Valami elkezdődött idén a Howard Phillips Lovecraft író munkássága és úgy általában a horror irodalom köré szerveződött, amatőr kulturális missziók színterén. A stílus mindig masszív rajongótáborral rendelkezett kis hazánkban is, de ma, a milliónyi csápjával mindent magához láncoló és bekebelező világháló aranykorában az író kreatív elméjének sötét magjai új táptalajra lelhetnek.

A lovecraftiánus művészet, Cthulhu-mítosz és egyéb más jelzőkkel illetett motívumrendszer száz és száz különböző megjelenési formát ölt manapság - kezdve a videojátékoknál (amelyek között egyre több a közösségi finanszírozással megvalósuló, a profitorientált fősodorral szembe helyezkedő vagy azt csak megkerülő alkotás), a társas- és szerepjátékokon át egészen a sajnos elkerülhetetlen bögrés, pólós, plüssfigurás megjelenítésekig. A terhelt elméjű, ugyanakkor kifinomult ízlésű és nem mellesleg hihetetlenül művelt és intelligens író fejéből tehát olyan mémek garmadája pattant ki, amelyek a kulturális evolúció porondján elképesztően sikeresnek bizonyultak. Ezzel együtt azonban jogosan merül fel a rajongói igény a Lovecraft életével, munkásságával kapcsolatos félreértések, tévedések és szándékos félrevezetések terjedésének, valamint a páratlan örökség felhígulásának lehetőség szerinti megakadályozására. Ahhoz, hogy ezen csodálatos örökség valódi gazdagságával és mélységével ne csak az irodalom-esztéták és -történészek legyenek tisztában, igenis szükség van lelkes amatőrök erőn felüli munkájára és összefogására.

Ezért örömteli és hiánypótló esemény, hogy ez év elején két olyan kezdeményezés is napvilágot látott, amelyek közelebb viszik a mindenkori befogadót H. P. Lovecraft tevékenységéhez és úgy általában az általa képviselt irodalmi irányzathoz, a "weird fiction"-höz. Az egyik a jelen cikk tárgyát képező AZILUM fanzin, ami a szórakoztatás mellett az ismeretterjesztésre és idehaza még ki nem adott irodalmi anyagok közlésére koncentrál. A másik a klasszikus rémirodalom szellemiségét megidéző, amatőr novellákat tartalmazó BLACK AETHER, amiről még lesz szó egy későbbi cikkben.
A 2011 óta archívumként létező MAGYAR H. P. LOVECRAFT PORTÁL gondozásában, Somogyi Gábor kiadó-szerkesztő jóvoltából, idén februárban megjelent AZILUM magazin csak kis példányszámban került terjesztésre és kizárólag internetes megrendelés útján lehetett igényt tartani rá. A koncepció tehát - természeténél fogva - egy szűk olvasótábor, a profitorientáltságot a legteljesebb mértékben mellőző, kiszolgálása volt. A befogadói kör szélesítése csak másodlagos cél lehetett, ám az első szám elfogyása (és egy újranyomás lehetősége) mindenképpen bizakodásra ad okot és remélhetőleg a magazin köré szerveződő alkotói közösségre is ösztönzőleg hat majd. Jómagam - kis utánajárást követően - nem haboztam megrendelni a kiadványt és nagy örömmel vettem kézbe, amikor meghozta  a posta.

Bevallom, nem számítottam rá, hogy ilyen szép lesz. Valami fekete-fehér, félfamentes újságpapírra nyomtatott, aranyos fanzint képzeltem el, amit az internetes rendelés kora előtt bizony csak kézről-kézre lehetett terjeszteni. Meglepetésem hamar örömbe csapott át: az AZILUM nem csak káprázatos borítóját, de a belső oldalak megjelenését tekintve is profi kiadványszerkesztői munka. A füzetet jó kézbe venni, a borító és  a fényes lapok nem sérülékenyek, némi lapozgatás, hurcolás után, nem zavaró felületi sérülések keletkeznek a címlapon, belül ilyet nem tapasztaltam - a kiadvány gondos tárolás mellett eredeti fényében könnyen megőrizhető.

A beköszönő szöveg egyértelműsíti a magazin célkitűzését: H. P. Lovecraft író életének és munkásságának bemutatását. Lássuk, ez hogyan sikerült az első, az impresszum szerint "próbaszámnak"!

A magazin anyagai három kategóriába sorolhatók: hírek, érdekességek, ajánlók; irodalomtörténeti anyagok, értekezések, interjú(k); fikciós irodalmi művek.
A hírek, érdekességek - nagyon helyesen - a kiadvány elején és végén, néhány oldalt foglalnak el. Én az Archam Attraktor (Lovecraft fiktív városkájának fiktív lapja és az AZILUM hírrovatának címe) hasábjairól szereztem tudomást arról, hogy  a neves World Fantasy díj szobrocskáját ezentúl nem a híres íróról mintázzák, egy emberbarátnak tetsző, ám álságos és minden ellenérvet figyelmen kívül hagyó (tehát kirekesztő!) indok alapján. A nemes egyszerűséggel Ex libris névre keresztelt könyvajánló rovatban nem friss megjelenésű, hanem korábbi, ám nagyon jelentős művekről olvashatunk: az ismeretterjesztő és a fikciós irodalom (egy képregény is helyet kapott itt - a médium rajongóinak nevében is köszönöm!) kedvelői is találhatnak érdekes címeket. A füzet vége felé pedig két rövid filmajánlót is olvashatunk. Nem a - gyakran borzalmas - Lovecraft-adaptációkra kell itt gondolni, hanem olyan alkotásokra, amelyek hangulatában idézik meg a klasszikus rémirodalmat és az ismeretlentől való félelmet.
Az ismeretterjesztő-szekció nagyon erős - ez adja a magazin velejét, ettől lesz "inkább dokumentarista", mint testvére, a BLACK AETHER. Az ajánlókban már szereplő két könyvből is kapunk részletet: a kiváló, francia író, Michel Houllebecq H. P. Lovecraft - Contre le monde, contre la vie című alkotása és a Walking with Cthulhu... (David Haden szokatlan szempontból vizsgálja az író életrajzát, utazásait) egyaránt magyar kiadásra kívánkozik. Takács Gábor, Cthulhu ébredése című értekezésében, a Cthulhu-mítosz és annak más megjelenési formái köré szőtt legendákról és a köréjük szerveződött "vallási" csoportosulásokról ír. A lap gyöngyszeme, egyik legerősebb írása Molnár Balázs A sötétség hona című cikke, amely Robert E. Howard (több híres munka mellett a Conan-történetek írója, Lovecraft barátja) szerzői látásmódjáról szól. Remélem, az AZILUM hasábjain a későbbiekben is olvashatunk majd Lovecraft kortársainak és követőinek munkásságáról.

 Sokan biztosan a fikciós részlegre kíváncsiak. Nos a magazin csak néhány rövidebb novellát tartalmaz, panaszra azonban semmi ok: a többségében (pénzügyi és esztétikai megfontolásokból is) fekete-fehér, ötletesen azonos fejléccel ellátott oldalakra helyezett írások egytől-egyig az író nagyságát hirdetik. Több nyúlfarknyi, naivitásuk ellenére sem rossz, írást Lovecraft gyermekkorában írt és van egy vers (a rajongók biztosan kívülről tudják, én még soha nem találkoztam vele, ezért ledöbbentett), a The Poem of Ulysses, amelyet hat éves korában írt! Mind közül (szerintem a kimagasló fontosságú Nyarlathotepet is beleértve) a legjelentősebb azonban a Közhelyek könyve, amely nem más, mint az író "ötletfüzete". Minden írás gondosan, alaposan és sűrűn indexelt, tartalmas lábjegyzetekkel, magyarázatokkal ellátott, feldolgozásra kész formátumban jelenik meg a folyóirat lapjain.

Nem lehet tovább ragozni, hogy mennyire fontos és hiánypótló, emellett pedig szórakoztató és izgalmas olvasmány az AZILUM. Ha van még mód a megrendelésre, akkor minden kedves olvasónak csak ajánlani tudom! Érdeklődni az azilum.net internetes oldalon és az info@hplovecraft.hu címen lehet. A jövőre nézve annyit mondhatok, hogy rendszeres olvasója leszek a (tervek szerint negyedévente megjelenő) magazinnak. A későbbiekben kicsivel több képregényes vonatkozású írásnak és játékajánlónak is örülnék, de a tartalom már most több, mint kielégítő.

Érdekességekért és tengernyi ismeretterjesztő anyagért látogassatok el a hplovecraft.hu honlapra. A magazinnal való együttműködése okán, friss híreket, fontos információkat a The Black Aether internetes magazin hasábjain talál az érdeklődő!

Itt egy interjú a főszerkesztővel.

És egy nagyszerű kritikai írás az LFG.hu jóvoltából.

Nem mellesleg ez a RANDOMKULT blog első cikke és nagy örömömre szolgál, hogy egy ilyen kiváló kiadványról írhattam. Kalandra fel!