Bizony. Itt a szeptember (és már az október is) és már megjelent az AZILUM lovecrafti magazin harmadik száma.
Bizony. Itt a szeptember (és már az október is) és már megjelent az AZILUM lovecrafti magazin harmadik száma.
A VIGRIDről már 2014-ben jelenetek meg koncepciórajzok, de 2015-ben derült ki az egyszeri érdeklődők számára, hogy mi is lesz. Vadas Máté sokáig félkész, sci-fi/fantasy képregénye a nagy érdeklődésre való tekintettel készült el végül és most meg is jelent - igaz, nem az egész mű, csak az első fejezet. Az eseménynek nem lett különösebb visszhangja és szerintem ennek az az oka, hogy a hazai képregény-barátok jó többsége (most arról a rétegről beszélek, akik egyáltalán olvasnak magyar képregényt) egy ingyenes, elektronikus kiadványt nem tart "teljes értékűnek" nyomtatott, füzetes vagy kötetes társaihoz viszonyítva. Pedig a több visszajelzés azért lett volna jó, mert talán lett volna értelme legalább kis példányszámban kiadni akár füzetes, akár (később) kötetes formában. A magam részéről annak is örülök, ha így fut végig a sorozat, de azért remélem, hogy végül mégis megtalálja "saját útját" a nyomtatott kiadás felé. Ugyanis a VIGRID nem olyan képregény, amit szégyellenék kirakni a polcra.
A RANDOMKULT - Énképtár egy interjúsorozat, amelyben alkotókat, művészeket, kulturális tevékenységek mozgatórugóit, alkotói csoportok alapítóit, összefogóit kérdezek életükről, munkásságukról, a kultúráról és a művészetről alkotott véleményükről, világnézetükről.
A sorozat első részében Vig József grafikus, alkalmazott grafikus ismerősömnek tettem fel kérdéseket.
A JOSEPH VIG CREATIVE ART HONLAPJA
A GALAKTIKA magazin tartalmát képező irodalmi művek körüli (főleg a MANDINER.SCI-FI által felderített) 'furcsaságok" nyomán ugyan megoszlott a hazai tudományos-fantasztikus rajongói közvélemény, valószínűleg épp' a magazin törzsolvasóinak kitartása nem fog gyengülni ez ügyből kifolyólag - minden esetre a szerkesztőség szemmel láthatóan nem tulajdonít nagy jelentőséget az egyébként FIGYELEMRE MÉLTÓ INFORMÁCIÓKnak. A befogadói körben a GALAKTIKA MELLETT felhozott érvek némelyike említésre sem érdemes ( "nemzeti összefogásra" buzdítanak a "túlságosan internacionálissá váló" sci-fi irodalommal szemben - hogy a megkárosított külföldi szerzőknek ehhez mi köze, azt nem tudom), a leggyakrabban felhozott érv azonban látszólag kikezdhetetlen: nincs alternatíva.
2007-ben jelent meg az akkor 18 éves Várai Artúr, SATAN'S ANGEL című szerzői képregénye a WINDOM kiadó gondozásában, amely (nem titkoltan) egy sorozat első része akart lenni. Tudomásom szerint nem volt különösebb kritikai visszhangja és eladási rekordokat sem döntögetett - én egy tavalyi képregénybörzén találkoztam vele, amikor is ingyen osztogatták a belépő mellé. Ez azért jól jelzi, hogy "mennyi raktáron maradt", arra pedig szerintem kevesek tippeltek volna, hogy a történet folytatódik. A 2016. júliusi, azaz "első nyári" képregénybörzére időzítve jelent meg a SATAN'S ANGEL második kötete és ez jó alkalom rá, hogy felelevenítsük az első és górcső alá vegyük a második fejezetet.
