Az AniMagazin első száma 2011-ben jelent meg – a kéthavonta megjelenő, ingyenes, elektronikus folyóirat 2019-ben elérkezett az ötvenedik számához. Magyarországon a nyomtatásban megjelenő Mondón és az AniMagazinon kívül nincs olyan folyóirat formájú médium, ami az anime/manga-rajongók és a távol-keleti populáris kultúra iránt érdeklődők igényeit kiszolgálná. Nem egyszer voltunk már tanúi (sajnos idén is), hogy egy pop-kult témát feldolgozó, színes magazin nem folytathatta pályafutását anyagi okokból. Épp ezért nagyon örömteli, hogy az olyan non-profit, önmagukat a közösség erejéből fenntartó projektek, mint amilyen az AniMagazin is, ilyen sokáig tündökölnek.

AZ ANIMAGAZIN LEGÚJABB, 52. SZÁMA LETÖLTHETŐ A MAGAZIN HONLAPJÁRÓL.

Kérdéseimre a magazin szerkesztői, NewPlayer, Catrin és Hirotaka válaszoltak.

Honnan jött az AniMagazin ötlete? Miért van szükség a népszerű nyomtatott animés magazin (Mondo) mellé egy amatőr, elektronikus kiadványra?

NewPlayer: Ez már jó 10 éve lehetett, mikor első körben egy barátommal közösen megfogalmaztuk az igényünket arra, hogy kéne animés magazint készíteni. Ám ezzel utána évekig nem foglalkoztunk, mert akkor éppen egy másik projekt kötötte le a figyelmünket és a mindennapjainkat. A Mondo megjelenése után meg aztán pláne nem volt ez számunkra napirenden! De időről időre mindig előkerült, mint beszédtéma, és aztán 2011-ben csak megjelent az első szám.

Ha igazán őszinte akarok lenni, mi nem voltunk a Mondónak sosem versenytárs. Nem is volt ez sosem cél. Bár a téma hasonló, de azért mi nagyon kis halak vagyunk hozzájuk képest!

Az évek folyamán néha felfigyeltünk mások által készített online magazinokra is, amiknek én nagyon tudok örülni. Ha többen kezdenek el ezzel foglalkozni, nekem mindig nagy örömöt okoz, ugyanis akkor, mint közösség elkezdünk valamit csinálni, valamit alkotni, ami előre mozgatja az egész szubkultúrát! Persze nincsenek azért illúzióképeim, hogy az AniMagazin miatt jelennek meg más online magazinok is vagy, majd miatta az egész animés közösség valami sorsfordító változáson megy keresztül!

Catrin: Mikor anno csatlakoztam a magazinhoz, még egyáltalán nem gondoltam szükségesnek (különösebben a Mondo sem érdekelt), de személyes okokból szívesen segítettem egy-két munkafolyamatában. Azóta elmondhatom, hogy több fronton is szükségesnek látom, és büszke vagyok rá, hogy az írókkal és a szerkesztőkkel fejlődő, színvonalas számokat tudunk összehozni. A Mondo fő olvasóköre még mindig inkább a tini korosztály, minket a kora huszonévesek olvasnak többen, és szeretnénk is elsősorban a felnőtt rajongókhoz szólni; egy letisztultabb, kevésbé „figyelem felhívó/marketinges” és kicsit sem „bulváros” hangnemet nyújtani. Ezzel nem azt mondom, hogy a mi cikkeink kifinomultabbak vagy irodalmiak lennének, csak érezhetően más a tálalási mód, még ha nekünk is színes-divatos a küllemünk.

Úgy gondolom, erre mutatkozik igény, NewPlayerhez hasonlóan pedig jónak tartom, ha egy szubkultúrában minél több alkotás születik, így az AniMagazin is lefed egy újabb magyar nyelvű lehetőséget, felületet az írni vágyóknak. Olvasói szempontból pedig talán a rendszeressége miatt egy megbízhatóbban állandó animés adag pl. más honlapokon vagy blogokon megjelenő írásokhoz képest. Vonzó ennél a formátumnál, hogy tényleg bárki próbálkozhat vele, és nincs karakterszám megkötésünk sem (ami a nyomtatott formánál már sokkal kényesebb kérdés). Tehát egy adott számba hosszabb cikkek is beférnek, nem feltétlen kell szétdarabolnunk és pláne nem rövidíttetnünk a beérkezett írásokat. Ennek eredménye persze az, hogy időnként annyira terjedelmes (10-20 átlagos word oldalas) írásokat is kapunk, amit néha jobb több számra szétosztani.

Hozzáfűzném még, hogy bár megváltozott a kezdeti nézetem (és nem csak azért, mert megszerettem a magazint), mégis időnként elbizonytalanít akár ennek, akár pl. a Mondónak a fenntarthatósága: az animések rengeteg felületről és most már főként külföldi oldalakról gyűjtik be az infókat, a véleményeket pedig chatezés, fórumozás útján szerzik. Miért öljünk bele ennyi energiát ezek „válogatott összeállításába”? És erre megint csak azt tudom felelni, hogy egyrészt igenis vannak olvasók, akik szeretik, igénylik ezt a formátumot (még ha egy szűk rétegről is van szó), másrészt vannak írni vágyók, akiknek tetszik ez a felület és lehetőség, harmadrészt pedig még mindig alkotásokról beszélünk, amivel csak gyarapítjuk szubkultúránkat. Szóval optimista maradok.

Hirotaka: A szükségszerűséget talán egy szóval tudnám alátámasztani, ez pedig a változatosság. Ahogy az animés szubkultúra fejlődött az évek során, egyre több olyan helyre volt szükség, ahol a rajongók kiélhetik rajongásukat. Ez ma sincs másképp, csak az igény és a mennyiség változtak. A mai ember sok helyről szeretne informálódni, tájékozódni. Ha valaki bekerül ebbe a szubkultúrába, jó, ha azt tapasztalja, mennyire szerteágazó azon források száma, amiben elmélyülhet, amikhez csatlakozhat. Gondolok itt a közösségi oldalak csoportjaira, fansubokra, blogokra, youtuberekre és a magazinokra. A Mondo főként a tiniknek szól, mind kommunikációjában, mind kinézetében, és ez érvényes az előbb említett formák nagy részére. Viszont itthon nem nagyon van olyan médium, ami a fiatal felnőtt korosztályt célozná meg animés témában. Ezt szolgálja ki az AniMagazin. Tény, hogy itt is van átfedés, minket is olvasnak tinik. Viszont az arány nagyon nem egyenlő. Ez persze logikus, hiszen ez a szubkultúra főként a tinédzsereket tudja elsődlegesen megfogni, és ha benne is maradnak, sokan ráunnak, kinőnek belőle huszonéves korukra. Tehát kevesebben vagyunk, kevesebb médium is elég, mégis kell, hogy legyen több, ezért jó a változatosság. A magam részéről nagyon örülök, hogy ezt a szegmenst szolgálhatom ki a munkámmal, és az AniMagazin segítségével meg lehet mutatni sokaknak, hogy az anime kortalan.

Ha csak arra gondolok, hogy az AniMagazin bekerült a hazai animekultúra képzelt történelemkönyvébe, azt hatalmas eredménynek tartom.

Kik a szerkesztők? Van állandó szerkesztőgárda?

NewPlayer: Az AniMagazinnal mindig is az volt a cél, hogy kifejezett állandó szerkesztő/író gárdája ne legyen, hanem úgymond ha az „utcáról beesik” valaki, akkor az ő írása meg tudjon jelenni. Nekem mindig is fontos volt az, hogy egy felületet adjak azoknak az embereknek, akik szívesen írnának animés, japános témában, akár csak egy cikket is.

Mivel mindig is rajongói dologról beszéltünk, így elkerülhetetlen volt az, hogy az emberek cserélődjenek. Ám idővel önszervezően kialakult egy viszonylag keményebb mag, akik szinte mindig írnak egy-egy cikket a magazinba.

Természetesen egy viszonylag állandó szerkesztői, adminisztrátori gárda azért van! Immár nagyon régóta Catrin felel a cikkekért, Hirotaka pedig a magazin kinézetéért, valamint a cikkeket mindig átnézi pintergreg, amiért nagyon hálás vagyok nekik!

