Az idén egy öt napos rendezvénysorozat megkoronázásaként (most vasárnap) megrendezésre kerülő, kerek évszámot ünneplő Budapesti Nemzetközi Képregény Fesztivál sok-sok újdonsággal várja az érdeklődőket. A magyar képregényes színtér is aktivizálja magát: a korábban már bemutatott AllStar mellett, a rendezvényen lesz először kapható a Zorro első száma, az Ykx második része (mindről-mindről lesz még szó később a blogon), valamint a Nekronin képregénysorozat harmadik füzete is – hogy csak néhányat említsek a fantasztikus felhozatalból.

A Nekronin egy 2017-óta futó, akció-horror és dark fantasy alapanyagokkal bőven feldúsított, véres móka, amely a legjobb kardozós-bosszúállós, orgyilkosos, nindzsás-szamurájos animék, képregények és filmek, valamint a szörnyhentelős fantasyk nyomvonalán halad. A fesztiválon jelenik meg a harmadik füzet, amely sok szempontból "fejezetzárónak", vagy a "zárás nyitányának" tekinthető, de az első rész kibővített újranyomását is bezsebelhetik a rajongók.

Az első két részről írtam már egy rövid ajánlót a Premier amatőr kulturális magazin tavaly augusztusi számába, egy későbbi számban pedig egy interjú is olvasható az alkotókkal, Barta Szabolcs rajzolóval, Ilia Zsolt színezővel és Varga Bálint Bánk íróval.

A történet (Varga Bálint Bánk, Az Utoldó Előtti Huszár írójának munkája) főhőse egy névtelen nekromanta-barbár, aki elhagyta törzsét. A Nekronin gúnynevet a mellé szegülő íjász kalandornő adja neki. A főhős jellemrajzán és viselkedésében felismerhetők a "nagy elődök", a marcona akciósztárok, szótlan pisztoly- és kardhősök. Nekronin nem néma szépfiú, mint sok anime-hős: kemény odamond, ha kell, de amikor a cselekvés (értsd: a hentelés) ideje jön el, akkor inkább a keze jár, mint a szája. Jól kiegészíti őt "hű társa", a kardjában lakozó démon, aki egyszerre segítője, szolgája, józan eszének hangja, de élősködő parazitája is. Kettejük párbeszéde teszi összetettebbé, Nekró karakterét. Enélkül csak a visszaemlékezésekre hagyatkozhatnánk, amikből megismerhetjük a főszereplő múltját és motivációját. Utóbbi leginkább csak az útkeresés, valami értelmes cél meglelése. Miután ugyanis elárulta klánját és megölte testvérét, Anrót, Nekronin számkivetetté vált egy rideg világban. Személyében a posztapokaliptikus tájban némán, látszólag céltalanul, de eltökélten bolyongó hőstípus egy újabb példáját ismerhetjük meg.

A képregény világa posztapok-fantasy egyveleg: a Föld egy világégés utáni pusztaság, amelyen hemzsegnek a démonok és az élőholtak. A zord környezet új szabályokat szült, mindenki úgy él meg, ahogyan tud. A puszta túlélésnél nemesebb cél nem létezik, senki sem válogat az eszközökben. Nem is várhatunk mást, így talán spoilernek nevezni is túlzás, hogy hősünk a harmadik rész végén (megint) csapdába sétál és ez (megint) nem hozza zavarba.

A képregény vonzerejét a "kúlság-faktor" adja. Azt a közhelyet már sajnos ellőttem, hogy "legnagyobb erénye, hogy nem veszi magát komolyan", és talán nem is érződik olyan pozitív kritikának, mint amilyennek szánom. Ezért kicsit körülírom, hogy miről is van szó. A világ csak annyira kidolgozott, hogy jó "játéktér" legyen, múltja és jövője mérsékelten érdekelje az olvasót és hogy azért ne dőljön össze, mint a kártyavár. A démoni erők, a szörnyhordák, a mágia, a modern technika (jellemzően a legvagányabb) maradványai és a fantasy elemek együtt alkotják azt a Molotov-koktélt, amit a buli közepére dobva megteremti az alaphangulatot. Ezt támogatják meg az ötletes vizuális poénok és utalások. Bár a Nekrionin erőszakos képregény, ezért nem ajánlott mindenkinek, az az önfeledt lazaság, amivel az alkotók a témához nyúlnak, megkíméli a képregényt attól, hogy önmaga paródiájává váljon. Én már egy kicsit mélyebb, gondolkodósabb fejezetet várok, de a harmadik rész zárlata inkább egy gigantikus akció-orgiát ígér. Nagyobb bajunk ne legyen soha!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Nekró képi világa ugyan kicsit rajzfilmes, néhol erősen stilizált (különösen feltűnő, hogy a főhős nevezetes kardjának alakja és mérete is változó), de azt nem lehet mondani, hogy elnagyolt, vagy nincs eléggé kidolgozva. A harcjelenetek persze főleg az ember- és szörnyalakokra, valamint éppen leszakadó testrészeikre összpontosítanak, de a tájak és helyszínek részletgazdagok, elidőzik rajtuk a szem. Barta Szabolcs rajzstílusa sokszor egy számon belül is változik, és bár ebben szerepet játszhat az időtakarékosság is, a különböző stílusok különböző jelenettípusokhoz (visszaemlékezések, harcjelenetek, álomképek) igazodnak. Ilia Zsolt színei ezt jól támogatják, a színezés változatos és kellemes, profi munka. Talán a második szám flashback-szekvenciája lett csak kissé sivár, de legalább behozza a fehér-ezüstszürke színt, ami kellemesen elüt a többi paneltől.

Meg kell még említenünk Nóthof Ferenc szemet gyönyörködtető wrap around borítóit, amelyek annyira vonzóvá teszik az igényes kivitelezésű kiadványokat. Nagy kár, hogy az első szám újranyomásához nem készült új borítórajz ebben a stílusban.

Az újranyomás egyébként bővített: a karácsonyi és a halloweeni rövid, vicces epizódokat tartalmazza. Gyűjtőknek (és persze azoknak, akik az első kiadásról lemaradtak) kötelező.

Leginkább az tetszik a Nekroninben, hogy igazi, szenvedéllyel készített szerelemprojekt. Érződik rajta, hogy az alkotók élvezik a vele töltött munkaórákat. Az éves megjelenés kicsit ritkának tűnhet, de Bánk, Szabolcs és Zsolt így is megfeszített tempóban dolgozhatnak, hogy tartani tudják a beígért éves adagot. Le a kalappal!

A Nekronin eddigi és a legújabb számait a holnapi Képregényfesztiválon vásárolhatják majd meg az érdeklődők.

Az olvasók figyelmébe ajánlom még az Original Comix Youtube-csatornáját, ami igazi csemege a képregény-fanoknak.

Info, megrendelés, stb. a kiadó honlapján!