Stephen King műveiből olyan könnyű rossz adaptációt csinálni, hogy jobb, ha minimalizáljuk elvárásainkat – akkor még jól is szórakozhatunk.

Különösen szerencsés helyzetben van az, aki a "mester" néhány klasszikus művét olvasta csak, és úgy ül le megnézni egy-egy modern filmfeldolgozást. A tudatlanság pajzsával felvértezve magunkat kellemes élményt nyújthat az Az nagy erejű "gyerekmeséjét" látványhorrorrá operáló, 2017-es mozifilm, vagy az 1980-as Ragyogásra, mint gyermek a nagyapa lomos ládájára kacsintgató Álomdoktor is, de talán még a King 1983-as regényét és az abból készült '89-es filmet sután readaptáló Kedvencek temetője sem tűnik olyan katasztrofálisnak.
Az elmúlt pár évben pedig Stephen King munkássága a sorozatok világában is igen erősen képviselteti magát, méghozzá a horror műfajban már nem egyszer bizonyított antológia formátumot kihasználva. De vajon labdába rúghat-e a halhatatlan opuszok mellett felejthető rémregényeket is jegyző szerző munkássága a American Horror Story és a Terror mezőnyében? Talán igen, talán nem. Most egy olyan sorozatot szeretnék bemutatni, amely ugyan nem zseniális, nagyon is szórakoztató és mindenképpen érdemes a figyelmünkre.

A három részes posztsorozatban először a Castle Rock első évada kerül terítékre.

Elveszve a King-univerzumban – Castle Rock (2018), 1. évad

Az első és legfontosabb, amit érdemes tudatosítani magunkban, hogy nem kell elfogadnunk, hogy Stephen King történetei egyazon "fantasztikus univerzumban" játszódnak, ahhoz, hogy megértsük a műveken átívelő összetartó erőt. A visszatérő helység- és családneveket, de még a konkrét utalásokat is tekinthetjük egyfajta belsős poénnak, a (hűséges) olvasókkal való összekacsintásnak. Ezt a technikát King a rémirodalom "nagy öregjeitől" vette át, és ahogyan esetükben, úgy esetében is igaz, hogy az elejtett szálak összefonásából csak később jött létre a "mítosz". Így aztán ne tántorítson el senkit ( sőt, jogos aggodalommal csak a rajongókat töltheti el) a tény, hogy a Castle Rock nem direkt adaptáció, hanem a King-mitológia elemeit felhasználó, önálló történet. Nekünk, laikusoknak, a megidézett elemek csak kellemes emlékként fognak visszatérni, és nem kell azon agyalnunk, hogy azok nem sértik-e az eddig összetákolt építményt.

A Castle Rock (mivel antológia-sorozat) első évada teljes, önállóan is értelmezhető történetet mesél el. Persze az "értelmezhető", fogalom elég relatív, ugyanis a sorozat a "mistery box"-koncepciót használja, amibe szerintem több széria bukott bele, mint ahánynak sikerült jól alkalmaznia. Nem tudom, megítélni, hogy a sorozat által elénk tárt rejtély és annak "megoldása" mennyire kielégítő – nekem tetszett, ennyit tudok mondani. Ráadásul ez esetben a rejtély több rétegű, ami különösen jót tesz az alapkoncepciónak.

King nem egy alkotásában jelenít meg olyan helyeket, amelyek egyszerűen vonzzák a gonoszt. Castle Rock tipikusan ilyen hely: már múltját is megfertőzte a sötétség, sorozatos tragédiák és megmagyarázhatatlan események formájában. A történések sora, a hit, hogy "rendesen" ennyi iszonyat nem történhet egy helyen, táplálja az ott élő emberekben (és a nézőben) a sejtelmet, hogy valami nagy dolog lappang a háttérben. Ezt a hangulatot, ami alapvetően a regények sajátja, a film alkotói jól kihasználták. Valahányszor úgy érezzük, hogy eljutottunk a problémák gyökeréig, fel kell hogy merüljön bennünk a kérdés: nem csak egy újabb fejezetét ismertük-e meg az idők kezdete óta tartó rémtörténetnek? Akárhány réteget is bontunk le, sohasem jutunk el az "ősforrásig", minden gonosz szülőentitásáig. A magam részéről szomorú is lennénk, ha eljutnánk oda, ezért nem zavart, hogy az első évad nem ad valódi válaszokat a feltett kérdésekre, csak a válaszkeresés kilátástalanságát hangsúlyozza.

