A PRÓZA NOSTRA, irodalmi, kritikai honlap 2016. márciusában hirdetett novellapályázatot CSERNOBIL 30 - Az atomkatasztrófa gyermekei címmel. A pályázat témája természetesen az 1986-os ukrajnai (akkor Szovjet Unió) atomreaktor-meghibásodás nyomán bekövetkező katasztrófa és annak emberi lélektani, társadalmi és természeti, biológiai hatásai. Az időközben beérkezett pályaműveket neves zsűri bírálta el, a legjobb művekből hamarosan ingyenesen letölthető e-könyv készül, a legjobbnak ítélt három novella azonban már most olvasható a honlapon.
Az ukrajnai Csernobil és Pripjaty városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű harminc évvel ezelőtti katasztrófájának 56 közvetlen áldozata ismert, a később, a felszabaduló radioaktív sugárzás hatására bekövetkező megbetegedésekben elhalálozottak száma 4000-re tehető - ez utóbbi azonban óvatos becslés, a valós adat akár tízezres nagyságrendű is lehet (a tényleges szám felhígul az Európában előforduló rákos megbetegedések döbbenetes számában). A katasztrófa - amellett, hogy emberéleteket követelt és nyomorított meg - kitörölhetetlen nyomokat hagyott a természeti környezetben és az emberi köztudatban egyaránt. Az események hatására kialakult a korábban a jövő zálogának tartott atom-technológiákkal szembeni paranoid elutasítás, tudományos téren pedig a későbbi erőművek építési és üzemeltetési technikáinak finomodása vált jellemzővé. Megtanultuk, hogy a természet erőivel nem lehet dacolni, a élet (mint 4,5 milliárd éve töretlenül) utat tör magának, az élőlények képesek voltak adaptálódni a mérgező környezethez, megnövekedett mutációs hajlamuk nem csak tömeges pusztulásukhoz vezetett, de evolúciójuknak is új lendületet adott. Ezzel együtt megtanultunk rettegni egy olyan jövőtől, amelyben millió Csernobil millió ökölként csap le a gondatlan emberiségre.
Az egészet azonban csak az áldozatok, átélők szemén keresztül ismerhetjük meg. Csak az egyes ember tragédiáját megértve válhat Csernobil mindannyiunk kollektív traumájává.
A PRÓZA NOSTRA által meghirdetett pályázatra beérkező alkotások közül a legjobbakból (mintegy tucatnyi mű) hamarosan ingyenes, elektronikus kiadvány készül - jelen pillanatban csak a három dobogós pályamű olvasható. Íróik nem szorulnak kritikára, az előzetes szelekció garantálja, hogy kiváló irodalmi alkotásokról van szó! Érdemes azonban megvizsgálni, hogy milyen szemszögből láttatják az eseményeket, hogyan és mit akarnak közölni az olvasókkal.
3. helyezett: ODAKINT SÖTÉTEDIK (Szerencsi István)
"Szürkébe öltöztek, hátha elvegyülhetnek a sugárzó törmelékkel, nehogy észrevegye őket a Halál…"
Szerencsi István kezdő író, hát biztosra ment: az átélő, az áldozat szemszögéből mutatja be a katasztrófát. A meghibásodott blokkot le kell zárni egy betonszarkofággal, ehhez azonban meg kell tisztítani a tetőt a törmeléktől. Egy brigád katasztrofális viszonyok között hajtja végre a feladatot - életük leghosszabb hetét élik át. A narrátor túléli barátját és számos sorstársát: a jelenkorban egyedül cipeli terhét.
2. helyezett: GRAFIT (Farkas Balázs)
"...Csernobil a legfontosabb dolog, ami valaha ezzel az országgal történt."
Farkas Balázs már több helyen publikált, a RANDOMKULT olvasóinak is ismernie kell: a BLACK AETHER magazin első számában az egyik legjobb írás volt az övé. A GRAFIT főhőse a "zónában" guberál eladható dolgokat, néha kíváncsiskodó tudósokat és turistákat vezet - igazi "sztalker" tehát a szó sztrugackiji értelmében. Legújabb megbízatása során egy furcsa alkotói kör, szektaszerű közösség vonzáskörébe kerül. Önmagát és a lét értelmét keresi a katasztrófa által sújtott területen. A novella az emberben lakozó ürességet, az útkeresés kilátástalanságát ragadja meg.
1. helyezett: ÍRÁS A FALON (Kovách Kristóf)
"Egyként sújtani vétkest és ártatlant nem büntetés, csak mészárosmunka."
Kovách Kristóf először jelenik meg írásával a nyilvánosság előtt, azonban remélhetőleg még találkozunk a nevével máshol is. Sziporkázó párbeszédekben elmesélt története (meglepően merész húzással) a fantasztikum eszközeivel nyúlik a témához. Vajon a keresztény világnézetbe hogyan fér bele egy emberi életek sokaságát követelő katasztrófa? Vajon rejlik-e tanulság, üzenet az eseményekben? Ott és akkor miféle erők munkálkodtak a háttérben?
A csernobili atomkatasztrófa nem pusztán egy tragédia, amiből tanulni kell - kitörölhetetlen részünkként kell végigvinnünk az életen, generációk hosszú során át kell továbbadnunk a legvégső pillanatig.
