A koronavírus-járvány, ahogyan a kultúra és a társadalom minden területére – a művészmozik helyzetére is negatív hatással volt, de megnyíltak új utak is.
A válsághelyzettel járó bezárások igen kellemetlenül érintették a hazai művészmozikat, amelyeknek amúgy is sok kihívással kellett eddig is megküzdeniük. Több különböző kényszermegoldás született annak érdekében, hogy a mozik az átmeneti időszakban is legalább tartalékon üzemelni tudjanak.
A Cinego egy egyébként is időszerű kezdeményezés: művészfilmes streaming-szolgáltató, ráadásul az itthon népszerű HBO Go-hoz és Netflixhez képest igen kedvező árszabással. 1500 Ft-os havidíjért cserébe egy nagy online filmtár nyílik meg előttünk, az abban megtalálható filmeket pedig bármikor, bármennyiszer megnézhetjük, amíg az előfizetést vissza nem mondjuk. De nem megszokott módon, kisebb díjért a filmek egyszeri megnézésére is lehetőség van. Ezt akkor érdemes igénybe venni, ha előre láthatóan egy hónap alatt nem tudjuk maximálisan kihasználni a szolgáltatást. De ha csak három darab film megnézésére időt tudunk szánni ez idő alatt, akkor már inkább megéri előfizetni. Egyedülálló módon arra is lehetőséget ad a Cinego, hogy letöltsük a filmeket. Ennek díja magasabb, mint az egyszeri, online mozizásé, cserébe offline is megnézhetjük a filmet, ami ráadásul a miénk, tárolhatjuk, másolhatjuk.
A legtöbb filmet akkor érjük el, ha azokért egyenként fizetve nézzük meg őket, hiszen nem minden film kerülhetett az előfizetéses vagy a letölthető kínálatba. Mindent egybevéve jelenleg majdnem kétszáz cím közül válogathatunk és a lista bővül.
Emellett az interneten több helyen is nézhettünk már művészfilmeket (hamarosan összegyűjtök minden lehetőséget egy listába), de a Budapesti távmozi még azt is elérte, hogy az online filmnézés a valódi moziknál megszokott keretek között történjen: egy mozijegy megvásárlása után egy előre jelzett időpontban nézhetjük meg a kívánt filmet, de még arra is lehetőség van, hogy egy virtuális váróteremben beszélgessünk a filmbarátokkal, az előadás előtt!
Ez a lehetőség a korlátozások enyhítése és a művészmozik újranyitása után ugyan kevesebb lehetőséggel fut tovább, de nem szűnt meg, mert van rá igény!
Ráadásul ezek nem csupán kényszer szülte megoldások, de új, párhuzamos utak is a magyar művészmozik előtt. Számomra mindig is fontos volt a filmművészet, de csak ritkán jutok el mozielőadásra, pláne művészmoziba. Az új, online lehetőségeket kihasználva azonban egyre több és igényesebb filmélménnyel gazdagodhatok.
Elhatároztam, hogy időről időre a figyelmetekbe ajánlok egy művészfilmet, amely hazai művészmozik online felületein megtalálható és mindenki számára elérhető. Én most a Cinego-ról választottam egy címet, de bármelyik lehetőséget válasszátok is, azzal a magyar művészmozik fennmaradását támogatjátok!
Vegyesen mutatok majd be magyar és külföldi alkotásokat, és az animációs és dokumentumfilmektől sem zárkózom el.
Ha ti is tudtok mondani online, legális filmnézési lehetőséget, osszátok meg velem, hogy én is továbbvihessem a hírüket!
Az átkelés madarai (Pájaros de verano; 2018)
rendezte: Christina Gallego, Ciro Guerra
Pozsonyi Janka (Film.hu) 2018-as ajánlója:
"Ciro Guerra idén ismét a cannesi Rendezők kéthetén tért vissza Cristina Gallego filmrendezővel közösen készített, Birds of Passage című új filmjével, amit magyarra Az átkelés madaraiként fordíthatnánk. A 60-as évek végén, észak-Kolumbia kopár földjein élnek a Wayúu törzs tagjai, a csendes, de határozott keresztanya, Ursula irányításával. Ebbe a törzsbe ‘házasodik be’ Rapayet, aki fiatal feleségének hozományát a dzsungelben növő marihuána eladásával keresi meg, és ezzel olyan események láncolatát indítja el, ami felborítja Kolumbia őslakos törzseinek hierarchiáját, idővel pedig a teljes pusztulásba viszi őket.
A két órás, megtörtént eseményeken alapuló történet lenyűgöző képi világgal, amatőr színészekkel mutatja be a kis üzletet, ami néhány év alatt egy pénznyelő, öldöklő gépezetté válik. Az amerikai szellem nem csak a hippik felbukkanásával fúrja be magát az addig elszigetelt országba, hanem idővel a kivillanó aranyórák, a sivatag közepén felhúzott, szellemlakta luxuspaloták és a medence partján forgatott női magazinok is emlékeztetnek rá, hogy nem antropológiai-történelmi filmet, hanem egy 70-es években játszódó, izgalmas gengszterfilmet látunk, amit akár Martin Scorsese is készíthetett volna, ha kicsit beleássa magát Kolumbia közelmúltjába."
A saját véleményem:
Az átkelés madarai hamisítatlan felemelkedés- vagy (ha így jobban tetszik) tetszik bukástörténet és ha csak ezt a rétegét vesszük, nem is eredeti. De ez nem csak a Scorsese-i párhuzamnak köszönhető, hanem annak, hogy időtlen, ősi mítoszok, mesék által már megénekelt történetet mesél el. Nem véletlenül narrálja a film eseményeit egy énekmondó pásztor. Míg természetesen a film bűnügyi drámai vetülete is érdekes (a hagyományelvű Dél-amerikai ősközösségek életébe betörő, modern és Észak-amerikai üzleti érdekek, a bajtársiasság és a család konfrontációja, törvénykezés és szervezett bűnözés viszonya, a drogbiznisz anatómiája, generációk közötti feszültség – ezek mind-mind terítékre kerülnek a két órás játékidőben), valódi szépségét és erejét a kereszténységnél ősibb hitet valló Wayúu-k hagyományainak, vélhetőleg a művészi szabadságot sem nélkülöző, művészfilmes reprezentációja adja. Megismerhetünk egy népet, amely foggal körömmel védi kulturális örökségét és a halál árnyékában sem (sőt különösen ott nem) hagyja veszni azokat. Az animizmussal és halottkultusszal átszőtt folklór elemei tökéletesen illeszkednek a film modern szemmel is értelmezhető mondanivalójába. Az olyan rítusok, mint a "eljegyzési versengés" vagy a halottak újratemetése lenyűgöző képekben jelennek meg előttünk, miközben a drogháború pokla naturális jelenetekben elevenedik meg.
Az átkelés madarai a művészi szimbolikától sem mentes. Legerősebben természetesen a címben is megidézett madármotívum van jelen, amely egyszerre élet és halál, múlt és jövő hírnöke, baljós jel és a végső bizonyosság.