Magyarországon (legalábbis más, esetenként nagyobb befogadói körrel rendelkező országokhoz viszonyítva) nincs rózsás helyzetben a képregény-kultúra és ez a külföldi képregények hazai kiadásainak számán is megmutatkozik. A prímet természetesen a KINGPIN viszi: a MARVEL+, A HIHETETLEN PÓKEMBER és a BATMAN sorozatok kiadója tényleg minden lehetőséget kihasznál a rajongók kiszolgálására és a repertoárja bővítésére (különszámok, MARVEL BOX). Azonban (a tényleg kis számú magyar, más európai és ázsiai kiadványokról most nem is szólva) az "amerikai comics" még ezzel együtt is mostoha helyzetben van: a KINGPIN egyeduralma mellett eddig csak az idehaza igen népszerű, egy válságból már kilábaló THE WALKING DEAD sorozat, valamint a (meglepő módon) magánkiadásban újjáéledő SPAWN képviselteti magát. Most azonban tovább javult a helyzet: a nálunk is meglehetősen sikeres, olasz DYLAN DOG (valamint ez évtől a - korábban a FUMAXnál rövid ideig futott - DAMPYR) kiadója, a FRIKE COMICS vállalkozott amerikai kommersz képregény kiadására, bátor módon nem a népszerű szuperhősös stílusból, hanem a nálunk valamiért kevésbé sikeres, leginkább felnőtteknek szóló ( és ha szabad ezt írni: összetettebb és igényesebb történetű) zsánerképregények közül választva. Az eredetileg az IMAGE COMICS gondozásában megjelent OUTCAST kiadása merész, de mindenképpen örömteli lépés a kiadótól.
A PRÓZA NOSTRA, irodalmi, kritikai honlap 2016. márciusában hirdetett novellapályázatot CSERNOBIL 30 - Az atomkatasztrófa gyermekei címmel. A pályázat témája természetesen az 1986-os ukrajnai (akkor Szovjet Unió) atomreaktor-meghibásodás nyomán bekövetkező katasztrófa és annak emberi lélektani, társadalmi és természeti, biológiai hatásai. Az időközben beérkezett pályaműveket neves zsűri bírálta el, a legjobb művekből hamarosan ingyenesen letölthető e-könyv készül, a legjobbnak ítélt három novella azonban már most olvasható a honlapon.
A THE BLACK AETHER internetes hírportál (Tomasics József főszerkesztő és a köréje gyűlt lelkes alkotói, szervezői kör kemény munkájával) nem kevesebbre vállalkozott, mint Howard Phillips Lovecraft író munkásságának, emlékének ápolása és az általa, valamint kortársai, követői által képviselt irodalmi stílus, a "weird fiction" hazai befogadókkal való megismertetése. A nemes küldetés végrehajtására számos erőforrást mozgósított a honlap szerkesztősége: míg magán az oldalon hírek és ajánlók, ismeretterjesztő cikkek és interjúk olvashatóak, addig a havi rendszerességgel leközölt podcast (rádióadás) keretein belül a Lovecraft-rajongó, ám a kultúra számos más területén is járatos vendégek érdekfeszítő beszélgetését hallgathatjuk meg.
Mindemellett Tomasics József munkásságának egy (nem elhanyagolható) másik célja: hazai (amatőr) alkotók inspirálása és motiválása. Ennek legfontosabb eszközei a BLACK AETHER nyomtatott magazin és "kis testvére", a MICRO AETHER elektronikus antológia.
Május elején hirtelen robbant be a köztudatba, hogy újraindult Magyarországon a szép múltú és sokak által hiányolt SPAWN képregénysorozat, ezúttal TODD MCFARLANE SPAWN címmel, Breitenbaumer László magánkiadásában. A vállalkozás mindenképpen tiszteletreméltó, a bemutatkozás azonban felemás volt - ennek ellenére, a célközönség soraiban még elevenen élő nosztalgikus rajongásnak is köszönhetően, az első szám fogadtatása csaknem teljesen pozitív volt, az "értő befogadók" hozzáállása pedig példaértékűen jóindulatúnak mutatkozott: értékes tanácsokkal, építő jellegű kritikákkal segítették a kiadó munkáját. A folytatásra tehát nem kisebb feladat hárul, mint az első szám hibáinak kijavítása és az olvasók megtartása.
A KÉPEKÉRT KÖSZÖNET A KIADÓNAK!
A címlapon egy szárnyas démon ragad magával egy kétségbeesett embert. A művészt nem ismerem (nem találtam rá utalást a kötetben), de a jelenet (ahogyan azt Lovecraft egyik, a kiadványban is szereplő, leveléből megtudjuk) Gustave Doré képi világára rímel. Ugyanígy fog magával ragadni minket az új AZILUM hangulata, ha nem vagyunk restek és fukarok beszerezni.