AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE - Szujó Norbert blogja

RANDOMKULT

"NEM LEHETÜNK MINDENBEN JÓK"

Interjú Pilcz Rolanddal, a Kalyber Joe és az Ykx alkotójával

2019. június 12. - Szujó Norbert

Pilcz Roland Ykx, avagy Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai című képregénysorozata idén új résszel bővült. A kincskereső kalandor történetének folytatása a Kittenbergert is jegyző OneWay Media gondozásában jelent meg, és a Könyvhéten is kapható lesz.01.jpg
Pilcz Roland képregényalkotót Ykxről, korábbi munkásságáról és terveiről kérdeztem.

Magáról a kéregényről már írtam egy ajánlót, ami Premier Magazin legújabb számában olvasható! Kattints a képre a letöltéshez!

pmcov.png

RaKu: A magyar képregényművészet élő klasszikusaként már valószínűleg ezerszer hallottad ezt a kérdést, de a RandomKult olvasóit biztosan érdekli: mikor kezdtél képregényekkel foglalkozni, mik voltak az első ötleteid és hogyan jutottál el a nemzetközi hírnévig (színezői karrier, Tondora Judittal közös munka…)?

Pilcz Roland: A képregényeket mindig is csodáltam, mióta képes voltam értékelni az ilyesmit. A vizualitását, megoldásait, meg főleg azt, hogy a kezemben elfért egy egész színes, vibráló világ. Szerintem ez a képregény igazi csodája. De mint szerző, inkább a filmek ihlettek meg, és gyerekként a képregényes forma volt a legkézenfekvőbb az alkotásra, hiszen a próza nem is látványos, és gyerekként még talán nem is túl izgalmas.

Először mindenféle random ötletet dobáltam össze, főleg sci-fi hatásokra. Később elkezdtek érdekelni a földhözragadtabb témák, illetve humoros történetalkotás. Ebből lett Kalyber Joe, kinek kalandjait 1995-óta rajzolgattam, és szép lassan nőtte ki magát, addig, hogy 2005-ben már megjelent nyomtatásban is az első Hungarocomix-ra.

Aztán egyik dologból következett a másik, és úgy gondoltam, hogy az alkotás mellett a képregényszínezés egy jó kenyérkereset lenne. Mivel Tondora Judit már akkor rajzolt külföldre, így elkezdtünk együtt dolgozni, és a mai napig vannak közös munkáink.

RaKu: Kalyber Joe kalandjai sokszor emlegetett munkáid. Mit kell tudni erről a hősről? Várható folytatás vagy a korábbi részek újrakiadása?

P. R.: Egy tizenegy éves gyerek agymenéséről van szó alapvetően, ami persze lassacskán velem együtt nőtte ki magát valami vállalható matériává. Végül is, ez a kettősség járja át az egészet. Agyament humor ötvözve komoly drámai felütésekkel; egyszerű vizualitás vegyül mélyebb karaktermomentumokkal. Kalyber kinézete kb. garfieldi szinten van, de ez úgy is értelmezhető, hogy az ő nagy szemei valójában ablakok a világra (illetve, csak egy ablak, mert egyfajta összetett szempárral rendelkezik...) . Ő a legkevésbé karakteres fizimiskájú szereplő, de ezáltal vele tudunk leginkább azonosulni. Míg Kay, Trenton, vagy épp Hugó már szélsőségesebb figurák mind vizuálisan, mind személyiségüket tekintve. Ez persze nem volt tudatos gyerekként, de pont azt szeretem az egészben, hogy kicsit mintha néha a képregény írná saját magát.

Egyelőre most Kay kalandjaira koncentrálok, de természetesen nincs elfelejtve Kalyber sem, és az ő története is várja a méltó befejezést, esetleg további folytatásokat. De a jelenlegi helyzetben nem merek semmi konkrétat ígérni, csak azt, hogy ha pusztán rajtam múlna, akkor őrült tempóval gyártanám az ő kalandjait is. Egyelőre csak az érdemi pénzkergetés sovány rései közé tudom beiktatni az alkotást, ami sajnos korántsem elég mindenre, amit szeretnék megvalósítani.

00.jpgRaKu: Yorn Kayrah Xemovrah karaktere a Kalyber Joe oldalain jelent meg először. Ki Ő és miért érdemel saját sorozatot?

