AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE - Szujó Norbert blogja

RANDOMKULT

A VÉGTELENBEN TALÁLKOZNAK

Acsai Roland: Szellemkócsagok (2017; Könyvpont, L'Harmattan)

2017. május 13. - Szujó Norbert

 Acsai Roland verseskötetében ember, természet, idő és tér fonódik össze a mindenség színpadán.

Acsai Roland költő, író, műfordító, szerkesztő munkásságát már nem egy rendkívül rangos díjjal és ösztöndíjjal jutalmazták. Nemrég (a Könyvpont és a L'Harmattan kiadók gondozásában) megjelent verses kötete, a Szellemkócsagok szinte az olvasók kezébe sem került, máris egy figyelemreméltó siker fűződik hozzá: a kötetben szereplő, Esumi és Asao című színdarab (Kalmár Ákos rendezésében, a Ziggurat Project előadásában) az RS9 színház OFF fesztiválján megnyerte a fődíjat. Azért erős ferdítés volt tőlem, hogy ezt a Szellemkócsagokhoz kötöttem, mivel maga a díjazott mű már jóval korábban szerepelt a Litera honlapján. Minden esetre a modern nó-dráma imitáció (ami egyébként nagyon hasonlít a korábban a Randomkulton már bemutatott Jin és Jang című verses fantasy történetre) ékes darabja a válogatásnak, ugyanakkor velejét nem ez adja.

szellemkocsagok.jpg

A kötet hatvan, hat tematikus fejezetbe rendezett, rövid költeményt tartalmaz. A versek közös, átívelő motívuma a természetközeliség és az élővilág iránt érzett áhítat, ami nagyon gyakran konkrét környezetvédelmi mondanivalóban nyilvánul meg. Jellemzőjük a széles látókör, ami az egészen apró mozzanatoktól a szó szerinti mindenségig egy egységként, a részek összefonódásaként jeleníti meg az érzékelhető és átélhető valóságot.

A hat fejezet más-más szemszögből láttatja a megfogalmazott mondanivalót. A szimbolikus szövegekbe rejtett üzenet persze olvasónként más-más értelmezést nyerhet, a fejezetek koncepciója azonban vezérfonál is. Természetesen nem állítom, hogy akár csak közelítőleg is meg tudom állapítani, hogy Acsai Roland milyen élményeket, gondolatokat, érzéseket kívánt közvetíteni verseivel, de laikusként úgy gondolom, hogy a lírai művek élvezetének legszebb pillanata, amikor az olvasó egy másodpercre a költő nézőpontjába képzeli magát. A most következő "dilettáns műelemzés" ezáltal szükségszerűen naiv, szubjektív vélemény, de meggyőződésem, hogy nem katasztrofálisan hamis.

A Heraldika című első fejezet az élővilág (és különösen a madárvilág) létpillanatain keresztül mutatja be a természet fenséges rendjét, az élő környezet mindenségben elfoglalt helyét. Színtere a természet maga, látóköre ezért széles: a mikrokozmosztól a mindenségig terjed.
Az A legfinomabb ecset kristálytiszta optikán keresztül, a kicsiny gyermek szubjektív nézőpontjából mutatja be ugyanezt. A fejezet verseinek életrajzi vonatkozásai nyilvánvalóak, a költő saját gyermekéről ír mély érzelmekkel és érdemes megfigyelni, ahogy a kis gyermeket tetteivel, kijelentéseivel és gondolataival nagy igazságokra rávilágító "keleti bölcsként" vagy "keresztény filozófusként" jeleníti meg (talán akaratlanul). Felismerhető színtere az állatkert: az a "játéktér", amelyen keresztül a gyerekek fogalmat alkothatnak a természet működéséről.
Acsai Roland érezhetően saját gyermekkorából merített ihletet a kötet Az emlékekkel keresztezett kanári című fejezetéhez. Ennek központi témája az emlékezés, a gondolatvilág fejlődése a meghatározó élmények nyomán. Az ebben a fejezetben olvasható versek jellegzetes színterei a baromfiudvar, illetve a nevelődés színterének közvetlen természeti környezete.
A legmasszívabb rendezőelv a Sólyomregény költeményeit fűzi egymáshoz. A fejezet egy madárcsalád életén keresztül mutatja be a természet körfogását, a rendet, amit az emberi beavatkozás hol ápol, hol beszennyez.
A végtelenben címmel egy szintén életrajzi kötődésű költeménycsokor zárja a rövid lírai művek sorát. Ezekben a természet tisztelete mellett egy másik erőteljes érzelem, a szerelem, a szeretett lénnyel való együvé tartozás érzése jelenik meg. Itt is említésre kerülnek különböző helyszínek, a fejezet központi motívuma azonban nem a tér, hanem az idő. A beteljesülés pillanatában jelentőségét vesztett idő és az emberi sorsok összefonódásszerű egyidejűsége – maga az időtlenség.

A Szellemkócsagok záró műve az Esumi és Asao című nó-dráma. Önálló, nagyobb lélegzetvételű drámai alkotás. A nó-dráma egy ősi, japán műforma. Színpadi játék, amelyben a külsőségek, a díszletek helyett a színészi játék kap fő szerepet. Jellegzetes kelléke a nó-maszk, amely önmagában semmilyen érzelmet nem fejez ki: viselője speciális fejtartással tud érzelmi töltetet "előcsalni" belőle.
Az Esumi és Asao szimbolikus, elvont, csaknem szürreális képsorokkal elmesélt szerelmi történet. Nem láttam a színpadi előadást, de minden elismerésem a rendezőé és színészeké!
És persze az íróé! A két főhős a történet elején szívet cserél, így bár a férfi indul küldetésre, szerelme szívének erejében és tisztaságában kell megbíznia ahhoz, hogy célját elérje.

A Szellemkócsagok nem csak alkotójának, de a költészetnek is két arcát mutatja: egyrészt meglátni benne a végtelen messzeségbe és közvetlen életterének mikrokozmoszába is éles szemmel tekintő embert; másrészt sorsokon, kultúrákon, téren és időn átívelő, ősi igazságokat mond ki. A különböző nézőpontokból bemutatott, párhuzamos valóságok a végtelenben összefonódnak, eggyé válnak.

Felemelő olvasmány.

A BEMUTATÓ PÉLDÁNYÉRT KÖSZÖNET A SZERZŐNEK!

Látogassatok el Acsai Roland facebook oldalára és érdeklődjetek a kötettel kapcsolatban!

A HunBooks facebook oldal bejegyzése a Szellemkócsagokról

Megrendelés

 

MOLY

noh.gif

nó-maszk

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://randomkult.blog.hu/api/trackback/id/tr3012494557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása