2016 különleges év a klasszikus rémirodalom magyarországi történetében, ugyanis két, kis példányszámban megjelenő, internetes megrendelés útján beszerezhető magazin, fanzin is napvilágot látott idén. A februárban megjelent - korábban már általam bemutatott - AZILUM lovecrafti magazin Howard Phillips Lovecraft, a horror-irodalom koronázatlan királya életét és munkásságát bemutató, a hazánkban még be nem mutatott fikciós művek mellett leginkább ismeretterjesztő anyagokat, cikkeket, értekezéseket leközlő, dokumentarista szemléletű kiadvány.
A jelen cikk tárgyát képező, márciusi BLACK AETHER viszont a fikció oldaláról közelítve nem kevesebbre vállalkozik, mint a Lovecraft és számos kortársa, követője által is képviselt "weird fiction" kis hazánkban történő meghonosítása.
A THE BLACK AETHER internetes magazin (az egyetlen aktív, hazai Lovecraft-portál Tomasics József vezényletében) gondozásában megjelenő kiadvány amatőr horror novellákat közöl, alkotók toborzásával igyekszik közösséget kovácsolni és - nem utolsó sorban - szórakoztat. Lássuk, miként teszi mindezt!
Ahogyan azt fentebb írtam a BLACK AETHER-t is interneten kell megrendelni és postán érkezik a kedves vásárlóhoz. Amikor kibontottam a buborékos fóliával bélelt borítékot, az első ami a szemem elé került, az a gyönyörű, színes, graffitire vagy tetoválásra emlékeztető motívumokat használó, vagány borító volt, amely Tomasics József és Bolye László munkája. A magazin nyomdai minősége kiváló, a címlap színei élénkek, anyaga masszív, nem sérülékeny, a belső oldalak is jó minőségűek. E téren József érezhetően nem fukarkodott - annak ellenére sem, hogy a lap árát alacsonyan akarta tartani, ezért (is) fekete-fehérek a belső oldalak. A költséghatékonyság az alapkoncepció malmára hajtotta a vizet: a klasszikus Weird Tales magazin stílusának megidézése példás hűséggel sikerült.
A magazin, tartalmát tekintve, három művészeti ágat is képvisel: velejét, lényegét természetesen a novellák adják, mindegyik novellához illusztráció tartozik, végül pedig - nagy örömömre - egy képregény is került a felhozatalba.
A tehetséges brazil illusztrátor, Ikarow (Eron Costa) eredetileg az interneten futó RIO NEGRO című képregénye először jelenik meg magyar nyelven, így igazán exkluzív tartalomnak számít. Az alkotó H. P. Lovecraft mitológiájának néhány azonnal felismerhető elemét helyezi a Dél-amerikai őserdő kultúrkörnyezetébe, ami szerintem zseniális ötlet: kevés olyan misztikus, még teljességében feltáratlan hely létezik a Földön, mint az Amazonas vidéke, ahol még mindig élhetnek eddig ismeretlen népek és kultuszok. A képregény egy sorozat nyitófejezete, amely bemutatkozásnak kifejezetten jó. A rajzok szépek, kidolgozottak, a "másvilági" táj megjelenítése részletgazdag, nem nehéz elképzelni, ahogy a falakat alkotó szemek, szájak és egyéb idomok mozognak, nyüzsögnek, élnek. A színek jók, nem túl élénkek. A történet egy szürreális élményt mesél el a végén egy nem túl meglepő fordulattal, megnyitva az utat a folytatás előtt, ami eredeti nyelven már elérhető - reméljük a magyarítás sem várat magára sokat. Érzésem szerint a szövegkönyv az, ami kicsit gyengébb, de később, a karakterek bemutatásánál ez változhat.
Minden esetre a vizuális horror kedvelői már most sem panaszkodhatnak és a párszavas lovecrafti szófordulatok is biztosan sokakat megérintenek majd.
A nagyszerű brazil képregény mellett a kiadvány vizuális erősségeit gyarapítja néhány hazai rajzoló munkája is - illusztrációk, melyek a magazin szellemiségét követve fekete-fehérek és egy-egy novellához kapcsolódnak. A BLACK AETHERt az alábbi alkotók illusztrálták: Bolye László, László Márk, Pápai Bence, Papp Virág, Vígh Dávid-Gr4ss.
HA BÁRMELY ALKOTÓVAL FELVENNÉTEK A KAPCSOLATOT, ÉRDEKLŐDJETEK AZ INFO@THEBLACKAETHER.COM E-MAIL CÍMEN!!!
