Gyermekkorunkat számtalan élmény és emlék meghatározza, rányomva bélyegét ezzel később kialakuló énképünkre. A meghatározó tényezőknek csupán egy kicsi, de semmiképpen sem elhanyagolható részét képezik a pop-kulturális hatások, befogadói élmények.
Ha azt kérdezik tőlem, hogy mely olvasmányok és/vagy filmélmények befolyásolták leginkább a gondolkodásomat gyermekkoromban, akkor (talán meglepő módon) én nem egy jó regény, vagy egy elgondolkodtató játékfilm, és nem is egy izgalmas képregény címét mondanám. Ezek helyett egyből egy kiváló dokumentumfilm és két tudományos ismeretterjesztő olvasmányom ugrana be.
BÁRSONYOS KARMOK (1992)
A BBC hét részes dokumentumfilm-sorozata nálunk a Ragadozók története alcímmel futott és ennek megfelelve a ragadozó emlősök fejlődéstörténetét tárta fel, rendkívül látványos módon. A sorozat 1992-ben jelent meg (el sem hiszem: hét éves voltam!) és akkor még híre-hamva sem volt a CGI technológiáknak. A fantasztikus állatok életét a hamisítatlan BBC-természetfilmek stílusában, Derek Jacobi narrációjával ismerhettük meg, a bemutatott állatok kihalt elődei és más őslények pedig kézzel rajzolt animáció segítségével elevenedtek meg. Lenyűgöző volt!
A hét epizód a ragadozó emlősök nagyobb csoportjait vette sorra és az utolsó részben megjelent a jövő is, kardfogú medvével és giga-metropolis kukájában eleséget kereső kutyafélével.
ÉLŐ VILÁG (1995)
Tíz éves voltam, amikor útjára indult minden idők egyik (számomra A) legcsodálatosabb képes, ismeretterjesztő magazinja, az ÉLŐ VILÁG, John Bonet Wexo kiadványsorozata, a SEMIC INTERPRINT gondozásában. A magazin egy dologról szólt: az evolúcióról. A tíz rész kerek, egész koncepciót alkotott: legelőször is megismerkedhettünk az atomfizika és a biológia alapjaival, majd epizódról-epizódra végigkísérhettük az élet fejlődését az első gerincesektől, a dinoszauroszokon át, az emlősökig. Mindez Walter Stuart lélegzetelállító illusztrációival tálalva, olvasmányos formában. Lenyűgöző őslények, fantasztikus, könnyen megérthető magyarázatok.
Egész egyszerűen tökéletes volt. Pár éve újra megvettem a sorozatot egy képregénybörzén.
AZ EMBER UTÁN (1991)
1991-ben jelent meg, de hozzám csak később jutott el Dougal Dixon páratlan műve, AZ EMBER UTÁN. Innentől számoljuk a spekulatív biológia történetét. Kifejezhetetlen, mit jelentett számomra ez a könyv. A "jövő állatvilága". Ez még ma is piszok-jól hangzik. A koncepció, hogy egy színes album mutatja be azokat a fantasztikus állatokat, amelyek évmilliókkal az ember kipusztulása után élnek majd a Földön, hátborzongató. Persze, akármennyire is szakértője Dixon a témának, ez csak egy kreatív, művészi játék, ám jelentősége és üzenete (nem az ember az evolúció csúcsa) felbecsülhetetlen.
A könyvnek két folytatása is készült, amelyek sajnos idehaza nem jelentek meg. Dougal Dixon munkásságáról és a spekulatív biológiáról itt olvashattok egy cikket (folytatását ne keressétek, mert nincs neki).
És hogy mindez hová fajult később? Hogyan alakították gyermekkori élményeim világnézetemet és felnőttkori gondolkodásomat? Nos erről is szól majd a NYOLCADIK NAPON, a RANDOMKULT új, minden második vasárnap megjelenő cikksorozata.
Evolúció, spekulatív biológia, az élet fantasztikus csodái egy laikus szubjektív nézőpontjából.
