A címlapon egy szárnyas démon ragad magával egy kétségbeesett embert. A művészt nem ismerem (nem találtam rá utalást a kötetben), de a jelenet (ahogyan azt Lovecraft egyik, a kiadványban is szereplő, leveléből megtudjuk) Gustave Doré képi világára rímel. Ugyanígy fog magával ragadni minket az új AZILUM hangulata, ha nem vagyunk restek és fukarok beszerezni.

2016. elején indult útjára az AZILUM lovecrafti magazin, amely nem kisebb feladatra vállalkozott, mint Howard Phillips Lovecraft munkásságának és műveinek emléket álltani egy szórakoztató, ismeretterjesztő kiadvánnyal. A negyedéves folyóirat első számáról MÁR ÍRTAM és olyan gyorsan elszökött az a három hónap, hogy szinte észre sem vettem. Az első, próbaszámról annyit érdemes még tudni, hogy a saját (nyilván szűkös, de annál masszívabb) piacán gyakorlatilag kasszasikernek minősül: mind egy szálig elfogyott és sikerült elég előrendelést fogadni ahhoz, hogy megvalósuljon a második, minden bizonnyal utolsó újranyomás. A hálás befogadói tábor tehát igazolta a magazin színvonalát és azt, hogy a szerkesztőség jó úton halad. A második számra azonban nagy teher hárul: egyrészt meg kell  tartania az olvasókat, másrészt véglegesítenie kell (legalább is biztos alapokra kell helyeznie) az alapkoncepciót.

Ahogyan az első, úgy a második szám is kizárólag INTERNETES RENDELÉS útján szerezhető be - se újságosnál, se könyvesboltban nem kapható és amennyire tudom, horror és/vagy lovecrafti fesztiválokon sem kapható (mert ilyenek nincsenek - ha tévedek, remélem, valaki gyorsan felvilágosít!). Ami, kibontva a várva-várt borítékot, azonnal feltűnik (a gyönyörű borító mellett), az az, hogy a füzet ezúttal jóval vaskosabb: a kiadvány hatvannégy oldalas. Tehát bővült a tartalom, ami már önmagában is jó előjel. Természetesen az ár is emelkedett, de 1110 Ft-ért (ez POSTAKÖLTSÉGGEL EGYÜTT értendő) még mindig nem kapni kecskesajtos hamburgert, így a téma kedvelőinek és rajongóinak biztosan nem nagy teher, főleg azt nézve, hogy (a kiadó hírei alapján) végleges, negyedéves árnak tekinthető. Már éves előfizetés is van - így nem olcsóbb, de kényelmesebb és gyakorlatilag az olvasók kérték.

Mielőtt rátérnénk, hogy "miben több" az új szám, mint a régi, nézzük meg, mi maradt! A hírblokkok és ajánlók ezúttal többségében a füzet elejére kerültek, mintegy felvezetve a hangulatot. A Arkham Attractorban ezúttal is lovecrafti híreket, érdekességeket olvashatunk - jó tudni például, hogy S. T. Joshi és kiadója új irodalmi folyóiratot készül indítani NEMESIS címen. Az Ex libris rovatban hazai és külföldi könyvmegjelenéseket (remélem valaki kiadja idehaza a THE BALLAD OF BLACK TOMot), a Laterna magica rész pedig ismét filmajánlókat tartalmaz - utóbbi azonban egy érdekes, képes összeállítást is tartalmaz a magyar FROM BEYOND produkcióról, ami az IXTLAN ARTWORS munkája. A galéria tetszetős és a tömény irodalmat jótékonyan fellazítja.
Ami új, az a CoC rovat, amiben egy videojáték-ajánló és egy szerepjátékos hangulatteremtő eszközökről és módszerekről szóló cikk olvasható - utóbbi már elképzelve is hideglelős, mint egy jó rémtörténet (nem vagyok rpg-geek, de minden olvasó nevében köszönöm Cotter Blackstone-nak!).

Az első szám velejét, lényegét adó ismeretterjesztő anyagok, cikkek terén ezúttal mintha szűkölködnünk kellene. MINTHA!! Erre mindjárt visszatérek, de a lényeg, hogy három olyan cikket kapunk, ami hosszú ideig leköti majd a képzeletünket.
Újdonság a Lovecraft három (a korabeli irodalmi és kulturális élet különböző személyiségeinek írt) levelét leközlő rovat. Valószínűleg csak én örültem volna, ha Miscatonic levéltár lesz a rovat címe és nem az, ami. Ízlések és pofonok, viszont a három levél hihetetlenül érdekes kordokumentum, egyúttal (mivel Lovecraft főleg saját álmait írta meg bennük) önálló fikciós műnek is tekinthetőek.

És akkor fikció.

A második szám tulajdonképpen a fikciós részlegre erősített rá. Én ezt nem vártam el, de el tudom képzelni, hogy az olvasók többsége igen. Minden esetre a végeredmény meggyőző: a kötet gerincét Lovecraft és kortásai által írt, nagyszerű weird fiction művek alkotják. Kapásból a nyitó írás Frank Belknap Long Jr. a zsáner története szempontjából nagyon fontos, Tindalos kutyái című novellája. Esszenciális horror a legalapvetőbb stíluselemekkel: a kutatásai során "messzire merészkedő" értelmiségi félamatőr, okkultista gondolkodó, ki nem mondott (az az le nem írt) rettenet, transzdimenzionális utazás. Alapmű. A novellát az írót méltató kritika követi, amelyet maga Lovecraft írt!
A klasszikus horror-irodalom kedvelőinek a magazin további csemegéket tartogat, köztük a (szerintem zseniális) Rettenet a múzeumban címűt és olyan írók műveit, mint Algernon Blackwood, Ambrose Bierce és Robert E. Howard. Akinek semmit nem jelentenek ezek a nevek, az nyugodtan kezdje a magazinnal az ismerkedést!

Említettem az ismeretterjesztő cikkeket. Nos a már említett Lovecraft által írt mellett, csak kettő ilyen került a lapba, de egyik sem gyorsan letudható, könnyed olvasmány. Ben Woodard és Somogyi Gábor tanulmányai tematikailag párt alkotnak és párhuzamosan kerültek rá a magazin hasábjaira. Mindkettő igényes, összetett, a Lovecraft által kitalált "mitológia" és úgy általában a horror-irodalom számos aspektusát érintő, a tudományos ismeretterjesztés igényével íródott mű. Különösen a magyar szerzőnek gratulálok, hogy méltó harcostársa lett a kultúratudomány és filozófia felől, lehengerlő szakmaisággal a téma felé közelítő Woodardnak.

Összességében tehát a novellák terén mutat fejlődést a magazin, minden egyéb területen "csak" simán hozza az első szám alapján várható színvonalat.

A kiadvány gyönyörű, belül a fekete-fehér dominál, a színes oldalak kellően élénkek. A belső oldalak nem sérülékenyek és ezúttal a borítólapok sem - egyedül az összehajtásnál van egy kis kopás. Ha az AZILUM a továbbiakban is tartja ezt a színvonalat, akkor 2016. jó éve lesz a horror-fanoknak. 

Doré: Arachné

Az AZILUM #2 fő témája az őrület, amiről köztudott, hogy zsenik "kezében" (vagy fejében?) FEGYVER! A magazin betekintés egy olyan ember elméjébe és lelkivilágába, akihez fogható azóta sem született - ezzel együtt dokumentuma egy olyan irodalmi korszaknak, amihez hasonló talán soha többé nem jön el, és amelynek köztudatban tartása épp' ezért fontos küldetés.