Ez a bejegyzés eredetileg a Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör blogjára készült, a F.I.O.K. Blog azonban megszűnt (hamarosan átveszi helyét a F.I.O.K. Linktár), a RandomKult újjászületésére pedig karácsonyig kellett várni. Egy váratlan, örömteli bejelentés most mégis aktuálissá tette a témát.
Az utolsó egy-két kérdés azért szól általánosságban az elektronikus folyóiratokról, mert az interjú eredetileg egy tematikus sorozat része lett volna.

A Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat egy érdekes színfoltja a hazai amatőr irodalmi kultúrának. Az ingyenes, elektronikus magazin éveken keresztül közölte a lelkes alkotók műveit, értékes megjelenési felületet teremtve ezzel kezdőknek, haladóknak egyaránt. A lap hasábjain cikkek, interjúk, rendezvénybeszámolók is megjelentek. Az alábbi interjúban a Lidércfény AKF egyik alapítójának, Bognár Zsolt (Jimmy Cartwright) főszerkesztőnek tettem fel kérdéseket.

Szujó Norbert: Mikor alapítottátok a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóiratot?

Bognár Zsolt: A folyóirat 2007 januárjában indult útjára, akkor még csak egy félbe hajtott A/3-as, vagyis 4 A/4 oldalas kísérletként, amelybe próbaképp régebbi írásainkat szerkesztettem bele. Ebből nyomtattunk ki úgy egy tucatot, és személyes ismerőseinknek adtuk oda, megkérdezve őket, mit is szólnak hozzá. Alapvetően pozitív visszajelzéseket kaptunk, jónak tartották a kezdeményezést, de őszintén szólva a terjedelemmel nem voltak megelégedve, ami érthető volt. Igyekeztünk bővíteni, ami abból is látszik, hogy a második számunk már 8, a harmadik 12, majd a hatodik 20 oldalas lett. A kinyomtatott példányszámok is szép lassan kúsztak egyre feljebb, 25-50-75-100-150 példányt készíttettünk el havonta. Egy-egy rendezvényre még utánnyomásokkal is készültünk az aktuális, vagy régebbi számokból.

Egyébként az ötlet, hogy az interneten kívül is jelentessünk meg írásokat, már régebb óta felmerült, az utolsó lökést mégis egyik alkotónk, Fényhozó egyik hozzászólása adta, miszerint: „Néha-néha azon gondolkodám, de jó lenne ezeket könyv, vagy újság formájában is olvasni/nézni. Hajlandó lennék előfizetni is akár újság, akár könyv lenne.“

Sz. N.: A Lidércfény AKF hosszú éveken keresztül töretlenül megjelent. Mi tartotta életben ilyen sokáig?

B. Zs.: Igen, tíz év valóban hosszú idő. Ezalatt, mindent egybevetve 119 AKF jelent meg a pályázati és egyéb különszámokat is beleértve. A kérdés ugyan egyszerű, de a válasz sokrétű, hisz ennyi idő alatt számos kisebb-nagyobb esemény is meghatározta az AKF jövőjét.

Bizonyára saját magunknak is szerettünk volna egy platformot, ahol az írásainkat közölhetjük, de azt talán szerénység nélkül mondhatom, hogy alapvetően végig egyfajta küldetéstudat vezérelt minket az elkészítésében. Olyanok voltunk, mint egy önzetlen, amatőr irodalmi mecénás, aki ilyen módon tud segíteni jobbá válni az alkotóknak. Ez a fajta szemlélet munkált bennünk végig, amelyhez egy idő múlva elkezdett felelősségérzet is járulni. Azonban természetesen ez csak egy dolog volt a motivációk közül.

A kiírt pályázataink is sokat nyomtak a latban. Az összességében több száz beküldött pályaműből nem csak a nyerteseket jelentettük ugyanis meg, hanem a későbbiek során azon novellákat is, amelyek nem sokkal maradtak el a dobogós helyektől.

