Soha nem teszek újévi fogadalmat és ezen a szokásomon nem áll szándékomban változtatni. Azt minden ember érzi, ha valamit másképp kellene csinálnia ahhoz, hogy elérje céljait, hogy boldogabb legyen, hogy kibontakozhasson. A változáshoz és az új dolgokhoz elhatározás kell, azután pedig tett. Néha azonban csak az újdonság varázsa miatt határozunk el valamit, azonban cselekvés nélkül az ilyen elhatározások sem érnek semmit.

2018-ban azt a meggondolatlan kijelentést tettem a F.I.O.K. (Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör) Facebook-csoportban, hogy idén írni fogok egy novellát és az írása során bennem felmerülő kérdéseket, lehetséges válaszokat és gondolatokat "papírra vetem", majd az így megszülető munkanaplót közzéteszem, hogy esetleg mások is okuljanak belőle.

Hogy miért döntöttem így? Egyrészt, mint szerintem minden irodalombarátban, bennem is többször felmerült, hogy papírra vetek egy történetet, kiírom magamból a fantazmagóriámat. Ezzel talán csak könnyítek magamon, esetleg bizonyítok magamnak. A másik impulzus, ami erre az útra terelt, az József Tomasics (a Magyar H. P. Lovecraft Társaság elnöke) a The Black Aether, a Borzongás horrormagazin és a Cinegore blog közös novellapályázatának eredményével, és a pályaművekkel kapcsolatos gondolatai voltak (amit csak megerősít Szabó Zoltán, a Cinegore szerkesztőjének írása). Mindebből világosan kiderül, hogy egyesek nincsenek tisztában vele,

hogy egy novellának végig kell járnia egy bizonyos utat, mielőtt véglegesnek tekinthető, mielőtt megszületik.

Persze úgy tűnhet, vannak született zsenik (nincsenek!), illetve vannak a profik, akik kisujjból kiráznak egy novellát és nem szüttyögnek vele. Milyen menő már az, ha valaki egy vonatúton megír egy egész thrillert (L. Ron Hubbard), vagy hét évesen időrendbe sorolja az Udüsszeia eseméyneit (H. P. Lovcecraft)? Én azonban most olyan emberekről beszélek, akik egyszerűen csak meg akarnak írni egy működőképes novellát, amit ESETLEG elküldenek egy pályázatra, ahol kellő szakmaisággal, de szakmai köröktől valójában nem elvárható jószándékkal bírálják el a műveket. A fent említett horrorpályázat ilyen volt. És a pályázóknak "csak" kellő odaadással kellet volna hozzáállniuk. Az Ő szempontjukból ugyanis nincs jelentősége, hogy egy ilyen pályázat lendületet adhat egy Magyarországon igazán sohasem létező fantasztikus irodalmi zsánernek. Emiatt fájjon a szervezők feje (megy az enyém)!
Azonban ha olyan hozzáállásbeli hiányosságok merültek fel, mint az olvasottság hiánya, vagy a mozgóképes és videójátékos hangulatteremtő eszközök suta és fölösleges átemelése, akkor nincs más hátra: javítani kell a hozzáálláson, a (következő) novellával végig kell járni azt a bizonyos utat.

Az út nem ér véget a novella megírásával, de többszöri újraírásával sem: át kell törnie azt a falat, amelynek innenső oldalán csak az enyém  a novella, a túlsó oldalán pedig másoké is. Amíg a tulajdonképpeni olvasókhoz eljut az írásom, addig többen el fogják olvasni, azzal a céllal, hogy a kritikájukból tanuljak. De a kedves, nagybetűs Olvasó nem kritizál. Vagy befogad, vagy nem fogad be. Utóbbi esetben a novella halott, nincs tovább, ott vége az útnak. És bár a kísérletem természetéből fakadóan a kudarc is egy eredmény, én azért remélem, hogy az út végén egy élvezhető novella fog születni, ha nem is egy zseniális darab. Abban is csak reménykedni tudok, hogy mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy végigjárják ezt az utat.

A továbbiakban itt, a RandomKulton osztom meg a munkafolyamattal kapcsolatos gondolataimat, észrevételeimet. Ezek jó része csak a novella megszületése után válik majd nyilvánossá, mert a történetet (ami amúgy sincs még kőbe vésve, sőt) nem fogom leleplezni, csak a legvégén. Azonban így is lesz mit megtárgyalni. Először is megnézzük, mi kell (vagy inkább mi nem kell) egy novella megírásához, majd sorra veszem azokat az amatőr hibákat, amik jó eséllyel elveszik az olvasó kedvét attól, hogy egyáltalán végigolvassák a novellámat. Foglalkozom majd az ötlet megragadásával és a címadás kérdésével. Utánajárok, hogy kell-e szinopszist írnom a munkafolyamat elején és arra is megkeresem a választ (mivel előbb-utóbb mindenképpen szükség lesz rá), hogy mi az a szinopszis és hogyan kell olyat írni? El kell-e döntenem már az elején, hogy milyen zsánerben íródjon a novella? – ez is egy fontos és egyáltalán nem egyszerű kérdés.
Aztán (ha már lesz mit) megmutatom az írásomat. De kinek? Rakjam fel egy facebook-csoportba? Legyen titkos bétáztatás? Elég ha pár haver elolvassa? Küldjem pályázatra a novellát? Esetleg már eleve egy pályázat miatt írjam meg? Rakjam fel egy ingyenes felületre? Ha felraktam, később levehetem, küldhetem pályázatra?
Miközben ilyesmikről lesz itt szó, a történet természetesen formálódni, alakulni fog majd. Ami közben felmerül (párbeszéd, cselekményvázlat, karakterek, leírás, hangulatteremtés), azt szintén felvetem majd.
Végül sajnos nem tudjuk kibekkelni a helyesírás és a szerkesztés kérdéskörét sem. Mivel ebben én sem vagyok jó, igyekszem majd a "végére" hagyni, de a novella tényleges megszületése előtt ezzel is foglalkoznunk kell.

Ez tehát egy hosszú bejegyzéssorozat lesz, de igyekszem szórakoztatóvá és tartalmassá tenni, hogy minél többen velem tartsanak.

A sorozat címe Lorem ipsum lett, amit Puska Veronika javasolt a F.I.O.K. csoportban. Köszönöm a szuper ötletet! Illetve mindenki másnak is köszönöm a javaslatokat!
A mottóját pedig (ami a mellékelt képen is olvasható) egy ismert és népszerű filozófus-gurutól vettem: Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!

Igyekszem majd havonta többször bővíteni a cikksorozatot és több, a projektet támogató cikk is megjelenik majd itt, a RandomKulton!

Kövessetek Facebook-on is!

Csatlakozzatok a F.I.O.K. Facebook-csoporthoz, ha a fantasztikus irodalom terén szeretnétek tájékozódni, vagy beszélgetnétek másokkal a témáról!