Pápai Gábor (AWESOMNIAC kaidványok) a 2016-os HUNGAROCOMIX rendezvényre nem képregénnyel, hanem rajzait egybegyűjtő füzettel készült, amelynek (egyébként csak címfeliratot viselő) üres, fehér borítójára a kedves előrendelő kérhetett magának egyedi rajzot. Bár privát üzenetben jeleztem, hogy "lehet bármi, mondjuk Stranger Things" az én példányom fő témája, de őszintén szólva, nem tudtam, mire is számítsak. Amikor a rendezvényen az AWESOMNIAC standjához értem, Pápai Gábor épp nem volt ott, a kiadványokat árusító hölgy pedig nem tudta, melyik az enyém. Majdnem egy csuklyás koponyás füzettel lettem gazdagabb, de úgy döntöttünk, biztosabb, ha később visszatérek. Miután Gáborral személyesen találkoztam, ő odaadta a személyre szóló, egyedi kiadványomat.
Így történt, hogy enyém lett a létező legfaszább IN INK WE TRUST.
Pápai Gábor 2015-ben jelentkezett először képregénnyel, CAFÉ RACER című alkotása, amennyire tudom, jó kritikákat kapott. Én sajnos nem ismerem, de ha minden igaz, hamarosan ingyen olvashatóvá válik a Tapastic rendszerében, online, angolul.
Mint fentebb írtam, az IN INK WE TRUST nem képregény, hanem a 2016-os INKTOBER CHALLANGE eseményre készült rajzokat egybegyűjtő kiadvány. Az INKTOBER CHALLENGE során a vállalkozószellemű művészek október hónapban minden nap egy-egy tussal kihúzott rajzot készítenek és osztanak meg. Aki csak Hogyishívják kuzint tud rajzolni, az sem gondolhatja, hogy ez könnyű feladat, hát még ha azt vesszük, hogy a lelkiismeretes alkotók azért tartalommal is meg szokták tölteni alkotásaikat. Gábor látszólag könnyű utat választott és az életére, jellemfejlődésére nagy hatást tevő pop-kulturális jelenségeket, képregényes ikonokat, filmes jeleneteket és hasonlókat felhasználva állított össze egy szórakoztató tablót. Maga a füzet (ami már az INKTOBER után, annak anyagából szerkesztve készült) pici képregényes kommentárt is tartalmaz. A nyitó fejezetben maga a művész jelenik meg, ahogyan éppen próbál spirituálisan felkészülni a napi rajzolás kihívására, ám csakhamar rájön, hogy a legjobb hozzáállás, ha szórakozásnak tekinti az egészet. Ennek eredményeként az IN INK WE TRUST szertelen, az X-generáció gyermekkorára nagy hatást gyakorló, popkult vázlatfüzet lett, a gyűjtők álma.
(Egyébként egy másik képregényes betoldás is van a füzetben: ebben Pápai Gábor Steve Dillon alkotóra emlékezik, akinek a halála a 2016-os esztendő egyik, sajnos nem egyetlen tragédiája volt.)
Van itt minden, mint a moziban és mint a képregényekben – néhány, a szerzőt vagy ismerőseit ábrázoló portrét, pillanatképet leszámítva, sorra jönnek szembe velünk az ismert szereplők, motívumok és jelenetek. Galactustól, a Lost titokzatos kabinján át, a Hetedik borzalmas végkifejletét idéző "ajándékdobozig" és Muhhammad Aliig minden és mindenki, aki és ami számít. A szerző kommentárokat fűz a képekhez, hogy mi miért és hogyan volt rá nagy hatással, kit ábrázol a rajz, stb.
A füzetet lapozgatva érdemes elgondolkodni azon, hogy melyek azok a motívumok és élmények, amik leginkább meghatározták jellemfejlődésünket, életünket. Mindezt talán túlzás leszűkíteni a pop-kulturális alkotásokból szerzett tapasztalatokra, de jellemzően ezek azok az emlékek, amelyekhez nagyobb eséllyel társul csak pozitív érzelem. Életünk fordulópontjai, akármennyire is örömteliek, mindig magukban hordozzák a "mi lett volna, ha...?" kérdést. Nagyon kevés olyan élmény van (család, gyerekek...), ami kizárólag boldogságérzettel tölt el minket. Egy jó film, könyv, vagy képregény ilyen és nem szégyen bevallani, hogy ezek sokkal jobban megmaradnak emlékezetünkben, mint hogy a "pártunk nyert a választásokon" vagy lejjebb "ment a benzin ára". Szellemi táplálékaink túlmutatnak közönséges, mindennapi szükségleteinken. Nem csoda, ha szívesebben fordulunk hozzájuk.Ez alapján talán félresöpörhetjük azokat a fejtegetéseket, amik tagadják, hogy egy Stranger Things vagy (hogy szándékosan egy negatív kritikákat kapott címet is említsek) Jurrasic World okkal és joggal lehet sikeres.
Mindehhez tényleg nincs mit hozzáfűzni. Az IN INK WE TRUST szórakoztató, színes (amúgy fekete-fehér) kiadvány, amely jó eséllyel kellemes emlékeket idéz a befogadóban. Gyűjtői kiadványnak elsőrangú, de azért reméljük, hamarosan képregényt is kapunk az AWESOMNIAC műhelyéből!
Nem tudom, hogy a füzet megrendelhető-e még, de érdemes Pápai Gábor facebook oldalán érdeklődni.
Itt olvasható egy kritika a CAFÉ RACERről a 5PANELS honlapján. Ez pedig egy interjú a szerzővel az MKSZ blogján, szintén a 2015-ös képregénnyel kapcsolatban.
Egyénként a kiadványból kiderül, hogy tavasszal megjelenik majd egy macskás témájú képregény-antológia (5Panels??), amelyben Pápai Gábor is szerepel egy tíz oldalas, urbánus horror alkotással.
