezési síkon, önreflektív utalásrendszerrel szórakoztat. Nem véletlenül említettem a GOTTHEMet, amit a képregény több helyen megidéz. Ahogyan a Vízköpő bizarr “ellenfelei” egy “párhuzamos realitás” szereplőinek alteregói, úgy az AllStar nem is annyira rejtett utalásai is csak egy “nagy egész” kontextusában értelmezhetők. Különösen látványos, ezért kicsit talán direkt is, a “rák” motívuma, ami nem csak a szóban forgó képregényt, de a kiadó eddigi pályáját tekintve is érdekes.

Fábián István erősen kihúzott rajzait, vázlatrajzok hatását keltő panelek tarkítják, ezzel is erősítve a “dimenzióátlépés” érzetét. A panelrendezés és a képi megoldások izgalmasak.

Kár lenne minden poént elárulni, és egy ilyen rövidke kiadványról nem lehet kisregényt írni megjelenést előtt. Az AllStar egy kellemes kis képregény, amelyben az alkotó, az alkotás és a befogadó közötti viszony kerül reflektorfénybe. Akkor sem csalódhatnánk benne, ha csak egy újabb ZSIGER-poén lenne, de a Nem MindenCsillag Ragyog még egy egyszerű, ám mégis értékes üzenettel is ellát minket az előttünk álló, hosszú útra.

allstar-00_borito.jpg

allstar-01.jpg

allstar-02-03.jpg

allstar-04.jpg

allstar-07.jpg

Az AllStar a májusi Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra jelenik meg, ami idén egy öt napos képregényfieszta lesz!

Részletekért látogass el a projekt Facebook-oldalára!

A kiadó közleménye:

Nagy öröm számunkra, hogy hosszú, de kitartó munka után végre megjelenik a képregényünk, az AllStar: Nem MindenCsillag Ragyog. ☺️

Keressétek a székesfehérvári Kortárs Képregény Fesztiválon május 10-től, valamint a Budapesti Nemzetközi Képregény Fesztiválon május 12-én a ZSIGER.hu Kiadó asztalánál!

A B5-ös méretű 40 oldalas képregény árát a lehető legelérhetőbb 990 Ft-ra lőttük be, így reméljük, még több olvasónál gazdára talál!

 

Egy fantasztikus kiadvány megalkotásához keresünk önkénteseket

 

artwork-composition-creating-1368688.jpg

Kedves grafikusok, rajzolni szeretők és kiadványszerkesztésben, tördelésben járatos irodalom-barátok!

Szujó Norbert vagyok. 2016-ban indítottam útjára a RandomKult blogot, ahol azóta is sokat írok hazai rajzolók (első sorban képregény-alkotók) munkáiról, a magyar képregényes színtér több tagjával is készítettem interjút.
2017-ben pedig elindítottam egy Facebook-csoportot Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör, F.I.O.K. néven, ami a fantasztikum és leginkább a magyar fantasztikum iránti tiszteletem kifejeződése. Utóbbiból nőtte ki magát egy amatőr irodalmi projekt, melynek során néhány lelkes író novellákat küldött be, és amelynek a célja egy online elérhető, ingyenes elektronikus kiadvány megalkotása. Bár a projekt sokáig parkolópályán állt, már az elején több rajzoló is jelezte, hogy szívesen készítene rajzokat a novellákhoz.

Most jutottunk el odáig, hogy bízva a közösség jóakaratában, ki merünk állni a hazai grafikus-közösségek elé az alábbi felhívással:

A F.I.O.K. antológia-projektjébe keresünk grafikusokat a novellák illusztrálására szánt rajzok készítésére. A segítségnyújtásért, a befektetett munkáért fizetni sajnos nem tudunk. A kiadvány valamennyi közreműködője ennek tudatában, teljesen ingyen vállalta a feladatát, és sajnos a jelentkező grafikusoknak sem tudjuk megadni azt az anyagi megbecsülést, amit pedig nagyon is megérdemelnének. De az antológia teljes mértékben non-profit szemléletben fog megvalósulni. Cserébe csak annyit tudunk "adni", hogy a rajzolók (mint ahogyan mindenki, aki akár csak egy vesszőhibát is javít a kiadványban) ALKOTÓNAK KIJÁRÓ EMBERI MEGBECSÜLÉSBEN RÉSZESÜLNEK (ami amúgy a "pénzes munkák" esetében nem mindig van így).

Várunk szeretettel, ha...

...kezdő, amatőr alkotó vagy, aki szívesen bemutatkozna egy elektronikus kiadványban (neved, elérhetőséged garantáltan eljut a célközönséghez, és komolyabb bemutatkozási lehetőségről, is szó lehet).

...profi, már befutott alkotó vagy, de szívesen vállalsz feladatot lelkes, amatőr kulturális projektekben is (bízunk benne, hogy ez esetben sem utasítod vissza a lehetőséget, hogy megismertesd munkásságodat az olvasókkal).

...ha kedveled a fantasztikumot és szívesen kalandozol képzeletben fantasztikus világokban, vagy a jövőben.

A feladat:

A kiadványba szánt mindegy tucatnyi novella EGYIKÉHEZ kell készíteni egy rajzot. Mivel elektronikus kiadványt tervezünk, formai megkötés nincs (de természetesen animációt, 3D objektumot nem szeretnénk berakni a kiadványba). A novella elolvasása után saját benyomásaid alapján kell egy rajzot készíteni, lehetőleg a történet egy jellegzetes fordulatát, vagy tárgyát megjelenítve. Valamennyi novella sci-fi zsánerű.
Szükségünk lesz egy címlapra és egy címfeliratra, ami a fentinél egy picivel összetettebb feladat, de erre a "pozícióra" is várjunk rajzolókat!

A projektbe nem csak grafikusok, de kiadványszerkesztésben, tördelésben járatos irodalom-barátok jelentkezését is várjuk! Több jelentkezőnek is helyet tudunk szorítani, mert a lehető legtöbb formában meg akarjuk jelentetni a művet, hogy különböző eszközökön is olvasható legyen. A kiadványszerkesztői, tördelői feladatra is igaz, hogy fizetni sajnos nem tudunk érte, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy legalább jelképesen megháláljuk.

Ha érdekel valamelyik feladatkör, jelezd a szujonor@gmail.com címen, vagy nevemre rákeresve a Facebook-on, privát üzenetben! Ha csatlakozol a F.I.O.K. – Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör Facebook-csoporthoz (nem elvárás!), akkor könnyen megtalálsz. A leveledben mutasd be korábbi munkáidat (ha nem ismerjük még egymást). Nem szakmai portfóliót várunk, elég annyit írni, hogy "Tudod, én rajzoltam ezt és ezt", vagy "Íme pár link, amin korábbi munkáim láthatók".

Abban az álomszerű helyzetben, ha "túl sok" jelentkezés érkezne, a projekt gazdájaként fenntartom magamnak a jogot, hogy elutasítsam azokat a jelentkezőket, akiket már nem tudunk fogadni.

A projekttel kapcsolatban már kikerült egy felhívás a The Black Aether oldalra is. A Black Aether, H. P. Lovecraft irodalmi szellemiségét meghonosító magazin főszerkesztője nem egyszer bizonyította már, hogy szívén viseli a hazai amatőr művészeti körök sorsát. Segítségéért nagyon hálás vagyok!

ballpen-blur-close-up-461077.jpg

KÉPZELETVILÁGOK TALÁLKOZÁSA

Képtelen történetek, másvilági mesék (Kaméleon Komix, 2019)

2018 végén Szűcs Gyula, a Café Postnuclear írója, a Kaméleon Komix alapítója egy érdekes ötlettel állt elő: olyan kiadvány koncepcióját vázolta fel, amiben ismert, hazai képregényesek prózai művei, novellái lesznek olvashatók. Az ötletért elég sokan lelkesedtek, a projekt pedig mindvégig jó kezekben volt, és a végeredményre sem lehet panasz.

Így aztán Gyula összeverbuvált egy csapatot a magyar képregényes színtér olyan karizmatikus alakjaiból, akikről tudni lehet, hogy a tollforgatás más módozatai sem állnak messze tőlük. A médiumok közötti kalandozás azonban nem merül ki annyiban, hogy a “máshonnan ismerős” neveket most novellistaként láthatjuk viszont: a kötetben szereplő írásokat egy átvezető képregény köti össze, amit Wajzer Csaba írt, és Békefi Tamás rajzolt. Emellett extraként egy önálló képregény is került az antológiába, és a Képtelen történetek, másvilági mesék, amely így egy rendkívül szórakoztató és sokrétű kiadvány lett, még sok szálon kötődik más szórakoztató projekthez is.

keptelen_tortenetek_borito.jpgMár a kötet külleme is előre jelzi azt, ami a könyvbe lapozva vár ránk: Tikos Péter lenyűgöző borítórajza fantasztikus kalandokat ígér, míg a címfelirat betűtípusa és a belső lapok minősége a ponyvairodalom szerelmeseinek szívét dobogtatja meg. Ebből már az is kiderül, hogy nem a fantasztikus irodalmi zsánereket újraértelmező, komplex kísérleti prózára kell számítani, de azért a szerzők sok szempontból várakozáson felül teljesítenek.

