A RandomKult blog 2016. áprilisában indult és első igazi bejegyzése az Azilum első számáról szólt. Azóta az H. P. Lovecraft, valamint követői, elődei munkásságát a középpontba állító irodalmi folyóirat töretlenül megjelenik negyedévente – idén jelent meg a 12. száma. Bevallom, az utóbbi pár számot nem sikerült még elolvasnom, de a legújabbat igen, és mondhatom: egy páratlanul igényes, fantasztikus irodalmi folyóirattá vált az Azilum az idők során.

RENDELD MEG AZ AZILUM LEGÚJABB SZÁMÁT, MIELŐTT KIFUTSZ AZ IDŐBŐL!!! KATTINTS IDE!

Egyszerűen lenyűgöz a hazai lovecrafti színtér aktivitása. 2016-ban egy másik magazin is elindult, ami nem kisebb küldetésre vállalkozott, mint a Lovecraft által képviselt irodalmi stílus meghonosítása – sikerrel! A Black Aether főszerkesztője, az H. P. Lovecraft – Hungary facebook-csoportot, valamint a The Black Aether online magazint is életre hívó Tomasics József.
2017-ben a hazai színtér színe-javából, Tomasics József elnöklete alatt, megalapult a Magyar H. P. Lovecraft Társaság, ami egészen új szintre emeli az életmű feldolgozását, ápolását.
A Dunwich Market pedig egy webshop, ahonnan jelenleg az Azilum és a Black Aether számai is megrendelhetők/letölthetők. A 2016-os blogbejegyzésem újraszerkesztésének az apropója, hogy az Azilum magazin fantasztikus első száma a Dunwich Market-ből INGYEN LETÖLTHETŐVÉ VÁLT!

Jó szórakozást kívánok az írásomhoz és a magazinhoz is!

A lovecraftiánus művészet, Cthulhu-mítosz és egyéb más jelzőkkel illetett motívumrendszer száz és száz különböző megjelenési formát ölt manapság – kezdve a videojátékoknál, a társas- és szerepjátékokon át egészen a bögrés, pólós, plüssfigurás megjelenítésekig. Az összetett lelkivilágú, kifinomult ízlésű és nem mellesleg hihetetlenül művelt és intelligens író fejéből tehát olyan mémek garmadája pattant ki, amelyek a kulturális evolúció porondján elképesztően sikeresnek bizonyultak. Ezzel együtt azonban jogosan merül fel a rajongói igény a Lovecraft életével, munkásságával kapcsolatos félreértések, tévedések és szándékos félrevezetések terjedésének, valamint a páratlan örökség felhígulásának lehetőség szerinti megakadályozására. Ahhoz, hogy ezen csodálatos örökség valódi gazdagságával és mélységével ne csak az irodalom-esztéták és -történészek legyenek tisztában, igenis szükség van lelkes amatőrök erőn felüli munkájára és összefogására.

Ezért volt örömteli és hiánypótló esemény, hogy 2016 elején két olyan kezdeményezés is napvilágot látott, amelyek közelebb viszik a mindenkori befogadót H. P. Lovecraft tevékenységéhez és úgy általában az általa képviselt irodalmi irányzathoz, a "weird fiction"-höz. Az egyik a jelen cikk tárgyát képező Azilum magazin, ami a szórakoztatás mellett az ismeretterjesztésre és idehaza még ki nem adott irodalmi anyagok közlésére koncentrál. A másik a klasszikus rémirodalom szellemiségét megidéző, amatőr és profi, magyar novellákat tartalmazó Black Aether, amiről nem egyszer volt már, és lesz is még szó a blogon.
A 2011-ben útjára indult Magyar H. P. Lovecraft Portál gondozója, Somogyi Gábor kiadó-szerkesztő jóvoltából, idén februárban megjelent Azilum magazin csak kis példányszámban került terjesztésre és kizárólag internetes megrendelés útján lehetett beszerezni. A koncepció tehát egy kicsi, ám hálás olvasótábor, a profitorientáltságot a legteljesebb mértékben mellőző, kiszolgálása volt. A befogadói kör szélesítése csak másodlagos cél lehetett, ám az első szám elfogyása már az elején bizakodásra adott okot. Jómagam sem haboztam megrendelni anno a kiadványt és nagy örömmel vettem kézbe, amikor meghozta  a posta.

Bevallom, nem számítottam rá, hogy ilyen szép lesz. Valami fekete-fehér, félfamentes újságpapírra nyomtatott, aranyos fanzint képzeltem el, amit az internetes rendelés kora előtt bizony csak kézről-kézre lehetett terjeszteni. Meglepetésem hamar örömbe csapott át: az Azilum nem csak káprázatos borítóját, de a belső oldalak megjelenését tekintve is profi kiadványszerkesztői munka. A füzetet jó kézbe venni, a borító és  a fényes lapok nem sérülékenyek, némi lapozgatás, hurcolás után, nem zavaró felületi sérülések keletkeznek a címlapon, belül ilyet nem tapasztaltam - a kiadvány gondos tárolás mellett eredeti fényében könnyen megőrizhető.

A magazin anyagai három kategóriába sorolhatók: hírek, érdekességek, ajánlók; irodalomtörténeti anyagok, értekezések, interjú(k); fikciós irodalmi művek.
A hírek, érdekességek a kiadvány elején és végén, néhány oldalt foglalnak el. Én az Archam Attraktor (Lovecraft fiktív városkájának fiktív lapja és az Azilum hírrovatának címe) hasábjairól szereztem tudomást arról, hogy  a neves World Fantasy díj szobrocskáját ezentúl nem a híres íróról mintázzák, egy emberbarátnak tetsző, ám álságos és minden ellenérvet figyelmen kívül hagyó indok alapján. A nemes egyszerűséggel Ex libris névre keresztelt könyvajánló rovatban nem friss megjelenésű, hanem korábbi, ám nagyon jelentős művekről olvashatunk: az ismeretterjesztő és a fikciós irodalom kedvelői is találhatnak érdekes címeket. A füzet vége felé pedig két rövid filmajánlót is olvashatunk. Nem Lovecraft-adaptációkra kell itt gondolni, hanem olyan alkotásokra, amelyek hangulatában idézik meg a klasszikus rémirodalmat és az ismeretlentől való félelmet.
Az ismeretterjesztő-szekció nagyon erős – ez adja a magazin velejét, ettől lesz "inkább dokumentarista", mint testvére, a Black Aether. Az ajánlókban már szereplő két könyvből is kapunk részletet: a kiváló, francia író, Michelle Houllebecq H. P. Lovecraft – Contre le monde, contre la vie című alkotása és a Walking with Cthulhu... (amelyben David Haden szokatlan szempontból vizsgálja az író életrajzát, utazásait) egyaránt magyar kiadásra kívánkozik. Takács Gábor, Cthulhu ébredése című értekezésében, a Cthulhu-mítosz és annak más megjelenési formái köré szőtt legendákról és a köréjük szerveződött "vallási" csoportosulásokról ír. A lap gyöngyszeme, egyik legerősebb írása Molnár Balázs A sötétség hona című cikke, amely Robert E. Howard (több híres munka mellett a Conan-történetek írója, Lovecraft barátja) szerzői látásmódjáról szól.

Sokan biztosan a fikciós részlegre kíváncsiak. Nos a magazin csak néhány rövidebb novellát tartalmaz, panaszra azonban semmi ok: a többségében fekete-fehér oldalakra helyezett írások egytől-egyig az író nagyságát hirdetik. Több nyúlfarknyi, naivitásuk ellenére sem rossz, írást Lovecraft gyermekkorában írt és van egy vers, a The Poem of Ulysses, amelyet hat éves korában írt! Mind közül (szerintem a kimagasló fontosságú Nyarlathotepet is beleértve) a legjelentősebb azonban a Közhelyek könyve, amely nem más, mint az író "ötletfüzete", amelyről még lesz szó itt, a RandomKulton.
Minden írás gondosan, alaposan és sűrűn indexelt, tartalmas lábjegyzetekkel, magyarázatokkal ellátott, feldolgozásra kész formátumban jelenik meg a folyóirat lapjain.

Nem lehet tovább ragozni, hogy mennyire fontos és hiánypótló, emellett pedig szórakoztató és izgalmas olvasmány az Azilum, amely azóta is minden harmadik hónapban megörvendezteti a klasszikus rémtörténetek rajongóit. És tavaly egy méretes "különszám" (valójában antológia-kötet) is napvilágot látott, Árnyak az időn túlról címmel (idén jön a folytatása!).
A magazin a Dunwich Market webshopból rendelhető meg.
A fantasztikus első szám, hála a Magyar H. P. Lovecraft Társaság közbenjárásának, gyors regisztrációt követően INGYEN LETÖLTHETŐ!
A magazinnal kapcsolatos infókért, kapcsolatfelvételért látogass el az Azilum honlapjára!