 Catrin: Mondhatjuk tehát, hogy a szerkesztőgárda már évek óta állandó, de kell is 1-2 ember, aki ügyel a cikkek egy számba gyűjtésére, ha tartani akarjuk a kéthavi megjelenést; váltakozó szerkesztőkkel ez nehezebb lenne vagy nem is működne.

A szerkesztők teljesen amatőrök, hobbiból készítjük az AniMagazint, minden szerkesztési feladatot a gyakorlat során tanultunk meg, így még mindig jöhetnek elénk olyan megoldások, amik újdonságként, meglepetésként hatnak. A magazintól függetlenül a tényleges munkánk úgy hozta, hogy a közelmúltban elvégeztem egy kiadványszerkesztő tanfolyamot, Hirotaka pedig InDesign tréninget, ami inkább lett egyfajta ismétlés számunkra, de természetesen megismertünk eddig nem használt megoldásokat, programfunkciókat is.

A jelenlegi felállás „papíron” úgy néz ki, hogy én határidőre „behajtom” a szerzők által ígért cikkeket, amiket pintergreg (aki egyébként NP mellett a weboldalaink másik programozója) lektorál, Hirotaka dizájnol, majd a végén átnézem, utószerkesztem a magazint, ahol kell. A gyakorlatban azonban nem lehet ennyire egyszerűen beosztani sem a feladatokat, sem az időnket, így sokkal jobban segítünk egymásnak. Ennek az az eredménye, hogy Hirotaka egyfajta „mindenes” szerepbe került. A cikkek nagy részét ő szerzi be/adminisztrálja, ahogy a javításokba is besegít, ha ideje engedi. A cikkek korrektúrázását és lektorálását minden esetben én véglegesítem, hogy a magazin teljes körű átnézésénél már csak a dizájnolási és tördelési hibákat kelljen javítani. Ezek már apróságok, mert Hirotaka remekül dizájnol, de mindig jó érzés átmolyolni az egészet.

Hirotaka: Mivel már felsorolták előttem a szerkesztőket, így ezzel nem pazarlom az időt és a helyet.

Mi négyen teljesen jól le tudjuk fedni és el tudjuk végezni azokat a munkákat, amik egy ilyen szintű magazin elkészítéséhez szükségesek. Ettől függetlenül persze előfordul, hogy felgyülemlik a tennivaló, hiszen egyikünk sem ebből él, van munkánk meg életünk is, és sok esemény a magazin elé kerül. Viszont nagyon jól tudunk kooperálni, aminek köszönhetően már sok éve, folyamatosan fejlődve, a minőségen javítva (a kérdőívben szereplő visszajelzésekre hivatkozom) rendszeresen tudunk megjelenni az új számokkal. Persze ehhez fejlődnünk kellett, kitanulni a programokat, amikből, ahogy Catrin is mondta, papírunk is lett. Szóval állandó szerkesztők nélkül ez a dolog nem működne, nem lenne senki, aki a cikkírókat összefogja, aki úgymond összefűzi az írásokat és odaadja az olvasóközönségnek, hogy „e hónapban ezt adjuk át nektek, reméljük élvezitek". Mi, mint szerkesztők határozzuk meg az irányt, hogy merre haladjon a magazin, hogyan nézzen ki, milyen témák illenek bele, ám igyekszünk az olvasókra is hallgatni, az évenkénti kérdőívünkkel azt szeretnénk elérni, hogy az AniMagazin olyan legyen, amilyennek az olvasók szeretnék. A mi feladatunk megteremteni és fenntartani a keretet, a közösség pedig adja a tartalmat. És itt nagy a metszet a cikkíró, az olvasó és a szerkesztők között. 

A magazin rengeteg témával (anime, manga, ázsiai kultúra, videojátékok...) foglalkozik. Mennyire szoros a kapcsolat a különböző rajongói közösségek között? Mennyire cél „külső befogadók" (pl. mozirajongók, sff-olvasók...) megszólítása?