Nagyon sokat jelentett, amikor meghívtak bennünket egy-egy irodalmi, vagy épp fantasztikummal foglalkozó rendezvényre. Ezen alkalmakkor nem csak az alkotóinkkal és olvasóinkkal találkozhattunk, hanem más irodalmi közösségek vezetőivel is. A jó hangulatú beszélgetések során őszintén elmondhattuk a másik munkájáról a véleményünket, ami nem kizárólag szakmailag, de emberileg is pozitív volt. Ezek az alkalmak mindig megerősítettek bennünket abban, hogy a törekvésünk, az AKF készítése nem hiábavaló, sőt, bizonyos körökben komoly igény mutatkozik rá, így erőt merítve tovább készítettük.

Voltak számunkra áttörésértékű események is, amelyek szintén a továbbhaladásunkat erősítették. Ilyen volt pl. A 2009 májusában megjelent, felkérésre készített Ammerúniás, illetve a 2014-ben készült Rastith különszám, vagy épp a 2010-es gyulai HungaroCon, ahol Farkas Bertalannal készíthettünk egy rövid interjút, illetve hosszabban elbeszélgethettünk Nemere Istvánnal.

Sz.N.: Kik vettek részt a folyóirat szerkesztésében?

Hárman kezdtük el, és sokáig ez a trió is maradt meg. Én (Bognár Zsolt / Jimmy Cartwright) voltam a főszerkesztő és a tördelő; Török Viktor / Kapitány volt a korrektor, nyelvi lektor; Túri András / Homoergaster pedig a másik szerkesztő. Persze ezek a titulusok időnként egybeolvadtak, hiszen a szerkesztőségi ülések során mindenkinek volt még valamilyen ötlete a tartalomra, vagy a megvalósításra. Később, a több szöveganyag miatt Török Ida is részt vett a korrektúrázásban, illetve sok esetben ő vállalta az egyes írók által küldött novellák szerkesztői feladatait – bölcsész tanulmányaiból kifolyólag értett hozzá, így azon túl, hogy a hozzá fordulóknak konkrét tanácsokkal segített jobbá válni, a weboldalunkon és az AKF-ben megjelenő novellák színvonala is nőtt.

Sz. N.: Bár a magazin sok stílusnak teret adott, kötődése a fantasztikumhoz (tematikus számok, sci-fi és fantasy novellák) vitathatatlan. Tudnál mondani olyan AKF-es alkotókat, akik igazán emlékezeteset alkottak/alkotnak ezen a téren?

B. Zs.: Igen, volt / van több kitartó alkotónk, akik talán egy kicsit nekünk is köszönhetően komolyabb sikereket tudhatnak magukénak. Számunkra mindig öröm, ha (volt) Lidércfényes alkotó ér el ilyen eredményeket.

Czövek Andrea / Mab Tee nem csak magyarul jelent meg a Galaktika, Új Galaxis SF tematikájú kiadványokban, illetve több antológiában, hanem német nyelven is publikált.
Bukros Zsolt / Maggoth / Patrick J. Morrison három önálló regénye mellett 19 antológiában is megjelent, közöttük pl. többször az Új Galaxisban, vagy épp a Mysterious Universe világán játszódó, Az oligarcha vérvonala című kötetben.
Tim Shaw / Tim Morgan a Worluk világához írt több novellát, belekóstolt Ammerúnia világába is, valamint egyéb fantasy antológiákban is jegyzik.
Mickey Long neve szintén ismerős lehet akár az Ammerúnia, akár a Mysterious Universe kötetekből, illetve egyéb antológiákból.
Varga Tamás József / Craz, aki amellett, hogy fantasy novellákat ír, már több antológia megálmodójaként és szerkesztőjeként is ismert. Pl.: Kalandok és Kalandozók, Száznevű város.
Mészáros András / Ndy / Andy R. Cain jelentkezett már két önálló kötettel (A farkas álma, Tolvaj Jamie), és számos antológiában is jelent már meg novellája.
Fellenbeck Roland / Desdichado szintén önálló kötetes szerző, Mikor kialszanak a fények című novellagyűjteménye remek szórakozás a horror kedvelőinek.

Persze rajtuk kívül is tudnék még néhány olyan nevet felsorolni, akik szép karriert futottak be már eddig is, ám ők a mese, a szépirodalom, vagy épp a fantasztikummal határos bizarro zsánerekben alkotnak inkább (itt nem másról van szó, mint Komor Zoltánról – Sz. N.).

Sz. N.: A Lidércfény honlapján a felhasználók megoszthatják alkotásaikat egymással. Mivel jelentett többet az AKF-ben való megjelenés?

B. Zs.: Egyrészt igyekeztünk kiválogatni a honlapunkon megjelent írásokból a jobban, vagy jól sikerült novellákat, verseket, amely az alkotók felé volt egy olyan gesztus, amelyből tudhatták, jó úton haladnak. Másrészt egy idő után komolyabb szöveggondozást, szerkesztést is végeztünk egy-egy személyesen nekünk elküldött, az AKF-be szánt íráson. Egyszóval minőségileg jelentett többet. De érzelmileg is sokat adott az alkotóknak, hiszen a nyomtatott példányok mellett egy letölthető, kinyomtatható PDF változatot is készítettünk mindig. Az eltelt évek során egyfajta ugródeszkává is vált az amatőr írók között, miután komolyabb körökben is elismerték a munkákat (alkotók, kiadók küldtek számunkra recenziós példányokat). Persze ahhoz mi önmagunkban kevesek voltunk, hogy az alkotóink komoly(abb) sikert érjenek el, ehhez természetesen ők maguk, a kitartásuk, szorgalmuk, fejlődni akarásuk is kellett, de az AKF ebben pozitív megerősítést adott számukra.

Fentebb említettem a kiírt pályázatainkat, amelyek általában komoly kihívást jelentettek az írók számára. Tény, hogy minden alkalommal sikerült egyedi, már-már fura tematikával előállnunk. A nyerteseket közlő kiadványaink is minőségi mércét jelentettek – nyilván amatőr szinten. Azt azonban lehetett látni, hogy nem hiábavaló: arra motiválta az írással komolyabban foglalkozókat, hogy egy következő pályázatunkon ők is legalább részt vegyenek.

Sz. N.: A magazin "megszűnéséhez" vezető okok meglehetősen prózaiak. Mire kell számítania annak, aki hasonló kiadvány szerkesztését tűzi ki célul?

B. Zs.: Igen, egy élethelyzet megváltozása, egy komolyabb egészségügyi probléma már sokszor önmagában is elegendő ahhoz, hogy az ember feladni kényszerüljön valamit az életéből.

Egy bármilyen kiadvány elkészítése sokrétű dolog, de maradjunk az irodalomnál. Mindenek előtt jó, ha az embernek acélsodronyból vannak az idegei, kitartó, elszánt, és legalább alapszinten ért ahhoz, amire vállalkozik.

Sokféle emberrel lehet egy ilyen kiadvány hosszú távú készítése során megismerkedni. Türelem és empátia szükséges ahhoz, hogy a különböző jellemeket megfelelőképpen kezelje az ember. Lehetnek félreértések, akár nem megfelelő fogalmazásból adódóan, ezeket is megfelelőképpen kell lereagálni. Nem szégyen bocsánatot kérni egyik félnek sem. Előfordulhat, hogy el kell valamit utasítani, mert mondjuk, nem illik bele a kialakított tematikába, vagy egyszerűen csak nem jó. Minden esetben közölni kell a pontos okokat arra vonatkozóan, miért nem kerül bele a kiadványba az írás, és azt is, ha a jövőben az adott művet, vagy más műveit szívesen megjelentetjük. Bizonyosan lesznek olyan alkotók, akik valamiért csalódottak lesznek, kritikával élnek a kiadvánnyal szemben – ez egyébként természetesen jöhet a szakma felől is –, de ezeket érdemes a helyükön kezelni, megvizsgálni, igaza van-e az illetőnek. Nem lehet élből elutasítani semmit, mert akár tényleges hibáinkra is rámutathatnak, amiket esetleg mi nem vettünk észre. Ez az emberi oldala, szerintem ezzel kezdődik a szerkesztő és az író között a munka.

A többi dolog inkább technikai jellegű, ezáltal tanulható, akár autodidakta módon is. Egy irodalmi jellegű kiadványnál bizony kell némi nyelvtani ismeret. Érdemes odafigyelni a megjelentetni kívánt művek helyesírására – mind a szerkesztőnek, korrektornak, mind az írónak megéri ráfordítani az időt a hibák kijavítására, hiszen hiába egy jó ötlet, ha a megvalósítás kívánnivalót hagy maga után. Ráadásul a magyar nyelv sokszor trükkös, bonyolult. Mivel senki sem tudhat mindent, magam is számtalanszor igénybe vettem nyomtatott, vagy elektronikus helyesírási szótárat, hogy biztos legyek az adott kérdésben. Egyébként az írásokból az is kiderül, hogy ki az, akire érdemes hosszú távon odafigyelni, ki az, aki – legalább az adott időszakban – komolyan veszi azt, amit csinál.

