AZ ALKOTÓ SZÁNDÉK DICSÉRETE - Szujó Norbert blogja

RANDOMKULT

A LÉLEK APOKALIPSZISE

Acsai Roland: Csonthavazás (Napkút; 2018)

2018. december 21. - Szujó Norbert

A 2018-as esztendő a RandomKult életében a néma szemlélődés, útkeresés és megtisztulás éve volt. Nem sok bejegyzés született idén, de 2019 januárjában újult erővel indul el ismét a blog. A hűséges látogatók azonban megérdemelnek még egy idei, évadzáró posztot. Egy igazi téli hangulatú regényt szeretnék most bemutatni.

Acsai Roland, író, költő, drámaíró, műfordító munkássága nem először kerül említésre itt: korábban a Jin és Jang című verses regényről (Főnix Könyvműhely; 2016) és egy verseskötetéről (Szellemkócsagok; L'Harmattan; 2017) írtam – másoknak talán a Betondzsungel könyve (Holnap; 2017) ifjúsági regény szerzőjeként, vagy a Vellit Boe álom-utazása (Fumax; 2018) fordítójaként lehet ismerős. Csonthavazás című, új regénye a Napkút gondozásában jelent meg (ahogyan Farkas Balázs novelláskötete, az Ismétlés is, amiről szintén írtam).

covers_516881.jpgSaját bevallása szerint Roland nem hisz a magas- és a szórakoztató irodalom ellentétében (lásd: a Lendület magazin interjúja a szerzővel), és a Csonthavazás ennek ékes bizonyítéka. Egy képzeletbeli, ám mégis ismerős városban egyszer csak csontok hullanak az égből hó helyett, de más jelek is arra utalnak, hogy az emberiség végóráit éli. Keselyűk jelennek meg az égen és a csontszőnyeg borította utcákon, valamint nem születnek gyerekek többé. Ebben a komor, posztapokaliptikus disztópiában az Osztag erőszakszervezete "tart rendet". Velük szemben csak a szerzetesek mélyen vallásos testvérisége áll, hiszen az egyszeri emberek kiábrándultak és erőtlenek, tehetetlenek. Nem is csoda, hogy a történet két, az emberiség sorsáért harcba szálló főhőse is e két oldalról kerül ki: Per, az Osztag bérgyilkosa, Ethümia az egyik rendházban nevelkedett. Hozzájuk harmadikként, mintegy a jövő reménységeként egy kislány, Hanna csatlakozik. A három ember, három élet, három sors egy furcsa családdá kovácsolódik és kulcsszerepet játszik majd a hatalmasok színjátékában.
A fülszövegben felvázolt, (poszt)apokaliptikus létállapot a regény elején már adott és állandó, ennek megrendülése az események fő mozgatórugója: Per kételkedni kezd önnön magában, egyszersmind elindul az énkeresés útján; az Osztag veszélyben érzi pozícióját, ezért teljes erejével a szerzetesek ellen indul, akik pedig közelegni érzik a havazás megjósolt visszatértét. A történéseket és az előzményeket leggyakrabban a három főszereplő szemszögéből ismerjük meg, azonban nem ritkák a közbevetett, más nézőpontból elmesélt epizódok. A fő történetszál lineáris menetét a visszaemlékezések megtörik, árnyaltabbá és összetettebbé, izgalmasabbá teszik. Ugyanis lényegében nincs másról szó, mint Jó és Gonosz örök harcáról és az sem újdonság, hogy mindkét oldalban önmagunkra és környezetünkre ismerünk. Ám a megismert emberi sorsok és motivációk teszik átélhetővé, igazán átérezhetővé a történéseket, amelyek amellett, hogy "világok harcát" mutatják be, valójában nagyon is az egyes emberek vívódásairól, küzdelmeiről, örömeiről, fájdalmairól szólnak. Egy epizód erejéig, mint egy álomkép, a valóság is átszüremlik a fikció fátylán. A szerző ezen sorai érezhetően életrajzi, magánéleti kötődésűek és általuk azt is megértjük, hogy miért érezzük a szereplőket olyan valódinak.
Acsai Roland művében realitás, gondolatiság és fantasztikum úgy egyesül mint test, lélek és természet. Hogy mennyire "zsánerközeli" lett ezáltal a Csonthavazás, azt nem nehéz megválaszolni: nagyon. Hogy zsánerműként értelmezhető-e, az viszont más kérdés. Volt, ahol nekem is felszaladt a szemöldököm, másutt egyenesen Cormac McCarthy Út című regénye jutott eszembe (mint "zsánerközeli" szépirodalom), összességében pedig nagyon jó élmény volt olvasni a regényt. Aki esetleg olvasta a Jin és Jangot, az nem fog meglepődni azon, amit kap: Roland zsánerművekből (és nem is csak irodalmi alkotásokból) jól ismert és könnyen befogadható képeket, motívumokat emel át a regényébe, és illeszt bele a saját szimbólumrendszerébe. Így aztán androidok, disztópikus rendszerek, csontangyalok és csontdémonok, villámkorbáccsal hadonászó szerzetesnők és az embereknek szó szerint szárnyat adó óriási "totemállatok" jól megférnek egymás mellett, de érdemes szem előtt tartania a leendő olvasónak, hogy minden-minden csak metafóra.
20881930_1869808110004816_4829222890179696071_n.jpgA szerző valamennyi művét áthatja a természetben és az emberekben lakozó lélekbe és egy felsőbb rendezőelvbe vetett hit, ami ezúttal egészen konkrét, keresztény jelkép- és utalásrendszerben nyilvánul meg. A Csonthavazás disztópiájában az elembertelenedés, az önmagunktól és másoktól való elfordulás egyértelműen Istentől való elfordulásként jelenik meg. A vallási mellett a regény "világi", társadalmi mondanivalója is nagyon erős: felzaklató jelenetek során ismerjük meg a felszín alatt kiépített diktatúra kegyetlenségeit. Az "álmerényletek" után kiérkező "álmentők" rémlátomása egészen felkavaró, ahogyan nyugtalanítóan ismerős a mindent megfigyelő és otthonokba betörő, életeket szétszaggató Osztag képe is. Az embertelenségben sínylődő embereket a hit és a remény segíti kitörni a lélek börtönéből.  Ezáltal Acsai Roland nem könnyen járható, de mindenki előtt nyitva álló kiutat mutat abból a kilátástalannak tetsző, pokoli világból, amibe például Veres Attila, Vérvörös gépezet című novellája enged betekintést.
Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a regény mondanivalója ateista szemmel is értékelhető és befogadható, nem tolakodó, nem túlságosan didaktikus, de azért érezhető benne a "megtérítés" vagy inkább a lelki értékek átadásának vágya. Azt pedig igazán nem róhatjuk fel egy művésznek, ha kifejezésre juttatja a hitvallását. Acsai Roland hite pedig szerintem nem egyházi elvárásokból, hanem a természet szemléléséből és az emberi érzelmek átéléséből táplálkozik.

A Csonthavazás tehát pontosan annyira posztapokaliptikus disztópia, vagy heroikus fantasy, amennyire egyik sem: szimbolikus történet tele felemelő gondolatokkal, örök igazságokkal, fantasztikus csodákkal és fájdalmasan valódi sorsokkal. Ráadásul mivel központi motívuma a hit és az emberség ereje, attól sem kell tartanunk, hogy végig olvasva magunkra maradunk, remény és akaraterő nélkül egy keselyűkkel teli világban. A lélek apokalipszisét a lélek felemelkedése követi, a csontokat elfedi a hó.

MINDEN KEDVES OLVASÓNAK KELLEMES ÉS BOLDOG, BÉKÉS ÜNNEPEKET ÉS EREDMÉNYEKBEN, FELEMELŐ PILLANATOKBAN GAZDAG, ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Moly

A bejegyzés trackback címe:

https://randomkult.blog.hu/api/trackback/id/tr8114494086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása