Bár – ahogyan a kultúra és társadalom minden területének – a magyar képregénynek is rendkívüli kihívásokkal kell szembenéznie, az alkotói kedv nem fogy el soha!
Hogy a hazai képregénykiadók hogyan élik meg a járvány okozta helyzetet, a Kilencedik.hu összeállításából kiderül. Az biztos, hogy a tettvágy és az alkotói energiák nem szivárogtak el az elmúlt hónapokban, és ez a szerzők részéről is elmondható. Kaptunk egy gyönyörű (és ingyenes) steampunk képregényt a Nekrokrim alkotóitól (K.O.H.O.), új kötettel jött ki a 5Panels társulat és a Faith No More együttes is örülhet egy biocomicnak – hogy csak néhányat említsek azon kiadványok közül, amelyekről még biztosan lesz szó a Randomkulton.
Pilcz Roland képregény-sorozata, az YKX – Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai is folytatódott a harmadik részével. Annak semmi köze a koronavírus-járványhoz, hogy a magyar sorozatok újabb részeire sokat kell várni, ez úgy szólván alap felállása a hazai piacnak, ezért tegyük is túl magunkat rajta! Igen, rengeteget kellett várni a folytatásra és az elvonási tüneteinket csak rövid időre enyhíti a most érkezett, soványka adag ebből a minőségi anyagból.
Ha valaki még nem tudná: YKX Pilcz Roland szerencsevadász-kalandor karaktere, aki először a Kalyber Joe képregényben tűnt fel, majd 2018-ban kapott saját címet. A sorozat a második résztől a One Way gondozásában jelenik meg, azaz csatlakozott a másik klasszis kaland-opusz, a Kittenberger mellé.
Hősünket egy milliárdos, Arsen béreli fel, hogy találja meg lányát, Sam-et, aki hajlamos a saját feje után menni és bajba sodorni önmagát. Miután azonban az akció nem alakul túl fényesen, Arsen félreállítja YKX-et és zsoldosokat bíz meg az ügy felderítésével. A kalandort azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy átpasszolja másnak a "kincset", ezért maga is a lány nyomába ered. A háttérben egy összeesküvés részletei és egy mániákus gonosztevő tervei sejlenek fel, hőseink pedig csakhamar fogságba esnek, majd egy sikeres szökés után menekülni kényszerülnek. Ahogyan az lenni szokott: semmi és senki sem az aminek és akinek látszik, és a kaland végén több a kérdőjel, mint előtte.
Az YKX az amerikai populáris képregényfüzetek mintájára készült és ez nem csak formátumán, de történetvezetésén is meglátszik. Bár a rövid terjedelem elvileg nem ad túl sok mozgásteret, Roland biztos kezekkel papírra vetett forgatókönyve mozgalmas és fordulatos, nem egy helyszínváltás (ezzel együtt a színvilág változása) tarkítja. A kis csapat, bár a képregény saját idő-diemnziójában csak nemrég verődött össze, dinamikusan működik, a különböző képességekkel felvértezett tagok segítik és kiegészítik egymást. Ezért feltűnő sajnos, hogy maga YKX most mintha csak passzív szemlélője lenne az eseményeknek és sodródna az árral. Úgy sejtem ennek dramaturgiai jelentősége lesz később, amikor visszaragadja a gyeplőt és rendet vág végre. A történet egyre összetettebb, még mindig sok benne a kérdőjel, de kezd is összeállni a kép. És nagyon fontos, hogy bár önállóan élvezhetőnek nevezni túlzás (tessék csak megvenni az előzményeket!) a sztori stabil szerkezettel és szép ívvel dicsekedhet, ami meglehetős profizmusra vall. Egy-két oldalon kis kapkodás, helyspórolás érződik ugyan, de azért mégis csak kevés az a nettó huszonnégy oldal a kibontakozásra.
Ha képregényről beszélünk, akkor a látvány legalább ugyanolyan fontos tényező, mint a történet. Aki ismeri az előző részeket, vagy Roland más munkáit, az tudja és másutt is olvashatta más, ezért legfeljebb azok kedvéért érdemes elmondani, akik még mindig nem hiszik el: vannak Magyarországon "nemzetközi szinten" alkotó képregényesek, és Pilcz Roland az egyikük. A karakterek rajzfilmes megformálása ugyanúgy szerves részét képezi a képi világnak, mint a szépen megrajzolt, helyenként lélegzetelállító tájképek. Engem már a figurák fura orra sem zavart, hozzá tartozik a stílushoz.
Történet és rajz színes kavalkádot alkot, amiben megférnek egymás mellett a filmes klisék, a filozofikus belső monológok, a petárdafüzérként pattogó párbeszédek, és a tisztelgés a kaland zsáner és a "felnagyított" iguánákat és gilákat szerepeltető klasszikus szörnyfilmek előtt (szegény galápagosi iguána tonnányira hízva sem tűnik félelmetesnek, de örültem, amikor feltűnt a színen).
A füzetben még helyet kapott Fritz Zoltán, Koska Zoltán, Tuli Krisztián, Szebeni Péter, valamint Sárdi Katalin és Erhardt Domonkos fanartja, egy ígéret, hogy jön a folytatás (és a Kittenberger harmadik része!), valamint egy nagyon érdekes "fiktív levrov", amiben Pilcz Roland a saját maga által feltett kérdésekre válaszol, nem kevés öniróniával és humorral. Ezek a kérdések persze nem a semmiből jöttek, sok olvasót foglalkoztattak, én is meglepődtem, milyen sok aspektusára nem figyeltem oda eddig a képregénynek.
Az YKX azonban több önreflexiónál – a maga szellemes, bohókás módján mindannyiunknak utat mutat. Hőse gyakran elmélkedik az élet kiszámíthatatlanságáról, de az elé gördülő akadályokra az egyetlen elfogadható választ adja. Mindig célra tör, soha nem hátrál meg.
MEGRENDELÉS és további információk a képregény Facebook-oldalán.
Ha személyesen vennéd meg a képregényt, akkor a június 27-én megrendezésre kerülő Budai Képregénypiac a Te rendezvényed!
További olvasnivaló a témában:
Pusztai Dániel kritikája a Kilencedik.hu oldalon.
Kova kritikája a Critical ERROR oldalon.
Pongrácz Máté kritikája a Roboraptoron.
Interjú Pilcz Rolanddal a Randomkulton.
Az YKX első két részéről is írtam korábban: ez a cikk a PREMIER magazinban jelent meg (megtalálod a MÁSHOL MEGJELENT ÍRÁSAIM menüpont alatt).
A KÉPEKÉRT (ÉS A DEDIKÁLT PÉLDÁNYÉRT !!!) EZER KÖSZÖNET AZ ALKOTÓNAK!