P. R.: Igen. YKX, vagy egyszerűbben Kay a Kalyber 2. részében bukkant fel, és finoman szólva sem volt egy egyértelműen pozitív karakter. Egy megkeseredett, meggyötört lélek ő, de mindenképpen lélek, akit egy elég nehéz időszakában ismerhettünk meg (konkrétan az egyik szeme és az egyik keze elvesztése között). De a későbbiekben egyre kibontakozott a figura emberi oldala. Számomra ő volt mindig a legérdekesebb szereplőm. Egy amolyan majdnem-hős típus. De a majdnem-hősök a legveszélyesebb lények ezen a bolygón.

Mikor néhány éve úgy éreztem, hogy egy lépést távolodnom kell Kalybertől, azonnal Kay kopogtatott az ajtómon. Nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy az ő történetét akarom elmesélni Kalyberé mellett. Egy kicsit más formában, némileg más megközelítéssel; de ettől a világtól -úgy látszik- nem tudok, és nem is akarok elszakadni egyelőre.

RaKu: Adta magát a kérdés, hogy Kittenberger mellett elfér-e még egy kalandor a magyar piacon, de a választ a OneWay Mediával való együttműködésetek megadta. Hogy sikerült tető alá hozni ezt az “üzletet” és miért lehet előnyös ez az Ykx jövőjét tekintve?

P. R.: Mi, magyar képregényesek igen családias viszonyban állunk egymással, úgyhogy nem voltak öltönyös-limuzinos találkozásaink a sivatag szélén. Somogyi Gyuri egy rendezvényen való beszélgetésünkkor felvetette, hogy mi lenne, ha közösen csinálnánk ezt a dolgot. Én meg mondtam, hogy naná! Azóta szegény Gyuri már lehet, hogy megbánta, mert velem is állandóan valami baj van. Most például elrontom a vonalkódot a képregényen, aztán matricázhattam fel őket egyenként.

Apropó, ugyanitt, a szerző által matricázott példányok kaphatóak a Könyvhét idején a partnereinktől!

 

De ha már itt tartunk, hogy vannak a terjesztésben partnereink, és egyáltalán terjed valamilyen formában a munkám, az jelenleg az együttműködésünk gyümölcse. Én ezekhez a dolgokhoz már kevés lennék.

RaKu: Csak én érzem azt, hogy az Ykx (és különösen a második rész) a szerzői lét allegóriája? Mintha Kay egy alkotói válságból keresne kiutat.

P. R.: Én vagyok a legboldogabb, ha az olvasók különböző interpretációkat tapintanak ki a történetből, ami alapvetően egy mezei kalandponyva. Mindig akkor működnek szerintem ezek a történetek, ha van rajtuk egy adag fűszer. Ha van bennük egy kis csavar, de nincsenek túltolva. Indiana Jones is attól lett olyan ikonikus, hogy mást tudott adni, mint az őt megelőző ezer és ezer archetípus, és az őt követő utánzatok. S közben mégis az Indy sorozat a kalandfilmek alfája és omegája.

Az elvontabb rétegek akkor jók, ha kérdéseket vetnek fel, de mégsem igazán igényelnek magyarázatot. Na, ez is egy kettősség, de talán nem paradoxon!02.jpg

RaKu: Minden évben jön egy új rész a sorozatból? Vannak egyéb terveid?

P. R.: Az éves megjelenést legalább kéne tartani, de egy ilyen terjedelem mellett még az is rendkívül ritka. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ebben fejlődés álljon be. Persze én, mint alkotó elsősorban azt tudom tenni, hogy létrehozok –a világomnak és ízlésemnek megfelelően- valami jót, azután rábízom a világ többi részére, hogy értékelik-e azt. Na, tudom, hogy létezik olyan, hogy marketing, de arra is születni kell. Mindenesetre érzékelek lassú pozitív tendenciákat, úgyhogy próbálok egyenesben maradni, és tenni a dolgom, a többi pedig nem rajtam múlik! Ötleteim, terveim millió van, de szorosan tartom a saját gyeplőmet, mert ha valamit megtanultam az életem során, az az, hogy nem lehetünk mindenben jók. Ha valamiben viszont igazán jók akarunk lenni, akkor ahhoz véres áldozatok szükségesek. Én a képregényalkotást választottam, és még szeretnék kiúszni a próza cápáktól hemzsegő tengerőre is, aztán meglátjuk, hogy áldozatukká válok-e.

Látogassatok el a sorozat Facebook-oldalára!

Valamint látogassatok ki a 90. Ünnepi Könyvhétre, ahol a OneWay Media partnereinél az Ykx is kapható lesz!

A bejegyzés trackback címe:

https://randomkult.blog.hu/api/trackback/id/tr4814890738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása