Az idén (a MARVEL + fősorozatában) leköszönő Astonishing X-men v 3 után (egyelőre) csak az idei első különszámban közölt X-FAKTOR történet hivatott kiszolgálni az X-rajongók igényeit, ám jelentősége ezen túlmutat. Nem ellenfele, de méltó párja a kiadó (szintén "különszámos") FENEGYEREK sorozatának.
A KINGPIN kiadó idén is rengeteg újdonsággal, vagy érdekességgel lepi meg a hazai Marvel-rajongókat. Mire ez a bejegyzés megjelenik már sokak gyűjteményében ott lehet a MEGA MARVEL és közeleg a POLGÁRHÁBORÚ újranyomása is. Ezek mellett talán nem veri fel annyira a port az új "különszámos sorozat", a MARVEL + 2017. évi első különszámában útjára induló X-FAKTOR, de biztosan sokan egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy ez az egyik legjobb amerikai képregény jelenleg a magyar piacon.
Az évente egy-egy kötettel bővülő HULK és FENEGYEREK sorozatokhoz hasonlóan, az X-FAKTOR is puha fedelű, gerinces, gyűjteményes kötetben jelenik meg (ám amennyire tudom, idén már érkezhet folytatása). A kötet hat fejezetet (a Marvel 2006-os X-factor v 3 szériájának első hat száma) tartalmaz – nagyon szép kiadvány, a kiadótól megszokott méretben és kiváló nyomdai minőségben.
A történet szerint közvetlenül az M-nap után járunk (tehát a magyarul MUTÁNSVILÁG címen kiadott, House of M eseményei után). A Földön élő mutánsok mintegy 90 %-a elvesztette mutáns-képességit, ennek oka ismeretlen. A korábban is a gyűlölködő mutáns-ellenes "normálok" (azaz átlagemberek) célkeresztjében álló, hirtelen "legyengült" mutánsok most veszélybe kerültek, mindeközben bennük is növekszik a düh és a kétségbeesés, az indulatok elszabadulása elkerülhetetlen. Ebben a társadalmi közegben alapít magánynyomozó irodát Jamie Madrox (alias Többszörös ember), New York Mutánsvárosnak nevezett negyedében, ahol a lakók többsége mutáns. Azaz csak volt.
Madrox társai: a lenyűgöző erejű és szépségű Monet St. Croix, az "ellenállhatatlan" Szirén, Guido, az erős, Farkas, valamint csatlakozik hozzájuk az erejét vesztett Rictor és egy "potyautas" is. Ahogyan a "csapat alapú" szuperhőstörténeteknél általában, a csapat színes összetétele és a tagok egymáshoz fűződő viszonya teremti meg a történet alapvető dinamikáját, mozgalmasságát. Bár mindegyik karakter ismert sablon-jellemvonásokat mutat, legtöbbjükben van valami egyedi vagy érdekes, ami életszerűbbé és szerethetőbbé, izgalmassá teszi. Madrox (a csapat szépfiúja) önálló életet élő hasonmásaival, azaz önnön személyiségének különböző, sokszor nehezen kezelhető darabkáival küzd; Rictor a végletekig haszontalannak és kiüresedettnek érzi magát, amióta elvesztette képességeit (egyébként ő lesz a "magányos farkas" és a "jó fiú"típus egy személyben, és nagyon úgy tűnik, hogy a "józan észt" is ő képviseli majd); Guido a "verőember", és ahogyan az a "szerepkör" betöltéséhez elengedhetetlen: az esze és a szíve is a helyén van, utóbbi felső izomzatánál is hatalmasabb.
Szirén a csapatban a "női hang", szó szerint; az abszurd módon "vadmacska természetű" (egyébként alkalomadtán farkasemberré változó) Rahne azonnal cselekszik, ha az elesettek védelméről van szó. Egyedül talán a tökéletes megjelenésű, de meglehetősen "nehéz" jellemű Monet az, aki nem mutat sokkal többet a személyiségéhez illő sablonnál, de egy megható pillanat erejéig váratlanul az ő lelkivilágába is bepillanthatunk.
Nagyon erős női karakterek kerültek a csapatba, az egyik legérdekesebb közülük a gyermekkorú Lyla Miller, aki egyszer csak betoppan a nyomozóirodába és onnantól az X-faktor aktív tagja.
Lyla a MUTÁNSVILÁGból lehet ismerős a Kingpin-fanoknak: a Skarlát Boszorkány által teremtett párhuzamos realitásban, ahol a mutánsok uralkodnak az átlagos emberek felett, Ő volt az, aki titokzatos képessége segítségével "felnyitotta a szemét" több szuperhősnek is. Itt, most Ő az egyetlen, aki tudja, miért tűnt el hirtelen sok ezer vagy millió mutáns képessége, ám ebből mindenki más csak annyit észlel, hogy a kislány, valamiféle "jövőbelátó" erejének köszönhetően mindig egy lépéssel mindenki előtt jár. Jellemének izgalmasságát az adja, hogy nem tudni, mikor ténylegesen szenvedő alanya a váratlan fejleményeknek és mikor manipulálja saját igényeinek megfelelően az eseményeket.
A csapat – Ryan Sook egyszerű rajza nagyon jól szemlélteti a karakterek jellemvonásait
A történet természetesen nem csak a csapattagok egymás közötti afférjairól, összezördüléseiről és igazi, emberi pillanataikról szól. A X-faktor rögtön a nyomozóiroda első ügyében szembetalálja magát a "Bizarr ügyek" nevezetű, titokzatos szervezettel, ami elvileg egy ügyvédi iroda (gyakorlatilag meg nem az). A csoport oszlopos tagja Damian Tryp (az ifjabbik) akiről nem csak az derül ki, hogy valami grandiózus összeesküvés mozgatórugója, de címeres rohadék is, aki nem tudja elviselni, ha valaki lemossa a pályáról.
Peter David mozgalmas, fordulatos történetet írt az első hat fejezethez. A cselekményből szép lassan kibontakozik a csapatdinamika, utalás történik a háttérben zajló, nagyszabású eseményekre és mindeközben egyre forróbbá válik a helyzet az utcákon: a feszültség óriási, az indulatok már az első kötetben elszabadulnak és az X-faktor tagjai a mutáns-gyűlölők és erejüket vesztett, tomboló ex-mutánsok mellett a hatóságokkal is szembeszállni kényszerülnek. Ahhoz, hogy céljukat elérjék, azaz ténylegesen az arra rászorulók jogait és érdekeit védjék, néha kénytelenek szakítani a tiszta, törvényes módszerekkel. Nem szokványos szuperhős-történet ez: kis fenntartással (azért itt jelentős szerep jut a "világmegváltó" titkoknak és ott az M-nap, mint az "ősmisztérium") a kiadónál (szintén a MARVEL + különszámaiban) futó FENEGYEREK sorozathoz hasonlíthatnám – bűnügyi zsánerjegyeket mutató, karakterközpontú dráma.
Különösen telitalálat a mutáns-képessége miatt normális életét elvesztő, majd az M-napon újra szürke senkivé váló, pszichopata orvosról szóló fejezet.
Ami viszont legnagyobb erénye David sztorijának, az a női karakterek kezelése. Bár általában sekélyes látásmódra vall, ha egy író mindig "áldozat-szerepben" láttatja a nőket, azonban ez esetben az áldozattá válás módjának, valamint a potenciális fenyegetések sokfélesége azt is megmutatja, hogy mennyire erősnek kell lennie annak, aki egy ilyen kegyetlen világban nem csak önmagát, de másokat is meg akar védelmezni. Bár a saját (egyébként egy filmsztár áldozatává váló) húga meggyilkolásával vádolt, fiatal nő, vagy az árva Lyla Millert hivatásszerűen gondozó, ám törvényesen megvédeni mégsem tudó asszony példája nem fest jó képet a mindennapok realitásáról, de a velük szembeállított, tetterős női hősök pozitív mondanivalót közvetítenek.
Dennis Calero (valamint, az első fejezetben, Ryan Sook) realitásra (vagy inkább filmszerűségre) törekvő rajzai (Jose Villarrubia egyszerű színeivel és Wade Von Grawbadger nagyon erős, domináns kihúzásával) nem túl bravúrosak ugyan, de hangulatosak és nagyon jól kiszolgálják a történetet.
Összességében a MARVEL + idei első, X-FAKTOR témájú különszáma az egyik legjobb képregény, ami magyarul megjelenik. Nem tudom, az X-rajongók mire számítottak? Őket talán jobban érdekli az OLD MAN LOGAN vagy az ez évre ígért MAMVEL BOX, a magam részéről viszont nagyon örülök ennek a megjelenésnek és azt sem bánnám, ha az egész sorozat végigfutna itthon.
