A blog idén töltötte be a negyedik életévét és mivel szívem csücske, úgy érzem, egy évet még minimum megérdemel.

A blog első igazi bejegyzése 2016 április 6-án jelent meg, én innentől számolom a Randomkult pályafutását. Már hosszú ideje csak tengődik a blog és bár több "megújulást", "rebootot" terveztem, eddig soha nem jött ki úgy a lépés. Bár alapvetően hajlamos vagyok sötét színezetben látni a dolgokat, azért ha végigpörgetem az eddigi posztokat, előjön pár kellemes emlék és az átlag havi egy bejegyzés sem tűnik már olyan siralmasnak (igaz, ebbe ajánlók, közlemények is beletartoznak).

A jelenlegi terhelt helyzetben elvileg aki tehet, az otthon marad, és hirtelen nagyon sok szabad időnk támadt, én sajnos nem maradhatok otthon és ha otthon vagyok, akkor sem foglalkozhatom kizárólag a blogolással. Őszintén szólva a legtöbb időm és lehetőségem jelenleg a gondolkodásra, agyalásra van, ami pedig egy meglehetősen veszélyes, önpusztító hobbi. Nemrég elgondolkodtam a folytatáson – pontosabban azon, hogy hová tovább Randomkult?

A legutóbbi nagy elhatározásomat a  megújulásra a blog új fejléce szimbolizálja, ami a saját munkám és (ahogyan egy gyermek a homokvárára) nagyon büszke vagyok rá. A kutya és egy Cthulhu-szobor társaságában könyvet olvasó-lapozgató kisfiúban benne érzem önmagam, a világom. Az alap, az elhatározás, a lendület tehát megvan, csak valahogy megint nem úgy jött ki a lépés, a koronavírus-helyzet meg szépen hozzátette a magáét, bele a közepébe.

Ezzel együtt úgy érzem, a Randomkult megérdemli az új esélyt. Az utolsót. Vannak betárazott tartalmak, feldolgozás alatt álló recenziós példányok, felkérések, és szabadidőmben átolvasott könyvek, megnézett filmek, filmsorozatok. Jönnek interjúk és próbálok minél többet tető alá hozni. Ha elolvasom a legutóbbi, 2017-es nagy számadásomat, rájövök, hogy két dolog nem változott azóta:

"A blog elsődleges feladata a szórakoztató ismeretterjesztés, ám nem titkolt célom volt, hogy valamiképpen külön figyelmet irányítsak érdekes hazai kezdeményezésekre, kulturális projektekre. Mindig kerestem a módját, hogy kitágítsam a blog lehetőségeit és egyfajta kommunikációs csatornaként használjam alkotók és befogadók között. Ez megnyilvánult egyrészt az interjúkban, másrészt az amatőr alkotói színtér különböző képviselőivel való együttműködésben."

"A Randomkult leképeződése az én befogadói mentalitásomnak. Azt mutatja meg, ami érdekel, amit figyelemreméltónak tartok. Soha nem tudtam annyi mindennel foglalkozni sem a blog szerkesztése, sem szabadidős kikapcsolódásaim során, mint ami összességében érdekelt."

Ez nem sok, de ezek fix pontok. A Randomkult mindig is arról szólt, amit láttam, amit olvastam, amit átéltem, és arról, amit ezekről az élményeimről el akartam mondani másoknak.

Úgy érzem, ha jövőre ilyenkor nem egy szomorú bejelentést fogok tenni, akkor még sok-sok szülinapi köszöntőt fogok írni a Randomkulthoz. Most arra kérlek benneteket (és nem is csak a bloggal kapcsolatban), hogy tartsatok ki! Én nem adom fel.

Ami várható:

Újabb bejegyzések, ajánlók, szubjektív vélemények, főleg az alábbi témákban:

• Képregények, és főleg magyar képregények
• Irodalmi alkotások (első sorban, de nem kizárólagosan fantasztikus irodalmi művek)
• Filmek, filmsorozatok

Interjúk a hazai alkotókkal, kreatív projektek gazdáival, képviselőivel

Egy állandó rovat lovecrafti/weird/dark témában, első sorban a hazai színtérre koncentrálva

Egy állandó rovat, amiről még bővebben nem írnék.

Rövidebbek lesznek a posztok, inkább több részre szedem őket. Ugyanis magamon is tapasztaltam, hogy sokszor nincs időm egyhuzamban sokat olvasni, illetve ha van, inkább egy könyvet/folyóiratot veszek elő. Tegyétek Ti is ezt! 

Maradok barátotok:

Szujó Norbert
Randomkult