Persze nem kérdőjeleztem én meg egyikük kvalitásait sem, de azért valljuk be: a “képregényesek novellákat írnak” koncepció nem tűnik többnek annál, aminek hangosan kimondva hangzik. Én, laikusként nem is fedeztem fel “tipikusan képregényes” megoldásokat a novellákban, hacsak azt nem, hogy egyik szerző sem idegenkedik a párbeszédektől, valamint a környezet leírásától. Úgy tűnik tehát, hogy a zsánermű az zsánermű, mindegy, milyen eszközökkel meséli el a történetet, és hogy a zsánerközpontú gondolkodás jó összekötő kapocs lehet a különböző médiumok és olvasótáborok között.

A Képtelen történetek…-be így került a klasszikus weird fiction művek miliőjét idéző, misztikus kaland, modern, abszurd történet, popkulturális utalásokból mixelt Molotov-koktél, de “majdhogynem” realista fikció is.

A sort Lakatos István (műveit a szintén a Kaméleon Komix gondozásában megjelent, Mesék az ágy alól című képregénykötetben olvashatjuk) Buta kis kövér kutya című, rövid írása nyitja, melyben a címszereplő kiskutya az egész világ sorsát a vállára veszi. A novella olvasásakor már azelőtt felsejlett egy klasszikus mese, mielőtt konkrét utalás történt volna rá, a két történet egybeszövése tehát jól sikerült.

Varga Péter munkássága eddig ismeretlen volt számomra, pedig a (Kemenes Istvánnal közösen jegyzett) Stroboscopa és a Bábel verme mondhatni “klasszikus darabok”, mindkettő AlfaBéta-díjat nyert. Az Elefántember legendája című novellája a sötétedés utáni London macskaköves utcáin kalauzolja az olvasót végig, füstös pubok és a múlt század elejéről ittmaradt, egyre csak málló-kopó lépcsők és falak között. Két hőse, Garner és Riley egy ősi titok nyomába erednek, útjukat okkultisták és egy démon állja, ám végül célba érnek. Igaz, végig csak gyalogok egy kozmikus sakktáblán, nyughatatlan, aktív szereplői a történetnek, ami nélkülük érezhetően másképp alakult volna. Bár a már-már lovecrafti, nyomasztó hangulat helyét idővel átveszi a detektív brománc, a misztimum végig átszövi a novellát. És külön kiemelném azokat a finom “ecsetvonásokat”, amikkel Varga Péter egy élő, színes mikromitológiát vázol a szereplők köré.

Itt éreztem először azt, ami később más novellánál is visszaköszönt, és ami az igazi erejét adja az antológiának… De erről később!

keptort2.jpg

Németh Áron (a Roham magazinban megjelent) Bürokraták képregényét ugyan nem ismerem, de amit tudok róla, az elég ahhoz, hogy sokkal jobban vágyjak rá, mint egy egész napos sorbanállásra a hivatalban. A Bürokrata című novellában éppen azok gabalyodnak bele a bürokrácia rágógumihálójába, akiknek pedig nagyon is jól kellene ismerniük. Hiába, no! Bár a bürokrácia az ördögtől való, mi, emberek fejlesztettük tökélyre. Így aztán nem csoda, hogy egy igazi hivatalnok könnyedén leszerel bárkit, aki okosabbnak hiszi magát. Abszurd, szórakoztató, humoros novella.

Wajzer Csaba írta a kötet átvezető képregényét, de egy novellája is helyet kapott benne. Az A pofon pontosan az, amire a címe is utal: rövid, csattanós közjáték, ami pontosan annyira sajog, hogy mindig eszünkbe jusson életünk bizonyos szakaszaiban. Nem épít mitológiát, nem idéz meg súlyos olvasmányokat. Akár igaz történet is lehetne, és ez nem is – még a fantasztikus csattanó ellenére sem – zárható ki.

Varga Bálint Bánk neve több képregényes projektből is ismerős lehet. Ő írja a Nekronin-t és az Unseen Domains dark fantasy univerzumban játszódó képregényeket is. Most épp Az Utolsó Előtti Huszár kampányát pörgetik Tuli Krisztiánnal (a cikk megjelenésekor a kampány már lezárult: döbbenetes, 500 %-os eredményességgel), ám a Képtelen történetek…-be egy egészen más projekttel kapcsolatos novella került bele, ezzel is erősítve a kötet “médiumközi” jellegét. A Vérvörös Szilveszter ugyanis keményvonalas noir, ami a Chicken Police videojáték világában játszódik, tehát szereplői állatok. Bánk a sötét hangulatú, bűnügyi regények és filmek toposzait lazán fűzi fel a történet vázára, de nem a jól ismert díszletelemek és fordulatok teszik olyan bitang erőssé a novellát, amilyen. Hanem az, ahogyan a noir sztoriban az állati világ sajátosságai belesimulnak. Így miközben a csőrök és karmok humor forrásai, addig a keltetőben játszódó jelenetek igazán felkavaróak, már-már horrorisztikusak. Bizony a “ragadozási osztály” nyomozóinak élete nem fenékig tejfel.

A kötet leghosszabb írása, így mintegy gerincét adja a Pokol a tanyán, ami egy Sándor Miklós-történet. Az 1800-as évek végén tevékenykedő, magyar paranormális-nyomozó alakját Tálosi András találta ki és először a Fantorzio magazinban ismerhette meg a nagyközönség. Ám a karizmatikus nyomozó első kalandja egy képregény forgatókönyveként született meg, amit most András novellaként álmodott újra. Érdekes elképzelni, hogy milyen lett volna maga a képregény (ebben Vári Tamás eredeti konceptjei is segítenek), főleg, hogy a főszereplő a cselekmény jó részében sérülten fekszik. Minden esetre aki olvasta a Halál a korzónt, az most sem fog csalódni: a XIX. század végi Magyarország mindennapjai (ezúttal a vidéki uradalmi és tanyavilági élet mozzanatai) olyan érzékletességgel elevenednek meg, hogy az olvasóban kialakul az elvágyódás érzése. A karaktereket könnyű megkedvelni, a természetfölötti fordulatok pedig, bár magától értetődő természetességgel vannak jelen, érezhetően egy “mögöttes világ” részei, erejükkel sokszor az őket megidézők sem tudnak mit kezdeni. Így aztán a Pokol a tanyán lezárása nem olyan megnyugtató, mint azt a rejtélyvadász kalandtörténetektől megszokhattuk.

Természetesen az antológia szerkesztője, Szűcs Gyula is hozzátette a magáét: a Sarló, kalapács, boszorkányság című novellája a szerzőtől megszokott lazaságot hozza, tele van retro-popkult utalásokkal az 1980 után, 2000 előtt születettek színes gyermekkorából. A gondolatokat lenyugtató, levezető írás ez, amitől szánt szándékkal eldobod az agyad. Hiszen minek is térnél vissza a szürke, unalmas valóságba, ahol nem minden John Caldwell-regényekről, ökörködésbe fulladt szerepjátékülésekről és hangalámondásos akciófilmekről szól?

keptort.jpgEgy teljesen önálló képregény is került a kötetbe. Békefi Ákos rémlátomásában az Első világháború borzalmai elevenednek meg. A katlan egy nyomasztó rémtörténet, amiben a lövészárkokban sínylődő katonákra támadó természetfölötti erők a háború lelki-testi tortúráját tükrözik. Komor vízió, a lehetőségekhez mérten pozitív végkicsengéssel. Wajzer Csaba és Békefi Tamás, a novellák közötti szünetet kitöltő képregénye vicces, szórakoztató történet, idegen parazitával, öltönyös kormányügynökökkel, sok-sok képi utalással. Érdemes többször elolvasni.

Az antológia rendkívül változatos, mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét. De összességében éppen az adja a kötet báját, hogy a legkülönfélébb történetek is ugyanazon a hangon szólnak az olvasóhoz. Hiába kerültek ki a szerzők képregényes és egyéb közegekből, nem kötöttek kompromisszumot semmilyen téren. Egyetlen olvasó sem érezheti magát kirekesztve attól, hogy nem érti a játékos, vagy éppen az irodalmi utalásokat. A kötet szerzőinek és az őket harcba hívó kiadónak a legnagyobb érdeme az, hogy szerethető karaktereket, új hősöket adtak a közönségnek. Én leginkább Sándor Kristóf és barátai, illetve Az elefántember legendája és a Chicken Police főszereplőinek visszatérésére számítok. És bár a Képtelen történetek, másvilági mesék sok szempontból rendhagyó kiadvány, ugyanabból a lelkesedésből, tenni akarásból táplálkozik, ami a magyar képregényes színtérre minden körülmények között (pl. a jobbnál-jobb és kevésbé jó külföldi képregények dömpingje közepette is) jellemző. Bizony van mit tanulnunk tőlük.

Megrendeléssel, kérdéseiddel kapcsolatban üzenj a kiadónak a Kaméleon Komix Facebook-oldalán keresztül.
Kényelmesen megrendelheted a kiadó valamennyi kiadványát a Szellemlovas webshopjából.
A Nekronin képregényt jegyző Original Comix csapata nemrég videóinterjút készített Szűcs Gyulával és Lakatos Istvánnal.