NewPlayer: A magazin mindig is a távol-keleti kultúrával foglalkozott. Nyitottak vagyunk minden olyan témára, ami Japánnal, Kínával, Koreával vagy a távol-keleti régió bármelyik másik országával foglalkozik. Már az elején sem elsősorban egy „animés magazint” szerettünk volna, hanem olyat, amibe pont ezek a külön szubkultúrák helyet kapnak. A célunk az, hogy az anime és manga rajongók mellett helyet kapjanak a k-pop szerelmesei és azok is, akik miniatűr origamit hajtogatnak!

Viszont ez az egy kikötésünk mindig is megmaradt: olyanról kell írni, ami valamilyen szinten kapcsolódik a távol-kelethez! Szerintem teljesen jól elfér egymás mellett egy koreai játék és egy japán anime.

Összességében azt a mozi rajongót, aki egy távol-keleti filmről szeretne írni, nagyon nagy szeretettel várjuk!

Catrin: És persze tovább menve: azt is, aki távol-keleti témájú filmről, sorozatról, játékról, könyvről, satöbbiről írna, de nem távol-keletiek készítették, hanem pl. magyarok, európaiak, amerikaiak. (De volt már rá példa, hogy hazai alkotó képregényét is támogattuk, témától függetlenül.)

Persze a rajongóközösségek ennél sokkal vegyesebbek, a cosplay vagy a gamer kultúra révén keverednek talán legjobban a nyugati alkotások az animék világával. A conok lényegében erre építenek, ahogy a Mondo magazin is megszólítja a geek fiatalokat preferenciától függetlenül. Nekünk elsősorban az animések elérése a cél, mindenki másnak is örülünk, de nem gondoltuk ennél jobban szélesíteni a kategóriáinkat. Pedig annak is meglennének az előnyei: több olvasó, az animék szélesebb reklámozása. De ehhez olyan kompromisszumok kellenének, amikkel olvasókat is veszítenénk, elveszne az a kimondottan „belsős”, animés jelleg, aminek szeretete miatt ragaszkodunk ehhez a zsánerhez.

Hirotaka: Úgy vélem, hogy a magazin nyitott egy bizonyos szinten. Viszont kell húzni egy határt, hogy mi az, ami belefér a profilba és mi az, ami már nem. Ez maga a távol-kelet, ezen belül is Japán, Korea, Kína az, ami a főirányvonalunk. Viszont ezeken belül semmilyen megkötés nincs.

Az elmúlt években a szubkultúrák, főként az anime, gamer, sci-fi, fantasy rajongók nagy arányban keveredtek, összeolvadtak. Mindegyik halmaz nagy és még mindig vannak olyanok, akik csak egyikbe vagy csak másikba tartoznak, viszont a metszet nagymértékben tágult és tágul, mivel sok fiatal, akik újonnan csatlakoznak valamelyik körbe, nem maradnak meg csak egynél, hanem belekóstolnak sok mindenbe. Régen ennek a fordítottja volt érvényes. Ilyen irányba mennek a szubkultúrák mindenhol, de egy ilyen kis országban, mint Magyarország, ez különösen megfigyelhető, és szükséges is ahhoz, hogy fenn lehessen tartani azt a szintet, ami most van. Akik több éve járnak MondoConra vagy még anno az Animeconokra, azok látják igazán. A MondoCon is főként azért tud folyamatosan nőni és egyre több embert megszólítani, mert nyit a különböző szubkultúrák felé.

Ebből a szempontból az AniMagazin talán túlságosan is keretek közé van fogva, hogy főként az animésekhez, illetve azokhoz szeretne szólni, akik a „japanizmust" részesítik előnyben. Viszont úgy vélem, ez kell, és az animés közösségnek szüksége van olyan médiumra, ami csak nekik szól. Lehet nem minden időszakban van ugyanannyi létjogosultsága, de örülök, hogy kimondhatom: valamennyi igény mindig lesz rá.  

Az AniMagazinba lényegében bárki írhat. Miért fontos, hogy az olvasók is „szóhoz jussanak"? Mennyit tesznek Ők hozzá a témához jobban értő írók munkájához?

NewPlayer: Ez nyilván nem minden íróra igaz, de az én alapfeltevésem mindig is az volt, hogy egy olyan író, akinek az a munkája, hogy számról számra írjon egy x oldalas cikket, nem tud úgy visszaadni egy művet, mint az, aki ezzel fekszik, ezzel kel és elolvasott minden kapcsolódó anyagot már ezzel kapcsolatosan. Egy olyan rajongó, aki olvasta a mangát, látta az animét és egy nagyobb figura gyűjteménye van a témában, jobban el tudja mondani a megjelent játékról, hogy miért is jó vagy miért is nem jó. Ez az ember már kívülről-belülről ismeri az egész univerzumot!

Félreértés elkerülése végett azért megjegyezném, hogy nem szeretném lenézni az írók munkáját! Sőt! Ha pár év múlva valaki azért választja az írói pályát, mert annak idején írt az AniMagazinba egy cikket, akkor én annak nagyon örülni fogok, mert akkor valamit hozzátettünk a társadalomhoz!

Catrin: Folytatva valamennyire NP gondolatmenetét: általában azok az olvasók használják ki az „írj nekünk” lehetőséget, akik ténylegesen érzik magukban a bátorságot egy ismertető felvállalására és értenek is a témához legalább ilyen szinten. Nekünk erre van szükségünk, nem arra, hogy a témában a legprofibbakat, a legjobb anime-elemzőket kérjük fel (annak csak örülünk, ha ők maguk megtalálnak minket). Minimális volt eddig, akit felkértünk cikkírónak (olvasói igény vagy személyes ötlet alapján), mert az az elvünk, hogy aki magától szeretne, az írjon nekünk. Szerencsére mindig akadt eddig, aki szeretne, még ha Hirotaka 4 cikkel is terpeszkedik egy számban (azért nem csak belőle áll a magazin :D). Persze a jelentkező és állandósult íróinknál később már szoktunk érdeklődni, hogy várható-e tőlük még/újabb iromány.

Plusz ezzel is - hogy bárki írhat - szeretnénk közelebb hozni a fanokhoz a magazint. Lehetőséget adni, hogy minél többféle anime, manga, figura stb. jelenhessen meg az AniMagazin hasábjain is. Írójelölteknek pedig tényleg jó gyakorlófelület lehet.

Egyedüli hátránya a megoldásnak, hogy érkezhetnek nyelvtani hibákkal teli és kevésbé vállalható fogalmazású, tartalmú, másolt cikkek is. Előbbit javítjuk, az utóbbi eseteknél pedig különösen figyelünk és konzultálunk, de szerencsénkre eddig nagyon ritkán fordultak elő.

Hirotaka: Itt visszautalnék a korábbi válaszomra abban a tekintetben, hogy a közösség adja a tartalmat.

Az AniMagazin nem egy merev értelemben vett magazin, még ha kinézetben annak is tűnik. Inkább tekintek rá úgy, mint egy platform. Egy felületet szeretnénk biztosítani az animés közösségnek, hogy akiben van némi írói hajlam, az ki tudja próbálni magát, be tudja mutatni a kedvenc animéjét vagy mangáját. A lényeg nem feltétlen a szakértelmen van, hanem, hogy az adott író ismerje és bemutassa, véleményezze a művet. Mert pl. nem feltétlenül van értelme mélyen kivesézni egy szórakoztató slice of life címet, ám a fordítottja is igaz: egy komolyabb műről nem elég egy oldal. De szerencsére egy kezemen meg tudom számolni, hány cikkre kellett azt mondani, hogy nem fogadjuk el. Az a tapasztalat, hogy mindenki, akinek a cikke megjelent az AniMagazinban, kellő tisztelettel és objektivitással tudott a választott témája felé fordulni. Nem szeretnénk azt mondani egy cikkírónak, aki letett egy jó írást az asztalra, hogy ezt nem fogadjuk el, mert még csak 200 animét láttál. Az állandó cikkíróink közül sem mindenki úgynevezett „szakértő", de ettől még nem látjuk okát, hogy ne mutathatná be kedvenc művét. 

Természetesen van egy minimum követelmény a cikkírókkal szemben, mint a fogalmazáskészség, helyesírás, és a minimum egy A4-es oldalt meg szoktuk követelni.

Mára a magazin cikkadatbázisa majdnem ezer írást tartalmaz különféle íróktól, és ez bárki számára elérhető ingyen, ezt hatalmas eredménynek tartom.