Az utolsó dolog a kiadvány konkrét elkészítése, formába öntése. Ehhez találni kell egy hozzáértőt, aki a megfelelő programokkal "tető alá hozza". Vagy bele kell ölni néhány száz órát a programok kezelésének elsajátításába, hogy a lehetőségeiket kihasználva meg tudjuk valósítani az elképzelésünket. Ezzel senkit sem akarok elkeseríteni, de a sikerhez az is nagyban hozzájárul, hogy a kiadvány maga hogyan néz ki. Nem hiába külön szakma pl. a logótervezés, a kiadványszerkesztés, a szöveggondozás, a grafikai dizájn / fotók, képek előkészítése. Én a '90-es évek eleje óta foglalkoztam előbb hobbi szinten, később munkából kifolyólag különböző kiadványok szerkesztésével, nyomdai előkészítésével. Szűken mérve kb. 12 év ilyen jellegű tapasztalatával indultam neki az AKF elkészítésének. Véleményem szerint nem szerencsés az "összerakom egy szövegszerkesztőben, aztán jó lesz az" hozzállással nekivágni, különösen, ha nyomdai előállítással szeretné az illető sokszorosítani. Láttam már kétségbeesett nyomdászokat a "kész anyagot hozok" szóösszetétel elhangzása után. :) Persze nem azt mondom, hogy egy hozzáértő egy szövegszerkesztőben ne tudna komoly, szép, nyomdailag használható kiadványt létrehozni, de nem ez a jellemző.

Végül, de nem utolsó sorban ott van még a ráfordított idő. Itt mindig az adott kiadvány készítőinek kell mérlegelni, hogy a saját szabadidejükből mennyi az, amit rá tudnak, vagy rá hajlandóak szánni. Hiszen azért általában az embernek van családja, barátai, kikapcsolódási igénye, tanulmányai / munkája – itt nincs apelláta, a szükséges időt rá kell szánni. Persze a kikapcsolódás lehet a kiadvánnyal való foglalatosság is, vagy üzleti alapon működő újságnál munkaidő. Előbbi esetben fontos, hogy akkor adjuk ki a kezünk közül, ha úgy érezzük, készen van. Az utóbbinál meg úgyis van határidő.

Sz. N.: Mi tette vonzóvá az elektronikus formát? Mik az előnyei, hátrányai?

B. Zs.: Az internet elterjedésével az elektronikus forma könnyen terjeszthetővé, hordozhatóvá vált. Mivel a Lidércfény készítőinek fele alapvetően valamiféle informatikus, ezért nem is volt kérdés, hogy a kezdetektől fogva PDF-ben is elérhetővé tesszük az amúgy is ingyenes kiadványt. Később megjelentek a tabletek, okostelefonok, amelyek még szélesebb körbe, még könnyebben elérhetővé terjesztették ki a világhálót.

Az elektronikus formátumok előnye akár anyagiakban is mérhető, pl. nincs nyomdaköltség, szállítási, postaköltség, és a környezetterhelés is kisebb. Ma már bárhol, bármikor "elővehető", olvasható egy elektronikus kiadvány.

Hátránya talán azok számára van, akik régi vágásúak, és szeretik fizikailag kézbe fogni, lapozgatni a kiadványokat, legyen az könyv, újság, magazin, stb. De éppen rájuk gondolva készült az AKF A/4-es formátumban, amely akár egy otthoni nyomtatón is könnyen papírformát ölthetett.

Sz. N.: Köszönöm  a lehetőséget!

Az interjút egy váratlan és örömteli bejelentés tette nemrég aktuálissá: úgy néz ki, 2019. január végén újraindul a Lidércfény AKF! EBBEN AZ INTERJÚBAN Jimmy Cartwright több részletet is elárul.

Az új szám megjelenéséről én is beszámolok majd itt, a RandomKulton.

Látogassatok el a Lidércfény honlapjára, hogy megismerjétek ezt a színes, szórakoztató irodalmi magazint!