Kis kitérő után végre elérkeztünk a kiadvány gerincét képező novellákhoz. Mint minden antológiáról, a BLACK AETHERről is elmondható két alapvető tulajdonság: a sokszínűség és a hullámzó színvonal. Esetünkben azonban az utóbbi nem feltűnő - a kiadó, szerkesztő Tomasics József többször kihangsúlyozta, hogy amatőr és már befutott írók egyaránt írtak az első számba, ám a két tábor között én nem észleltem jelentős írástechnikai szakadékot. Nagyon is jó, egyenletes színvonalat mutató novellák kerültek bele a felhozatalba. FONTOS MEGJEGYEZNEM, hogy a művek bemutatásánál az EGYSZERI OLVASÓ NÉZŐPONTJÁT használom, amely nem lebecsülendő tapasztalatot feltételez, viszont elhatárolódik minden álszakmai nézőponttól. A pozitívumokra koncentráltam: az lehetetlenség, hogy minden novella tetsszen egy olvasónak, de minden írásnak vannak érdemei. Remélem, ez a cikk minél több alkotóhoz is eljut, találnak benne hasznos információt és észrevételeikkel reagálnak is rá.
A magazint Pápai Bence ÚTVESZTŐ: KATUL ÖRÖKSÉGE című novellája nyitja, ami a MAZE: ANGELS WALK SILENTLY videojáték világában játszódik. A leendő játék sokat merít Lovecraft sötét irodalmi látomásaiból, de a novella inkább fantasy (valójában nem vagyok híve a fantasztikus zsánerek éles szétválasztásának), annak viszont meglehetősen összetett: elveszett civilizáció, rejtőzködő lények, párhuzamos létsíkok, bukásra ítélt birodalmak és egy kulturális (sőt, faji!) különbségeket áthidaló szerelem színesítik a képet. A karakterek kidolgozására és a kulturális, történelmi háttér árnyalására talán alkalmasabb lesz a játék-forgatókönyv, de ízelítőnek már ez is kifejezetten jó.
Weiner Sennyei Tibor (elismert író, költő) írása címében (A MISCATONIC-DIPLOMA) és elbeszélésének helyszínében idézi meg Howard Phillips Lovecraft rémirodalmát, attól stílusban némileg eltér: egy furcsa és etikailag semmiképpen sem helyeselhető ember-kísérletet mesél el, ügyesen két barát dialógusára fűzve. Kis hal vagyok én ahhoz, hogy befutott irodalmárokat "kritizáljak", de nem nehéz kitalálni, hol teljesít gyengébben a novella: tudományosság terén sajnos vannak hiányosságok. Amit a vámon bukunk, azt a réven visszakapjuk: a szereplők további sorsán még hosszasan gondolkodhatunk.
SÁRGA ÁRNY címen írt Lir Morlan (amatőr, de igen aktív író) novellát Robert W. Chambers Sárga jel című írása alapján. Chambers (valamilyen szinten Lovecraft elődje) munkásságát nem ismerem, de ez nem is zavart a mű élvezetében. Amellett, hogy igazi, klasszikus rémtörténettel van dolgunk a szó Poe-i, lovecrafti értelmében, legnagyobb erénye nem az elődöket, hanem az írót dicséri: Morlannek sikerült megírnia az egyik legszimpatikusabb karaktert. A főhős, munkáját tekintve (detektív!) klisé, jellemét és érzelmi világát tekintve azonban reális és átélhető. A történet jól megírt szituációkat és dialógusokat, számos feszült pillanatot és érdekes fordulatot tartogat a végén nyomasztó, nyitva hagyott kérdésekkel - amelyek megoldására csak alig lehet kíváncsi bárki, aki közben inkább a főszereplő mentális állapotának stabilitásáért és (szerelmi) életének jobbra fordulásáért aggódik. Jó volt olvasni.
Veres Attila is járatos az írásban és ez PRÉSHÁZBAN című novelláján meg is látszik. Talán épp' a horror-irodalom kedvelőinek nem fog tetszeni (bár a "weird fiction" gyűjtőszó sok mindent megenged), de ízlések és pofonok nem állnak meg írói tehetséggel szemben. A válogatás legjobb darabja még akkor is, ha bizonyos szempontból más novellák jobbnak mutatkoznak. Amit a cím és a magazin borítója ígér, az a végállomás - odáig szürreális kalandokban, érdekes karakterek szájába adott, jól megírt mondatokban gazdag, szexuális feszültségtől fűtött út vezet. Végül pedig azt is megkapjuk, amire befizettünk - talán nem "azzal" az elégedettségérzettel, amire vágytunk.
Vidra Gyula nemrég az LFG.hu-n cikkezett az AZILUMról, korábban nem találkoztam a nevével - MEGJÖTT A CIRKUSZ című írása azonban gyakorlott írói stílusról árulkodik: ha nem is írt korábban, biztosan rengeteget olvasott. Meséje ízig-vérig horror a lélektani (vagy elmekórtani?) fajtából, stílusát tekintve (amennyire ezt csekély tudásommal meg tudom állapítani) a "modernebb iskolát" követi - nekem speciel Stephen King jutott eszembe róla és ez most nem negatív kritika akar lenni. Érdekes, fordulatos történet sok kérdéssel, "pont elég" válasszal.
Az EGY NAP A TENGERNÉL Kökény Páltól igazi lovecraftiánus novella - főhőse nemes egyszerűséggel meg akarja idézni CTHULHUt. Sokaknak ennyi is elég lehet ahhoz, hogy jól szórakozzanak. Ehhez kísérletező írói stílus társul, ami érzésem szerint kiforratlan. A szaporán váltott nézőpontok növelhetik az olvasó elveszettségérzetét (ami ilyen novellánál nem hátrány), a mondatkezdő nagybetűk hiányát viszont nem értem. A novella egyébként méltán került a többi közé, sőt: az egyetlen írás, amely nem csak utalásszerűen idézi meg Lovecraft mitológiáját.
Végezetül ismét egy profi író munkája jön: Farkas Balázs GALÓCA című írása, amely külön figyelmet és elismerést érdemel. Balázsnak ugyanis tökéletesen sikerült a klasszikus, angol-szász rémtörténetírás hagyományait magyar kultúrkörnyezetbe helyeznie! A híres-hírhedt Miscatonic Egyetem neve itt is elhangzik (elég sok magyar hallgatója lehetett), de ezt leszámítva az elbeszélés (fiktív) helyszíne ízig-vérig magyar, az utolsó mellékszereplőig részletesen kidolgozott karakterek élethűek, átélhetőek, a sorok és a Galócást környező erdő fái között rejtező rettenet pedig valóban hátborzongató. Az átlagos, halandó emberi élet és az időn túli, az elmúlás iszonyatát nem ismerő fenyegetés ütköztetése szín-tiszta horror, kétségtelen végkifejlettel.
HA BÁRMELY ALKOTÓVAL FELVENNÉTEK A KAPCSOLATOT, ÉRDEKLŐDJETEK AZ INFO@THEBLACKAETHER.COM E-MAIL CÍMEN!!!
Végszónak talán összegeznem kellene a magazin érdemeit, de legnagyobb érdeme, hogy létezik. Elviselhetetlen hiányt pótol és reméljük, még teszi ezt hosszú-hosszú ideig. Minden esetre az első reakciók biztatóak: az első kiadás már elfogyott, április 30-áig még elő lehet rendelni a második nyomásra. Több újranyomás nem lesz! Senkinek sem javaslom, hogy kihagyja ezt a páratlan lehetőséget. A magazin ára kevesebb, mint 1000 Ft - A POSTAKÖLTSÉGET IS SZÁMOLVA!
Hadd zárjam írásomat azzal, hogy a BLACK AETHER minden olvasója nevében köszönetet mondjak Tomasics Józsefnek és minden alkotónak, közreműködőnek az áldozatos munkáért, minden akadályt leküzdő akaratért, melynek eredménye ez a nagyszerű kiadvány lett! KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNJÜK!
És ne feledjük: MI is részesei lehetünk az alkotói folyamatnak, ha novellát, illusztrációt (Uram, bocsá'! Képregényt!) küldünk be vagy egyszerűen csak továbbadjuk a BLACK AETHER hírét.
Titkon bízom benne, hogy a THE BLACK AETHER vállalkozása másokat is cselekvésre ösztönöz. A magyar sci-fi és fantasy irodalomnak is szüksége lenne egy ilyen kiadványra.
Végezetül néhány olvasmányos interjú és cikk, amelyek méltán öregbítik a magazin hírnevét:
AZILUM-BLACK AETHER KÖZÖS KRITIKA a PRÓZA NOSTRÁN
A RANDOMKULT AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE és reményeim szerint még sok-sok lenyűgöző alkotói tevékenységről hírt fog adni a jövőben.