Mi teszi vonzóvá az elektronikus formát? Mik az előnyei, hátrányai?

NewPlayer: Erre nagyon egyszerűen tudok felelni: az olcsósága. Mivel az egész egy rajongói kezdeményezés és leginkább hobbi, így egyértelmű volt, hogy nem lesz a magazinnak nyomtatott formája. Ezen kívül egy másik ok az elektronikus megjelenés mellett, hogy én munkámat tekintve webprogramozó vagyok, így a magazin weboldala egy kicsit mindig is játszótér volt nekem, ahol tanulhattam a szakmát. :)

Ezek mellett egy másik előny az, hogy így sok emberhez el tudunk jutni. Nem csak a weboldalunkról lehet letölteni a magazint, hanem megtalálható pl. az Issuu.com oldalon, valamint a Google Play áruházban is fent vannak az egyes számok.

A hátránya is pont ebből fakad! Mivel ez játszótér, így eléggé sok szemetet összegyűjt az évek folyamán a weboldal: félkész dolgok vagy olyanok, amik nem is jól működtek. Nemrég így azt csináltuk, hogy kitöröltünk minden felesleges dolgot az anipalace.hu oldalról. A magazin egy külön címre, az animagazin.hu címre lett átköltöztetve, ahol persze megint egy új dolgot tanulunk! :)

Catrin: Előnye, hogy kényelmesen magunkkal vihetjük és olvashatjuk az összes kütyünkön. (Na jó, a pdf talán nem a legkényelmesebb olvasmány okostelefon-méretben.) Könnyű benne keresni (mit nem adnék néha egy ctrl+f lehetőségért egy papír alapú kiadványnál :D), így gyorsabb megtalálni, hivatkozni az esetleg kellő részeket. Elvész viszont az igazi gyűjtői, kézzelfogható élmény, és a hagyományos olvasás lehetősége (magunknak kinyomtatva nem lesz kellően esztétikus a kiadvány).

Jó még, hogy követhetjük a legújabb elektronikus publikálási lehetőségeket. Amit mondjuk, mi pont nem igazán teszünk, mert az interaktív pdf-et használjuk (és nem pl. epub-ot). A jövő lehet inkább egy linkelős, indexelt, weboldal/blog felületben lenne a mi magazinunk esetében is, de még kitartunk ennél a letölthető, offline fájlformátumnál.

Hirotaka: Kezdeném a hátránnyal. Teljesen hiányzik az az érzés, hogy valamit fizikailag birtokolsz, az a bizonyos szag, amikor először kinyitod, nincs meg. Ez sokaknak hiányozhat.

Viszont ez az AniMagazin számára nem opció, főként mert nem lenne rá akkora kereslet és az anyagi részét sem tudnánk fedezni.

Az elektronikus forma viszont sok rugalmasságot ad a cikkíróknak, az olvasóknak és nekünk is. Előbbi esetben nincs karakterkorlát, max. ha túl hosszú, akkor több részletben kerül be a magazinba, mert 20 oldalas cikk azért mégiscsak sok lenne, de 10 az még vállalható. Az olvasóknak van talán a legtöbb előny. Ma már mindenki okostelefonnal járkál és van otthon valamilyen számítógépe is. Az AniMagazin lényegében bárhová elvihető telefonon, utazás közben olvasható, a pdf formát minden készülék olvassa, továbbá letöltve, offline is megtekinthető bárhol. Lehet benne keresni, sőt a tartalomjegyzékben egy kattintással máris az adott cikknél vagyunk, nincs szükség lapozásra. Ugyanúgy visszajutni a tartalomba is egy kattintás. Nekünk pedig azt a szabadságot adja, hogy nincs nyomdai határidő, csúszhatunk egy-két napot a megjelenéssel, és az utolsó utáni pillanatban is módosíthatunk bármin. Arról nem is beszélve, hogy a megjelenés pillanatában azonnal bárki számára elérhető, és a terjesztés is könnyebb.

A magazin nemrég elérte a nagyon szép, ötvenedik számot! Az eddigi élményeitekről írtok az ünnepi számban, de hogyan látjátok a jövőt? Várhatóak újítások? Készültök valamivel a tizedik évfordulóra?

NewPlayer: Nagyon nehéz arról nyilatkozni, hogy mit hoz a jövő. Az biztos, hogy a magazin jelenlegi online, kéthavonta megjelenő formátuma meg fog maradni. Amilyen célokat kitűztünk magunknak sok-sok évvel ezelőtt az első számnál, azokat próbáljuk tovább vinni.

Részemről a fő cél inkább az, hogy jobban kivegyem a részem a cikkírásból. Az utóbbi pár számban ezzel sajnos egy kicsit el vagyok maradva. Pedig szeretek cikket írni...

Hirotaka: Az 50. szám elérése nagyon örömteli esemény volt. Kicsit én magam is meglepődtem, hogy már eljött ez a pillanat. Fontos mérföldkő, ugyanakkor nem gondolom fordulópontnak vagy olyannak, ami bármit megváltoztatna. Hiszen, ahogy eddig is, ezután is ugyanolyan szinten kell foglalkoznunk a többi lapszámmal is. Nem tagadom, azért büszkeséggel tölt el, hogy elértünk idáig.
Úgy gondolom, hogy amit célnak meghatároztunk anno, azokat teljesítettük és most arra fókuszálunk, hogy ezeket megtartsuk és továbbvigyük. Sőt, még a saját várakozásunkat is sikerült felülmúlni azzal, hogy az AniMagazin már az Országos Széchenyi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívumában is elérhető. Ez mindenképpen hatalmas elismerés egy teljesen ingyenes fan magazin számára.

A jövőt nehéz előre látni, az biztos, hogy a magazin ebben a formában megy tovább, új cikkekkel, új rovatokkal, ahogy időnk és lehetőségünk (mégiscsak a szabadidőnkben szerkesztjük), nah meg persze a cikkírók kapacitása engedi. Lesz majd új dizájn is, a trendeknek megfelelően, bár arra még legalább két évet várni kell - már van rá ötlet, de nagyon szeretjük a mostanit.

Amire most jobban figyelünk és úgymond top prioritás, hogy minél több emberhez eljusson a magazin.
A tizedik évfordulóra még nem terveztünk semmit, valamit biztosan ki fogunk találni, de azon még van idő agyalni.

Catrin: Hirtelen elgondolkodtam, hogy milyen 10. évforduló? Hol van az még?! Aztán leesett, hogy végül is, tényleg nincs már messze… Elképesztő! Biztosan megünnepeljük, de nem kell nagy dolgokra számítani. Bár, így, hogy ezt leírtam, jött egy csomó ötletem, ez a kérdés most jó előre felcsigázott. Meglátjuk, mi lesz belőle.

Terveink, újító ötletek mindig vannak, megvalósítani viszont sokszor nehéz ezeket… Nem mindig van rá kedv vagy kapacitás, viszont a magazint elég gördülékenyen készítjük, a stabil cikkíróink is jóval nagyobbra duzzadtak mostanra, így amíg időnk és lelkesedésünk engedi, hozzuk az újabb számokat a szokásos színvonalon (valamint mindig igyekszünk fejlődni egy kicsit). Egyelőre nem látjuk, hogy ennek bármi is gátat szabna, se azt, hogy nagy változás következne be.

Hogy konkrétumokat is mondjak: mindig szeretnénk 1-2 új állandó rovatot (pl. retró animékről, ez nem sikerül), még több cikket az egyes kategóriákon belül (ez egyre jobban sikerül), de az a mennyiség, amit az íróinktól kapunk, így is bőven elég szerkesztési munkát és már-már túl sok oldalszámot ad egy adott számra levetítve… Illetve, nyilván mindenki arról ír, amiről szeretne, ezek miatt kicsit nehezebb egységesen tervezni. A nemrég indult instagramra és a magazin facebook csoportjára is szeretnénk még több időt fordítani, de ez sem megy könnyen, ilyenkor mindig örülünk a lelkesebb íróinknak, olvasóinknak.

Összefoglalva, a jövőt optimistán úgy látjuk, hogy idővel sikerül még több olvasót szerezni… Reálisan úgy, hogy stagnál vagy csak kicsit növekszik a mostani állapot a következő években… Pesszimisták pedig nem vagyunk.