A történet szerint Hanry Deaver ügyvéd, egy titokzatos hívásra reagálva, visszatér szülővárosába (Castle Rockba), hogy egy rejtélyes fiatal fiú ügyében járjon el. A srác évekig raboskodott a Shawshank börtön egy elzárt helyiségében – se múltja, se személyazonossága. Nem csak hogy ártatlanul börtönözték be, de senki nem is tudott a létezéséről, az intézmény egykori, nyugdíjazása előtt öngyilkosságot elkövető igazgatója tartotta fogva.
Ahogyan Hanry egyre közelebb kerül a fiúhoz, egyre inkább küldetésének érzi, hogy segítsen neki, ám ez egyáltalán nem könnyű feladat: nem csak a börtön új vezetése igyekszik akadályt gördíteni elé, de mintha egy múltbéli "sötét paktum" is az útjába állna. Bár a kérdések egyre csak halmozódnak, egy dolog biztosnak tűnik: ha a fiú elhagyja  a börtönt, akkor Castle Rockban elszabadul a pokol.

A történet főszála jó, és nagyon szépen felépített. Több mellékszál (elmesélt történetek, a szereplők múltja, háttere) is gazdagítja a forgatókönyvet. Ezek érdekesek (bár van egy mellékszál, ami kifejezetten értelmetlen és ráadásul kivonja a főhőst az események fő sodrából, ami erőltetett húzásnak tűnik). A színészek jók, karakteresek: André Holland szuper, de a The Knick (A sebész) című sorozatban jobb karaktert kapott, Bill Skarsgård (AZ a Bill Skarsgård) most egy kevésbé harsány pszichopatát hoz, Melanie Lynskey aranyos, Scott Glen rutinosan mozog a pályán. Különösen nagy öröm viszontlátni Sissy Spaceket, akit Carrie-ként ismert meg a világ. Bár most nem ő a főszereplő, története megható és kap egy jutalomjátékot: az évad legjobban megírt epizódja az övé.

A látvány, a fényképezés, a színvilág, a hangulat profi. Az egészre a koronát a várost megjelenítő képsorok teszik, amikből arra következtetek, hogy Amerikában tényleg vannak terhelt múltú városok, amiket megkörnyékezett a végromlás és kiüresedés. A szürke utcák és omladozó falak mégsem taszítóak: a szomorú elhagyatottság érzete lengi körül őket.

Nem tökéletes a sorozat a Castle Rock, leginkább az "Aha'-élményre" vágyók fognak csalódni. Azt se tudom, hogy a forrásművek szakavatott ismerői mit látnak benne, de úgy érzem megér egy próbát, különösen, hogy a folytatás jobb lett.

A posztsorozat következő részében egy lépéssel közelebb kerülünk a kingi horror szívéhez, amikor meglessük a sorozat második évadát.

A harmadik részben pedig egy olyan adaptációt mutatok be nektek, ami különösen magával ragadott.

Kövesd a Randomkult facebook-oldalát, hogy ne maradj le a folytatásról!

Ha érdekel a horror (vagy akár a sci-fi, fantasy), beszélgetnél hozzád hasonló érdeklődésű emberekkel, vagy csak szeret az interneten, cikkek, hírek, ajánlók között böngészni, akkor lépj be a F.I.O.K.-ba! A Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör nem csak a fantasztikus irodalom, de a fantasztikus témájú filmek, játékok kedvelőinek fóruma is!

Szeretettel várunk!